Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - Elmaradt reformok

Elmaradt reformok Hosszú hónapok óta az ország népe a legteljesebb bizonytalanság érzésével tekint a politikai helyzet felé. Már a nevezetes házfeloszllatás első évfordulójára nyilvánvalóvá lett, hogy a nagy ígéretekkel bemutatkozó »rendszer« teljesen tehetetlennek bizonyult a megoldásra váró kérdésekkel szemben, hogy oly gyorsan és oly tökéletesen elvesztette még azt a bizalmat is, amelyet nyilt szavazásos választásokon egyáltalában szerezni tudott, aminő gyorsan és tökéletesen hazánkban még egyetlen politikai uralom sem volt képes önmagát lejáratni. De arra azután, ami az évforduló után külön következett, erre igazán nem számított senki. íme, hosszú hónapok óta átmeneti megoldások bizonytalanságában tántorog a kormány vezetése. Ha körültekintünk a csonka országban, s ha túlnézünk a trianoni határokon, számunkra mindenütt oly súlyos és kibontakozásra váró helyzet mutatkozik, hogy ha valaha, akkor most kellene erős és hivatott kormányunknak lenni, amely kezdeményezni és alkotni tud a magyar sors érdekében. S ebben a súlyos helyzetben oly időt húzó, félig sem kész forma keletkezett a kormányelnökségi hatáskör szempontjából, hogy szinte az az érzésünk, mintha gyeplőnélküli kocsin utaznánk egy sötét és ki nem épített úton. A beteg miniszterelnök bírja emberi részvétünket. Azonban kormányzati módszereiről és eredményeiről már sokszor elmondottuk véleményünket s ezen a bírálaton semmiféle személyes szempont nem változtathat. Annál kevé?bé látunk okot arra, hogy különleges és kivételes kormányzati helyzet tartassék fenn tisztára személyi tekintetekből. Ebből a bizonytalan helyzetből kibontakozást kell találni, mert ezt a kibontakozást az ország népe már úgy várja, mint a szikkadt föld az áldást hozó esőt. Az ellenzék hosszú hónapok óta a kormányelnök betegségére való tekintettel olyan hangulatot igyekezett fenntartani, hogy ezt csak a hagyományos magyar lovagiasságnak szinte túlzott tisztelete magyarázhatja. Bizonyos, hogy az ország helyzetét megoldó belső béke ezen a módon mégsem jöhetett addig létre, amíg a kormányt a beváltatlan ígéretek és az elmaradt reformok széles elvi szakadéka választotta el nemcsak az ellenzéktől, hanem az egész független magyar közvéleménytől. De annál kevésbé hozhatott nemzeti összefogást az ellenzék lovagiassága, mert viszont a túlsó oldalon ez a lovagiasság méltánylás nélkül maradt, sőt intrika, provokáció s a politikai konc megmentésére és az üresedést ígérő »vezéri« hely betöltésére irányuló ádáz tülekedés indult meg. Természetesen most is az a csoport vitte a vezető szerepet a békebontásban, amelynek már korábban is sikerült — kizárólag személyes céljai érdekében — a nemzeti és keresztény alapon álló magyar társadalom politikai egységét megbontani: a professzionátus szervezkedők, a kortesuralom császárjai, a bérsajtó karmesterei, ök voltak most is azok, akik illetéktelenül, vagy pedig a távollévő miniszterelnökre hivatkozva, amely hivatkozásaikat ellenőrizni sem lehetett, tovább erősítették és szervezték érdekeik klikkjét. Világos, hogy az ilyen önző és felelőtlen mesterkedések még lehetetlenebbé teszik annak a meghoszszabbított provizóriumnak a fentartását, amely országos érdekből egyébként is tarthatatlan. Darányi Kálmán miniszterelnökhelyettes — bármily jóindulattal legyen is egyébként eltelve — ilyen minőségében alig oldhatja meg a problémákat, hiszen még logikailag is abszurdum, hogy záros határidőre — néhány hétre — szóló helyettesi megbízatás közben valaki lefektesse egy messzebb kiható kibontakozás alapjait. Ismételjük, végleges megoldásnak kell következnie s a lejárt és megbukott rendszer romjainak eltakarítását és a jobb sorshoz vezető új utak megnyitását mindenki áhítva várja ebben az országban. Nem hagyunk kétséget abban a tekintetben sem, hogy a végleges megoldásnak milyennek kell lennie. Vissza kell térni a becsületes alkotmányos útra, ki kell küszöbölni az egyéni törekvések fertőző anyagát, meg kell szüntetni azokat az együgyű és méltatlan politikai módszereket, amelyek ma megmérgezik a közhangulatot s lehetetlenné teszik a keresztény erkölcs és a nemzeti érzés alapján létrejött belső békét. De régi jogaiba vissza kell iktatni az adott szó 1