Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - Az ifjabb Andrássy emlékezete. Írta és 1936. nov. 1-én Andrássy Gyula sírjánál a Deák Ferenc Társaság nevében elmondta: Barankovics István

XAz ifjabb Andrássy emlékezete írta és l!t-'!(i nov. lén Andrássy Gyula gróf sírjánál a Deák Ferenc Társaság nevében elmondta: Barankovics István. Ha a középkori képíró krónikás valamelyik koriá r-át meg akarta örökíteni, akkor a maga végletek közölt mozgó képzelete szerint csak kétféle megoldás között látott választást: vagy fekete alapra arannyal rakta fel az arcot, vagy arany háttérbe fekete képet festett. Ez az ábrázolási mód híjával volt ugyan a tárgyilagosságnak, mégis magában rejtette az igazságnak egy bizonyos magvát, azét az igazságét, amely a nagyember értékét a kortársi elfogultság hangsúlyával mondta ki. A Deák Ferenc Társaságot, amely ma a kegyelet adóját rója le egy nagy halott iránt, — a második A.ndrássyval szemben nem befolyásolja többé sem a kortársi elfogultság, sem az eleven ható ér dekeknek vonzása vagy taszítása. Kegyeletünk elsősorban annak az igazságérzetnek megnyilatkozása, amely e földi tereken egyedül védi a holtak hamisítatlan emlékezetét. E kripta elpihent lakóját, amíg élt, beburkolta a körötte kavargó harcok és indulatok kontroverziáinak köde. de múlhatatlan szellemi és erkölcsi lényegét a ködötoszlató időnek múlásával egyre tisztábban látja szemünk. Mint annyi magyar nagyság, ő is halálával nyert új életet, amióta küzdeni igazáért igazán kívül nincsen más fegyvere. Az élők), akik Andrássy és ellenfelei küzdelmében érdekeltek voltak, nem kényszerítik többé a síron túl is csatázni a halál békéjébe tért ellenfeleket. Mi pedig, akik sírjához zarándokoltunk, nem a mulandót jöttünk bírálni benne, hanem hódolni az előtt, aki a síron túl is folytatja bevégezetlen pályáját és új szíveket hódít csatájának győzelméhez. Az a nemzedék, amelyhez a Deák Ferenc Társaság tagjai is tartoznak, ifjúságának döntő élményeként élte át a nemzethalál hátborzongató látomását, s a beteljesedett végzet szemszögéből látja a háború előtti korszak minden magyar államférfiának minden cselekedetét. Mint ama korszak elsőfokú történelmi bíróságra, ítéletét aszerint hozza meg, amilyen aránvb-m részesség terheli sorsunk intézőit a végzet felidézésében. Ez a nemzedék a második Andrássyban azt a korából kinőtt magyart látja, akinek lelkén a milléniumi nyárspolgári jóllakottság erő- és hatalomilluziójának korában is átsuhant a sejtelem, hogy e dús beteltség érzetében a halál lappang, ahogyan a virág is akkor a legillatosabb, amikor hervadni készül. E korából kinőtt magyar a hatalom és a népszerűség csábításaitól egyképpen távol, kortársai közül a legtisztábban látta a magyarságnak európai helyzetét és konzervatív osztályostársai közül a legérzékenyebben reagált azoknak az európai koráramlatoknak hullámverésére, amelyeknek idejekorán való nacionalizálását elmulasztván, kétségessé változott szellemi, szociális és állami életünk európai igazoltsága épipenúgy, mint általában elért hatalmi pozíciónk. Egyéni tragédiájának csak másodlagos oka volt felkínálkozni sohasem képes férfias büszkesége, önérzetes szerénysége és az az erkölcsi előkelőség, amellyel a gyakorlati politikus számára nélkülözhetetlen népszerűségnek a nyáj szintjéhez alkalmazott eszközeit következetesen elutasította magától. Hatalom nélkül maradt, mert kinőtt korából, amely a vegetáció boldog gyönyörei közepette a győzhetetlen s fogyhatatlan erő és a megingathatatlan biz,tonság illúziójával csalta ós magasztalta önmagát. Hatalom nélkül maradt, mert nem volt népszerű, aaaz a tömeghez és nyájhoz haisonló. Nem övezhette fel magál a hatalom külső kellékeivel, — a belsőkkel kortársai közül senkisem bírt nagyobb mértékben, mint ő — mert korának magyarsága nem tudott politikájának Géniusza által áthatható közege lenni. Ezen felül mintha ugyanannak az időtlen és kegyetlen magyar i'átumnak u keze sályosodott volna őreá is, mint azokra a nagyszerű magyar torzókra, akik a »sors bona« hűtlenségével fizették meg wzellemük gazdagságát. Bár, ha szerencsés politikusnak azt nevezzük, aki a cselekvésre legalkalmasabb pillanat kiválasztásának és kihasználásának szellemi-akarati erejével bír, akkor azt kell mondanunk, hogy az istenek nagyon kegyesek voltak az ifjabbik Andrássyhoz. Ha azonban a politikus szerencséjén a befolyása körén kívül eső körülmények kedvező csoportosulását értjük, akkor e korából kinőtt magyar kétszeresen fizette meg egyéni szerencsétlenség-ét, mert hatalomból kizártsága, tragikus tehetetlenwége nemzete tragédiájának is egyik elemévé változott. Egyéniségének legalapvetőbb vouása volt a szinte tévedhetetlen valóságérzék, az ilhiziótLan igazságszeretet és felismert politikai igazságainak szenvedélyes szolgálata. Bár a költő Zrínyi óta aligha akadt magyar államférfiú, aki mélyebben hatolt volna a lángeszű firenzei Principejének és Diseorsijának szellemébe, mint ő, — mégsem tudott macchiavellista lenni a szónak abban a könnyűerkölcsű értelmében, amely az igazság utilizálását jelenti a siker érdekében. Nemcsak az egyéni érdekektől mentes jelleme, hanem lángeszének biztos látása miatt is képtelen volt arra, hogy l el ismert igazságából felfelé engedjen, vagy lefelé a tömegszenvedélyt adaptáló demagóg féligazsággá torzítsa azt. A világháború előtti két legnagyobb politikai hadjáratának taktikáját, melyeket egyrészről a 1; itonai kérdésben, másrészről a választójog demokratizálása érdekében vívott meg, ez az abszolút tisztaságú erkölcsi szemlélet, ez az igazságtól sem föl, sem le nem tágító tántoríthatatlansága határozta meg. A katonai kérdésben vallott álláspontját igazolták a későbbi események. Aki a magyar állam fennmaradásának okairól annyit és oly mélyen elmélkedett, mint ő, — államférfiaink közül a legbiztosabb pillantású és a legműveltebb történész, — az valódi jelentősége szerint tudta értékelni a nemzetfenntartó erők sorában a magyarságnak katonai géniuszát, amelynek szárnynyesése árán a monarchia sohasem érhette el katonai erőinek teljességét. E történetileg egyébként is indokolt hite mellett perdöntő tanú a világháború, amikor a monarchia ellen felgerjedt a négy égtáj minden ellenséges vihara, és a démonok robogásával szemben a magyar katonai erények építették a legszilárdabb acélfalat. Ha nem is a politikai tudatmező sík-