Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 10. szám - A nemzetiségi kérdés fejlődése. (A nemzetiségi kérdéstől a kisebbségi kérdésig)

nem lehet egyenrangúnak tekinteni a nyelvi vagy faji kisebbségekkel. A problémának politikai-nemzetiségi és jogikisebbsági különválasztását különben mindenben igazolja Európa háborúütáni történelme is. Külön fejlődik mindkét kérdés és keres speciális igényeinek megfelelő kielégítést. A nemzetiségi gondolat nemhogy vesztett volna háborúelőtti virulenciájából, hanem a kegyetlen békeszerződések s az új népifaji programok megalkotásával még fokozottabb jelentőséget nyert. Célja és eredménye: a nemzeti ellentétek kiélezése és e küzdelem megvívása. Ezzel szemben a kisebbségi kérdés hivatása az, hogy jogi rendezés révén, ez ellentéteket csökkentse, vagy megszüntesse s így közvetve az európai népek megbékélésének ügyét szolgálja. A két irány élesen ellentmond egymásnak, egymás útját keresztezik, de csupán azért, mert a kisebbségi jogvédelem megalkotásánál nem tartották be a kellő reálpolitikai mértéket s olyan problémákra is kiterjesztették, amelyek nagyobbak és jelentősebbek, minthogy pusztán jogi eszközökkel megoldhatók vagy felszámolhatók volnának. Ha tehát korunk eszmei zavarának, vagy elvi konfliktusainak politikai okait kutatjuk, úgy ebben az első tekintetre ellentétesnek látszó mozgalmakban kell okát. felfedeznünk, de a kibontakozás útját is csak ebben az éles elkülönítésben tudjuk felfedezni, mivel ez módot és lehetőséget nyújt egyrészt a nemzetiségi, másrészt a kisebbségi kérdés természetes határainak megvonására. Vagyis: úgy a nemzetiségi, mint a kisebbségi kérdés csak akkor hozható összhangba, csak akkor képes a nemzetközi béke nagy ügyét szolgálni, ha hatásköreiket élesen megvonjuk, ha egyiket a másik rovására elhatalmasodni nem hagyjuk, ha gondosan ügyelünk arra, hogy a modern gyógyászat úgynevezett »alkati« kezelését ebben a nagyon fontos nemzetközi problémának megoldásánál is alkalmazásba vegyük s így doktriner elképzelések vagy theóriák kedvéért sohase rövidítsük meg a lényeget, — Paléologue szavait használva — a »politika nagy tárgyi valóságait«. A nemzetiségi kérdésnek kisebbségi kérdéssé való válása, illetve elkülönülése tehát a problémában jelentős strukturális elváltozásokat is eredményezett. Jogi-kisebbségi vonatkozásban ez abban jelentkezett — mint erre már rámutattunk —, hogy ez eddig kizárólag politikai vagy állam jogi kérdés részben nemzetközi jogi rendezést is nyert; politikai módosulásai pedig abban jutottak kifejezésre, hogy a megjelenésükkor csak személyi jogot jelentő nemzetiségi jogok később territoriális-kollektív joggá próbáltak formálódni, másrészt az állami hatalom a liberális indeterminista felfogással szemben — a német fajelmélet hatása alatt — a politikai, illetve nemzeti determinizmus álláspontjára helyezkedett, vagyis nem azért nyomta el és üldözte a kisebbségeket, hogy azok kényszer-asszimilációját ekként előmozdítsa vagy siettesse, hanem mint nem kívánatos és az államalkotó népektől merőben idegen és káros népcsoportot úgy az állami, mint a gazdasági életből teljesen ki akarta — és sajnos akarja — küszöbölni.4) A nemzetiségi-kisebbségi kérdés fejlődésének jelen fázisában tehát jelentős válaszút elé érkezett. A körén belül érvényesülő »politikai« és »jogi« irány élesen ütközik, a jövő fejlődése egyik vagy másik 4) Ottlik László: A kisebbségi kérdés tegnap és ma (Magyar Szemle, 1936. június hó 111—112. old.). irány túlsúlyától függ, viszont ennek kialakulásában elvi és gyakorlati okok egyformán közre fognak játszani. Mindkét felfogásnak és iránynak megvannak a fanatikus hívei és tömegei, tehát a történelmi kilátásai is, hiszen a még egyre fejlődő nacionalista gondolat mellett a nemzetközi béke jogi és politikai megszervezésének gondolata is egyre kísért s ennek pedig egyik lényeges része vagy előfeltétele a kisebbségi jogvédelem hatályos kiépítése. Ha tehát gyakorlati politikai jóslásokba a probléma jövő kifejlődését illetőleg manapság még nem is bocsátkozhatunk, azonban a történelem bölcselő általános szabályaival — hosszabb fejlődési korszakot szem előtt tartva — mégis érvényes tételnek fogadhatjuk el Eötvös megállapítását: »Mint minden eszme, mely a történelem egy vagy más korszakában uralkodóvá vált, úgy a nemzetiségi eszme is maga után fogja vonni szükséges következéseit, s nincs földi hatalom, mely eszközölhetné, hogy az kifejlődésünkre nagy és elhatározó befolyást ne gyakoroljon. — De mint más eszméknél, úgy itt is e befolyás csak addig terjed, míg a követelések, melyek az eszme nevében tétettek, azon iránnyal, melyet civilizációnk haladásában követ, ellentétbe nem léptek. — Es mint más eszméknél, úgy itt is e befolyás soha nem terjed annyira, hogy minden állami és társadalmi viszonyokat rögtön megváltoztasson s minden fennállót átalakítson. Ezen eszme befolyásának nagysága és iránya is azon állapotoktól függ, melyek között az eszme létesítése az egyes országokban megkísértetik, s valamint a nemzetiségi eszme ezekre módosító hatást fog gyakorolni: úgy ezen állapotok hasonló ellenhatást gyakorolnak azon formára, melyben a nemzetiségi eszme valósítása lehetséges .. . Mert miután soha eszme még tökéletesen nem győzött s az egész társadalmat rögtön nem alakította át: saját eszméinktől sem várhatunk ily eredményeket. .. Minden kor saját eszméinek kivitelére csak azon eszközöket használhatja föl, melyeket számára a múlt előkészített. S innen van, hogy valamint az anyagi hatalom, bármily eréllyel és következetességgel kezelve, mindig legyőzetik, ha a kor eszméivel ellentétbe lép: úgy a kor egyes uralkodó eszméi soha nem győzhetnek tökéletesen, és soha nem idézik elő minden logikai következéseiket^5) Mit jelent Eötvös álláspontja s — joggal mondhatjuk — megcáfolhatatlan igazsága korunk nyelvén és tételünk szemszögébe állítva? Nem kevesebb, mint négy ma is és történetbölcseleti vonatkozásban mindig is érvényesülő törvényt: a) A politikai tartalommal telített nemzetiségi és jogi kérdéssé válni kezdő kisebbségi kérdés, ha fejlődésük jelenleg ellentétesnek is látszik, a történelmi fejlődés folyamán előbb-utóbb kompromiszszumra kényszerülnek. Mindkét problémakör ugyanis nemcsak fejlődik, de alakul is, vagyis idők multán gyakorlati megnyilvánulásaiban közeledik egymáshoz. b) Ha a nemzeti gondolat elvi és állampolitikai vonatkozásban fejlődést is mutat, azonban nemzetközi vonatkozásban már erős kritikát is provokált azáltal, hogy elméletből a békeszerződések megkötése által gyakorlattá változott s merev vagy elfogult alkalmazása miatt a kontinentális érdekek — különösen gazdasági téren — súlyos csorbát szenvedtek. A ma uralkodó korszellemnek ez a kritikus szemlélet ma már éppen olyan integráns alkatrésze, mint a fejlődésében tovahaladó nemzeti gondolat, tehát ha elfogadjuk L. Schücking tételét, hogy kizárólagos »korszellem talán nincs is, illetve egyidőben egész tömeg korszellem működik egyszerre«, — úgy a nemzetiségis) Eötvös József br.: A nemzetiségi kérdés (Révai kiad. 8. és 14. old.). 8