Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Kormányzói jogkör és a kormányzóhelyettesi intézmény

Kormányzói jogkör és a kormányzóhelyettesi intézmény Két szempontból fogjuk vizsgálni a kérdést, — politikai és alkotmányjogi szempontból. Politika alatt, természetesen nem a napi politika értendő. E két szempont szétválasztása nem is olyan könnyű, mint aminőnek az első pillanatban: látszik, mert egyrészt az alkotmányjog szabályai valójában nem mások, mint a politikai törekvések kijegecesedett eredményei, tárgyiasodásai az állami lét nagy kérdéseiben, másrészt pedig, — különösen nálunk Magyarországon — ahol »iminden jog a nemzettől ered«, ahol a jogrend kialakításában a szabad magyar nemzet állandóan résztvett, s ahol ennélfogva az évszázadok egymásratorlódó jogalkotása a Corpus Juris-ban testesítette meg a jellegzetesen magyar gondolkodást, a jogból kiáradó sajátságos szellemnek is meg van a maga nagy politikaformáló ereje. A kormányzói méltóságot az 1920. évi I. t. c. kreálta az 1918 nov. 13-a óta szünetelő királyi hatalom pótlására. Az államhatalmak megkülönböztetése már Arisztotelésztől származik, már ő beszél az államélet bizonyos logikai kategóriái gyanánt, törvényhozó (tanácskozó), végrehajtó és bírói hatalomról. Az államfői hatalmat ő még nem említi, amint nem említi Locke sám, aki a tizenhetedik században fejlesztette tovább Arisztotelész elméletét. Az államhatalmak teóriájának legragyogóbb kifejtését Montesquieu-nól találjuk, az Esprit des Loisban. Montesquieu is ugyanazt a három arisztotelészi államhatalmat, törvényhozóit, végrehajtóit és bíráit, különbözteti meg. Ez a három hatalom úgy szubjektív, mint objektív tekintetben egymástól szigorúan elválasztandó, s Montesquieu szerint az az ideális állapot, amikor e három hatalomnak az erői tökéletes egyensúlyban vannak (Balance des pouvoirs). Eminek az elméletnek igen nagy hatása volt úgy az alkotmánykészítő gyakorlatra, mint az államtudományra. Azonban később a modern államtani írók, a bírói hatalmat csak a végrehajtó hatalom egy részeként fogják fel, mint annak egy speciális, minősített ágát, viszont helyette egy új államhatalmat, az államfőit vészinek fel. Már Hegel-nél is találkozunk a törvényhozó és végrehajtó hatalom mellett fejedelmi hatalommal, mint sui generis államhatalommal, mely az állam reprezentálására hívatott. Constant Benjáminnál ez a hatalom, mint felügyelőhatalom jelentkezik. A másik két hatalom fölött állva, a szentesítés, vagy annak megtagadása, a parlament működtetése, a minisztérium kinevezése és elbocsátása tartoznak főteendői közé. Hatalmi szférája tehát kiterjed a másik kettőre, mind a kettő felett felügyeletet gyakorol. Semleges hatalom, mely a legiszlatíva és az exekutíva működését egyformán biztosítja, s amennyiben az megzavartatnék, a biztonságot helyreállítja. Tehát már Canistant érezte, hogy az a funkció, amely a törvényhozást ós a végrehajtást irányítja, mind a kettőt egybe foglalja, gyakorolván a parlament egybehívási és felosztási jogát, a miniszterek kinevezését, s a szentesítést; a szuverén akaratképződésnek egy önálló mozzanata, iránya, s ennek megfelelően külön államhatalomnak veendő fel. Ez az elméilet fejlődik tovább a híres német államjogásznál, Stein Lörinenél, aki szerint az állam önálló, öntudatos személyiség, s amelynek, mint minden öntudatos személyiségnek van énje, tudatos akarata és cselekvése. E három mozzanat mindegyikének egy-egy államhatalmi organizmus felel meg. Az első ezek között az államfői. Az államfő, az állani énje, vagyis funkciója abban áll, hogy az állam minden mozzanatának személyi egységét ő fejezi ki, az államélet minden mozzanata általa nyer személyi létezést. Különben Stein mutatott rá arra is, hogy igen kivételes dolog, hogy az egyik hatalom a másik szerepét elvégezze, ha pedig állandóan végzi, az erősen rendellenes és súlyos zavarokra vezet. Stein elméletének hazánkban Concha Győző volt a képviselője. Ma már az államfő ömálló államhatalmi mivolta nem is vitás az államtudományban. A tudomány, tehát tisztázta az államfő önálló államhatalmi jelentőségét. Köztársasági alkotmányokban azonban rousseaui hatás alatt meg van a tendencia arra, hogy az államfőt, csak mint a végrehajtó hatalom egy főszervét tekintsék. Holott rendszerint ezekben az államokban is van az elnöknek jogköre a törvényhozás működtetése körül s így önmagával kerül ellentétbe ez a felfogás, hiszen Rousseau a végrehajtó hatalmat valósággal szolgai módon rendelte alá a törvényhozásnak; elrettentő példa erre a francia konventi alkotmány. Ez a szemlélet teljesen: figyelmen kívül hagyja, hogy az államfő, mint ahogyan Stein igen pregnánsan kifejezte, az állam énje. Az akarás és cselekvés, törvényhozás és végrehajtás összekapcsolója. Benne talál közvetítést a másik két államhatalom érintkezése. Az államfő, az államszemély reprezentánsa a történelmi folytonosság képviselője, akinek hivatása az állam életproblémáit a napi politikától elvonatkoztatva a nagy történelmi feladatok perspektívájába beállítani, az állam hajóját nagy nemzeti célok horizontja felé vezetni. Az a felfogás, amely csak végrehajtó szervet lát az államfőben, szerintünk erősen elhibázott és a magyar gondolkodástól is merőben idegen. De következményeiben is súlyos nehézségekre vezet az államéletben a rousseaui irányzat. Az államfői hatalom nemcsak az államegység biztosítéka, de ahogy Constant Benjámin is találóan megjelöli, felügyelő és semlegesítő hatalom. Amely a másik két hatalmat a maga sajátlagos uralmi körében tartja s megakadályozza azon túl való terjeszkedését, így főbiztosítéka annak, amit alkotmányos ko>rmányzásnak nevezünk. A törvényhozói hatalom túltengésének éppen olyan gátja, mint a végrehajtó hatalom túlkapásainak. Az államfőt tehát nem lehet egyszerűen a végrehajtó hatalomba besorolni, mert hiszen éppen ez a hatalom az, amelyik az államhatalmak egyensúlyát fenntartja. S ebben a tekintetben megállapíthatjuk, hogy a magyar királyi hatalom a legideálisabban fejezte ki már első királyainktól kezdve azt az uralmi kört, — ragyogó tanúbizonyságául a magyar nemzet nagyszerű államszervező képességének — amelyet az államhatalmak alkotmányos egyensúlyának fenntartása megkíván s amely e ha3