Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Érzékeny kortárs alanyi levele (Értelem és szakértelem)

Érzékeny kortárs alanyi levele (Értelem és szakértelem) A legjobb 'értelemben vett értelem tudvalevőleg kockázatos viselet. Az értelmes emberben se magának, se környezetének ]nincs sok öröme. Szemmel tartják, óvakodnak tőle, előbb utóbb csökönyös különc hírébe kerül, aki kénytelen a vogelfrei tertiletewkívülisé§ gyötrelmeit szenvedni. ' Üzletileg: túlszéles látóköre nem engedi, ho\gy az üzlet konokul szűk méreteihez alkalmazkodjék, különben is nélkülözi az ezen a téren kívánatos agya/árt elmeélt. Komikus látvány, amint az értelmes ember humánus és intellektuális lebernyeitől akadályoztat ea bukdácsol a gazdasági légkör Csavaros, inét talián örvényei és értelmi szélcsendzónája közt, ahol, ha />< :deményezni engedik, hamarosan veszélybe sodorja vállalatát. Még szerencse, hogy idegenkedése ni indát tói, ami üzleti fantáziának neveztetik, csekély belátása az építő elgondolások iránt és szórványos, de annál lelkesebb utalásai bizonyos homályos, nem egészen piacképes értékekre, idejekorán felkeltik felettesei gyanúját. Ezért az értelmes embert, cégeknél általában afféle idilli-robotos háziállati munkakörte idomítják, hol szükségtelen, sőt nem is tanácsos tekintetét a végcélra irányítani. Társadalmilag nem kevésbbé ügyefogyott szerepet visz értelmesünk. Míg más ártatlan , kedvvel átadja •magát a müélvezés, bridge és flört csacska hangulatának, addig ő hallgat, ködbevesző összefüggéseken borong, fia felelősségre vonják, bárgyú vagy szívettépő válaszokat ad. Hacsak néhány percig szóhoz engedik jutni, okvetlenül '• elszomorítja hallgatóságát, ócska, avas érzések szállják meg a iegcsattogóbb kedélyt is, mintha csak zavaros színű nehéz só oldódna kristálytiszta vízben. f)tt, ahol az imént még égy végtelenül kedves mintatársaság játszadozott, a kinyilatkozás után immár csak egy falka bűnöző és áldozat mered egymásra, felvilágosulva es feszengve. Csoda-e, ha az ilyen ember valóságos megpróbáltatás-számba megy, nevét vegyes társaságokban sem illik említeni és ha mégis néha, óvatosan, mint a bozót fenevadját, beengedik a társasélel berkeibe, úgy ez nagyrészt a legelvetemültebbek lelkében is élő szemérmes aszkézis parancsszavára történik. Hihető, hogy ez a néhány sor is kellőképpen bizonyítja az értelein káros voltát. Akinek azonban ez nem lenne elég, forduljon bizalommal u történelemhez, vagy ismerőseihez. A köz- és magánélet porondján minden időkben százával véreztek el emberek kiknek értelme végzetükké vált. A világ magáról többet árult el nekik, mint az átlagembernek, márpedig a felismerésre való hajlam úgy látszik, mindaddig gyanús, hogy ne mondjuk bűnös jelleggel bír, míg a, végső, maradéktalan összefüggés megismerése nem következik be. Minden kor idáig abszolút értékű megismeréseket követelt és csak azokat ismerte el, holott a megismerés dinamikájában rejlik, hogy minden átfogó elmélet támadó-védekezőből abszolúttá emelkedik, hogy aztán támadottvédekezőből érvénytelenné váljék. Mégis napjaink értelmisége abba lielyezheti reményét, hogy egyrészt korunk elbír több egyidejű [abszolút elméletet is, melyek békében megférnek egymás mellett, sőt nem egyszer vérfertőző viszonyra lépnek egymással, másrészt az értelmesek, értelmesebbek és értelmetlenek egyaránt mindkevésbé ragaszkodnak abszolút elméletekhez, liánéin beérik korszerű, tehát eltökélten hiányos elméletekkel is, melyek gyávaságukban tágranyitják fogyatékosságaikat, hogy a haladás odaakaszthassa csáklyáit. Végül megállapítható, hogy a jelen kor, mely a múltba és jövőbe vetített utópiák, Adám-Eva és a jövő emberiség paradicsomai közt kifeszített füygőhídon oly életveszélyesen csüng a pusztulás szakadéka fölölt, fölös számban csíráztatja az értelmiség baktérumait, elanynyira, hogy az értelem, valóságos népbetegség-módjára, öl, butít és nyomorba dönt, akárcsak az alkohol. Mivel magyarázható ez a kor- és kórtünet? Talán az a gálád eltérés, melyet élet és gazdasági élet, tudomány és politika, laz igények hatósági úton történő fel fokozása és ugyanezen igények kielégítésének hatósági eltiltása az egyén zavara és a köz rendje, a te48 nyeszlett testi szépség és a nem tenyészthető lélek, kajlám és képesség között hajlíthatatlanul fennáll, talán ez hozza zavarba és teszi ezáltal értelmessé még azon embereket is, kik jobb időkben bizonyára megmaradtak volna egyszerű, értelmetlen szakembereknek. Hogy védekezzünk tehát az értelem fenyegető betegsége és kínjai ellen? A felelet az előző mondatban foglaltatik: szaícérteleni által. Milyen a szakértő? Szakmájában járatos, magvas, • lettrekész, célirányos, általában bibliai erényekben ékes. Amit tud, abban verhetetlen, amit nem tud, azt körültekintéssel, a legnagyobb nyomatékkal nem tudja. Hírhedt szabatosságáról, Jiasznos tevékenységében félelmetes, amihez nyúl, annak kénytelen-kelletlen virágoznia kell. Bár neki is vannak szakmai és szakmánkívüli problémái, nem ernyedezik, hanem rendületlenül hisz a megváltó haladásban (melyet pedig a csak értelmes ember afféle gyanússzándékú, N ansen-útlevéllel kódorgó csavargónak tart, ki hol ebben, hol abban az országban üli fel a fejéit, mindenütt bosszúságot és felesleges költségeket okozva). De a szakértő optvmizmusa lenyűgöző, még pesszimizmusa is szivárványos, ö a mi emberünk, ügyes-bajos dolgainkban hozzá fordulunk tanácsért, társaságának dísze, szerelemben se végez kontármunkát. Meglepő-e tehát, hogy minden értelmes ember szalcértelem után sóvárog? Es mennyire hiába! Hisz hiányzik belőle a szakértelem megszerzésének legfontosabb előfeltétele: a test technikája. Szakértelemre csak az tehet szert, aki bízik jkiváló érzékszerveiben, szeplőtlen megjelenésében, általános testi ható- és teljesítőképességében. A szakértő még értelmesnek is csak oly mértékben az, amilyen mértékben a testébe vetett bizalomhoz lés teste érvényesülésének akarásához értelemre szüksége van. Akinek — ilyen tág értelemben — teste a legfőbb tulajdonsága, az bármely pályán szakértő lehet: válhat belőle autóvezető, kárbecslő, cégvezető és sok minden egyéb. Ezzel szemben mire viheti valaki, kinek szervei nwgmukacsodtak és valami gyászos cél felé ''vegetálnak? Kinek teste és lelke kölcsönös hűtlenségben élnek és állandóan cserbenhagyják egymást? Bizony, az ilyen ember kénytelen lesz értelmes lenni. Hiába vágyik szakszerűségre, ehhez túlsók az értelmi mozgékonysága és túlkevés a mozgási szabadsága. Ezért aztán inkább csak aszfaltbetyárkodik a szakszerűség körül, kárvalló lelkesedéssel és némi megvetéssel szívében. Aggodalmasan ügyel arra, hogy munkáját, legyen az bár vásári kikiáltás, vagy hólapátolás, a mesterség aranyszabályainak megfelelően végezze, módszerének szakszerűségét pedig idegekremenően firtatja és bizonygatja élettársai előtt. 1 Azonban ugyanakkor az értelmes ember semmitől sem irtózik jobban, mint attól, hogy rideg, merev szakembernek] lássák. Ezért frnűködésében mellékszenvedélyektől hagyja, magát vezettetni, fajtalan elemekkel kísérletezik, melyek elől a szakértő irtózva liőköl Wissza. Ha üzletember, úgy tevékenységét zsongító szociális vezérelvek kísértik, ha politikus. Szívesen kallódik a művészetek ligetébe. Mint irodalmár: stílusát elcsendzseli pszichoanalitikai elemetkért, mint technikus: legszívesebben emberiségünk [közgazdasági struktúrájával pepecselne. Ezt egyszerűbb lelkek dilettantizmusnak, hozzáértőbbek egyetemleges világnézetnek nevezik. Akárhogyis legyen, intellektuelljeink örömmel veszik át az egyetemleges világnézet köntösébe öltöztetett dilettantizmus kezéből a kötelező ifjúság és bohóság nyájas ajándékait. Ha szakérteié*™ nem volna, az értelem már rég megváltotta és elposványosította volna a világot. Igg azonban szakértők és értelmesek egymástól függetlenül, békében dolgoznak: a szakértők egymás számára, az {értelmesek egymás ellen. Ami körülbelül rendben is volna. Szekeres Imre Megjelenik tízszer évente. — Minden cikkért szerzője felel. — Lehetőleg gépipel s a papirosnak csak együki oldalára írott kéziratokat kérünk. Kéziratokért — az előre megbeszélteken kívül, — felelősséget nem vállalunk. Minden levélre, felbélyegzett s megcímzett válaszboríték mellékelése esetén válaszolunk. Kiadja és a szerkesztésért felel: Lipták László dr. Athenaeum irodalmi és nyomdai Rt. nyomása. Felelős nyomdavezető: Kárpáti (Kettinger) Antal.