Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - Külpolitika és királykérdés. Írta: Túri Béla [könyvismertetés]

Külpolitika és királykérdés írta: TÚRI BÉLA (Budapest, 1935, 117 lap) A valóságokkal komolyan számoló, önárnítástól mentes revíziós eszme gondolatvilágának lecsapódása Túri Béla ^Külpolitika és királykérdés« című könyve, A könyv tulajdonképpen a címbeli két, de a végső megoldás gyökérszálaiban egymásbafonódó, egységes problémakör tárgyában tartott parlamenti beszédek foglalata. A különböző alkalmakból és időpontokban elmondott beszédeknek vezérlő gondolata, a revízión eszme s ennek síkjába való állítását szolgálja a mai külpolitikai helyzetkép plasztikus felvázolása, valamint az a koncepció, melyet a szerző a jelen analitikus vizsgálata alapján, mint a jövő követelményét szab meg, végül a szerző törvénytervezete, mely ennek alapjait van hivatva lerakni. Szemléltetően mutatja be, mikép juttatta a magyarság számára a Kárpátok medencéjében való elhelyezkedés Európa gépezetében a történelmi nyomaték szerepét. E szerep évszázadokig legnagyobb részben a keleti erötényezök lekötésében volt felbecsülhetetlenül értékes. Manapság erről az oldalról, mint a pánszláv törekvések gátja fejti ki hivatását, de jelentőségben ezidő szerint talán nagyobb súlyú és aktuálisabb a nyugatról jövő hatalmi terjeszkedésnek, a pán germánizmusnak a megkötése. A Dunamedence népei prosperálásának, melynek eddig egész Európa békéje és haladása a függvénye, ilykép a, magyar kérdés a tengelye, amenynyiben e szerepnek, sőt bátran mondhatjuk, missziónak, csak egy ismét életképes magyar állam tud megfelelni. »A dunavölgyi probléma nemcsak nem oldható meg Magyarország nélkül — itt kapcsolja bele aztán Túri fejtegetésébe a mi egyéni problémánkat — főleg ellen, de komoly és tartós megoldás sem képzelhető el a magyar kérdés igazságosabb rendezése nélkül.« A revízió tehát európai érdek, de mivel az egyes hatalmi szférák érdekei rendkívül érzékenyek, e revízióra csak áldozatok árán kerülhet sor. Történelmi adottságunk helyes felismerése, valamint egyes nagyhatalmak irántunk egyre jobban kifejlődő rokonszenve máris hatalmas rést ütött a párizskörnyéki békék változhatatlanságának ezideig merevnek bizonyult elvén, de egyelőre nem gondolhatunk többre, mint a lényegileg magyarlakta területek visszacsatolására. E revízió elérhetése útjának közelebbi kijelölésére a szerző nem vállalkozik, mint ahogy nem is vállalkozhatik, mert a zajló világpolitikai helyzet nem tűri meg, legalább részünkről, tervek kovácsolását. Csupán arra szorítkozik, hogy valóságokat szögezzen le, melyekkel utunkon számolni kell. Ezek sorában kiemeli a franciabarátság ápolásának s Ausztria függetlensége magyar politikai programpontul való kitűzésének szükségességét. Amiben e munka igazán széles körben figyelmet érdemel, annak az eszmének a propagálása, •mely Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia öszszefogását sürgeti. A cél, melynek érdekében az eszme megszidemlett, a magyar állam életlehetőségeit szolgálja, (mint ahogy Túri minden gondolata, minden szava kizárólag erre a motívumra van behangolva) de az esetleges eredmény európai jeleniőség fokán áll. Trianon és St. Germain torz szüleményei az életfeltételek mostohasága folytán lassú elsorvadásnak vannak kitéve. Ezenkívül azonban, túl saját létük, vagy nem létük kérdésén, a ki nem alakultság, a meg nem állapodottság bélyegét sütik Európára s előidézőivé lehetnek igen könnyen újabb világmegrázkódtatásnak. Amikor a Duna-medence nyugalmát és ezzel egész Európa békéjét oly veszélyek fenyegetik, mint a pánszláv áradat és az Anschluss, — hirdeti Túri Béla — meg kell találnia egymást e három államnak és össze kell állniok egymás léte és Európa békéje biztosítására. Ilyen racionális alapú, a kölcsönös megértés és érdekkiegyenlítés jegyében fogant meggondolások hozhatnak csak nyugvást a Dunavölgye megbolygatott világára. Ez máskép nem is remélhető, mert »A dunavölgyi politika úgyis csődbe fog jutni, ha tisztán faji és nyelvi alapon akar államrendeket létrehozni.^ E három állam együttműködésének lehetőségét támogatja az összefüggő mult, a katolicizmus öszszefogó ereje s végül — az egymásrautaltság. Mélyreható elemzést kapunk azokról a gazdasági, kultúrális és európai egyetemes előnyökről, melyekkel ez az összefogás járna. Számunkra ennek legnagyobb jelentőségét a. szerző abban látja, hogy a revízióra a legjárhatóbbnak tetsző utat ez látszik kijelölni. Az a kézenfekvő pozícióbeli többlet, melyet Csehszlovákia ebben az összefogásban nyerne, szerinte logikusan magával hozná a lényegileg magyar területek visszacsatolását. A perspektíva, ami e részben elénk tárul, már régebbi keletű. A magyar—cseh—osztrák együttműködés gondolata már néhány éve felvetődött, de az akkori bel- és külpolitikai légkör elenyésztette ezt a kezdeményezést. A magyarságnak nemcsak London, Róma stb. barátságát kell megnyernie, hanem — bármennyire is nehezen megy — barátságos atmoszférát kell teremtenie legközelebbi szomszédai irányában is. Ilyen politikát tart helyesnek Túri Béla, ha Magyarország jelenlegi álló helyzetéből ki akar mozdulni. Utat azonban, mely erre vezethetne, nem jelöl meg, csupán a megvalósításra kerülendő együttműködés feltételeit. Csak így, kizárólag magyar szemszögből nézve, volt lehetséges azt a bizakodó hangot megütnie, mert Csehszlovákia belső viszonyainak és külpolitikai orientációinak ismeretében ennek az együttműködésnek a lehetősége, legalább is egyelőre, igen problematikusnak látszik. A revízió eszméjének világába kapcsolja be a jogfolytonosság elvi alapján álló szerző a királykérdés megoldását is. Az e téren uralkodó állapotot ugyanúgy nem szabad hagyni megkövesedni, mint a trianoni határokat. Itt is revízió szüksége áll fenn, de a dolog természeténél fogva abban az irányban, hogy az átmeneti állapot megszüntetésével az évezredes alkotmányos rendhez térjünk visz33