Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 9. szám - Tisza István politikai hagyatéka. Tragikus halálának 18. évfordulójára

zévé. Államférfiak azért, mert minden kortársuknál mélyebben tekintettek a magyar múltba és tisztábban látták a jövőt s az adott viszonyok közt a legcélravezetőbb tettekkel, alkotásokkal igyekezték fölemelni, előbbrevinni a nemzetet, noha legtöbbször nem tudták maradéktalanul megvalósítani terveiket. Nem pedig azért, mert nem értették meg őket a Bécsben székelő és a bennünket gyűlölő tanácsosoktól körülvett királyaink, de néha a nemzet sem követte nagy fiait. Ám ha küzdelmeik és áldozataik gyakran nem is jártak kézzelfogható eredményekkel, az utókor részéről őket igazoló elismerés és hála nemes példaadásukért örök erőforrásai nemzetünknek. E nagyjaink közül való Tisza István is. Bégi, puritán családi erényeknek megőrzése, kiváló családi tulajdonságoknak tudatos fejlesztése s az ősök házasságkötéseinél nemzedékeken át érvényesült gyönyörű faji kiválasztás ajándékozta őt & nemzetnek. A szülői házban jeles tanároktól irányított nevelése gyermekéveiben, majd a középiskola felső két osztályában a debreceni kollégium kemény magyar szelleme, a berlini, heidelbergi és budapesti egyetemeken s önkéntesi szolgálata idején szerzett benyomásai és tanulmányai mellett atyja, Tisza Kálmán — aki 15 esztendőre terjedő miniszterelnöksége alatt nagy1 körültekintéssel; tapintattal és szerencsés kézzel megszilárdította a kiegyezést s ezzel egyszersmind hazánk helyzetét is a kettős monarchiában — tényleges erőviszonyokkal számoló, reális politikájának szemlélete együtt formálták az európai külügyekben rendkívül tájékozott s a közjogi, közigazgatási és közgazdasági kérdésekben ritka felkészültségű, pompás lovas és vívó ifjú Tisza egyéniségét. Mikor 25 éves korában, 1886-ban képviselői mandátumot vállalva, megkezdi közszereplését, magával hozza mindama lelki és testi tulajdonságokat, melyek a született vezérek kiváltságai, minők a daliás termet, hatalmas testi erő, férfias bátorság, melegen érző szív, látnoki lélek, sokoldalú tudás, kiváló szónoki képesség, az Istenbe és az isteni gondviselés igazságosságába vetett rendületlen hit, önfegyelem, nemes kötelességérzet, felelősségtudat, csodálatos munkabírás s az akadályoktól meg nem riadó, acélos tettrekészség. Hozza mindezt azzal a szilárd elhatározással, hogy egész életét .nemzetének szenteli, s ha kell, fel is áldozza érte. Nem valószínű, sőt teljességgel kizárt dolog, hogy a fiatal Tiszának akár csak sejtelme is volt az európai politikában, közelebbről az orosz udvari körökben fölmerült egyes tervekről, melyeket azóta a német külügyi hivatalnak Die grosse Politik der europaischen Kabinette 1871—1914 című, hatalmas, 44 kötetet betöltő aktagyüjteményéből ismerünk. így nem lehetett pl. tudomása II. Sándor orosz cár ajánlatáról, aki a porosz-francia háború alkalmából 300.000 katonát kínált fel /. Vilmos porosz királynak, hogy e hadsereggel felvonuljon Ausztria—• Magyarország ellen, ha a monarchia a franciákkal szövetségben megtámadná Poroszországot, vagy arról a másik ajánlatról, melyet a berlini orosz nagykövet tette Bismarck Herbertnek a monarchia felosztása iránt Német- és Oroszországok között. Annál bámulatraméltóbb a 28 éves Tisza éleslátása, mellyel egyedül az oroszok balkáni politikájának egyes sakkhúzásai alapján fölmerül lelkében egy nagy európai háború veszedelmének borús sejtelme, kétségkívül arra az esetre, ha a francia revanchetörekvések és az orosz célkitűzések találkoznak egymással. Ekkor, 1889 jan. 14-én, a véderővita során, második képviselőházi felszólalásában mondja a következő emlékezetes szavakat: »Hiszen idestova 12 esztendeje annak, hogy hol közelebb, hol távolabb jövőben, de folytonosan kísért bennünket egy nagy európai háború veszélye és szelleme. Én azt hiszem, hogy a kormánynak nem lehet nagyobb érdeme, mint az, hogy ezen hosszú idő alatt... meg tudta óvni a nemzet érdekeit és békéjét, de hogy ez még meddig fog neki sikerülni, iaz a jövő titka. Nekünk készen kell lennünk és pedig a békében kell elkészülnünk a háborúra. S ha ez a háború kiüt, azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ez nem lesz egy gyermekjáték sem a monarchiára, sem a magyar nemzetre nézve s igen könnyen fejlődhetik élet-halálharccá a magyar nemzetre nézve. De akármilyen terjedelmet vegyen is az, a magyar nemzet azontúli súlya úgy a monarchiában, mint azon kívül nagyon fog függni azon szereptől, amelyet a magyar ifjúság ezen háború kivívásában játszani fog.« Hasonlóan mély, államférfiúi jövóbelátással hivatkozik 1903 december 23-án a képviselőház előtt a balkáni forrongásra, mely miatt »kell az, hogy Magyarország... a paritás1 alapján teljes egyenjogúsággal bíró része legyen egy olyan európai nagyhatalomnak, amelynek szava döntő súllyal essék a mérlegbe«. Ez idézetekhez még csak azt kell hozzátennünk, hogy a gőgös junkernek kikiáltott Tisza, kora ifjúságától a világháború kitöréséig szent meggyőződéssel ítélte el és igyekezett megakadályozni minden erőfeszítéssel a háborút. Annál fontosabbnak tartotta azonban épp a béke megőrizhetése végett a monarchia teljes háborús felkészültségét. Tisztában volt ugyanis azzal, amit Sayous Ede, a kiváló magyarbarát francia történetíró sem hallgatott el Histoire générale des Hongrois című, 1876-ban megjelent nagy műve végén, hogy t. i. az összeomlás felé siető Törökország helyzete fokozatos óvatosságot parancsol Európa utolsó nem nemzeti államára, a Habsburgok birodalmára, melynek különböző részeit csak a dinasztikus elv és a még kikezdetlen hadsereg tartja össze s ebben az államalakulatban is kivált hazánkra. Ehhez képest kívánta Tisza egész politikai pályája alatt biztosítani a magyarság számára azokat az előnyöket, melyeket az uralkodóval való összhang és a nagyhatalmi állás, gazdasági életünkre pedig a közös vámterületnek iiyersterményeink könnyű elhelyezését lehetővé tevő s a közös jegybank és pénzrendszer révén tőkében szegény országunknak olcsóbb hitelt nyújtó, szilárd megalapozottsága hozott magával. Kívánta, hogy a nemzét még a béke éveiben megerősíthesse politikai, társadalmi, gazdasági, közművelődési stb. pozícióit s természetesen honvédelmi berendezkedését, hogy a monarchiában a magyar faj politikai, katonai és társadalmi vezérszerepének lassú, intézményes előkészítésével megdönthetetlenné tegye a Duna völgyében nemzetünk világpolitikai helyzetét. Politikai! célkitűzését egyidejűleg négy irányban igyekszik megvalósítani. A nemzet hadi felkészültsége érdekében eszközli ki 1904 áprilisában a honvédtüzérség felállítását első minisztersége alatt és erőszakolja keresztül a házelnöki székből 1912 22