Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Russel Bertrand: Egy évszázad élettörténete (1814-1914) [könyvismertetés]

gazdaságpolitika fokozatosan és öntudatlanul idegenérdekű hatalmak járószalagjára s így történt meg, hogy az állami költségvetés egyensúlyának eltúlzott jelszavából fakadó intézkedések csak a magyar nép terheit súlyosbították; csak a magyar kultúrfölény lendületét törték meg — de még a deficitet sem tüntették el. Politikai vezetőinknél mégsem a tudatlanság, hanem ia tetterő hiánya a legszembetűnőbb. Hiányzik belőlük az államférfi legszebb dísze: a bátorság. De bátorságuk is azért veszett el, mert önmaguk nem termeltek ki nagy eszményeket, amelyek 'államférfivá avatnák a politikust, és amelyekkel együtt születnék meg a tetterő. Ily eszmények hiányában önmaguknál is kisebb stréberek, demagógok, vagy napi problémáikon túl nem látó érdekképviseletek tanácsai között ingadoznak, remegve címük megőrzéséért, a nyugdíjjogosultság határának eléréséért, vagy egy szinekurához való elérkezésért. Szürke kis hivatalnoki voltukat nem rejthetik el isem hangos handabandázás, sem címek halmozása, sem érdemrendek szalagjai. Mivel önálló eszményük és történelmi tudásuk nincsen, ezért nem lehetnek hűségesek és szilárdak, mert nincs mihez hűségesnek lenniök és jelszavakon hízott önbizalmuk semmivé foszlik, mikor ! egy más tanácsot hallanak, mint amit eddig kaptak. Hatalmas távlatok nyílnak meg a magyarság előtt a Dunavölgyében, ha sikerül kiküszöbölni a törpéket, akik rwa a magyar jövő útjában állanak. Belső energiáink felszabadítása nagyhatalommá avatja >a magyar nemzetet s ez a dunavölgyi magyar nagyhatalom nem veszélyt jelent Európára, hanem éppen ellenkezőleg új és fölbeosülhetetlen értéke lesz az európai egyensúlynak, amelyet megőrizni és fenntartani a nyugati hatalmaknak századokon át vezérlő princípiumuk volt és ma is az. Lipták László dr. X RUSSEL BERTRAND: EGY ÉVSZÁZAD ÉLETTÖRTÉNETE (1814-1914) (I—II. 291+306 1. Révai kiadás. Világkönyvtár.) A sokoldalú szerző, aki a filozófiától az atomelméletig mindenről írt már könyvet, egyformán vonzó stílusban és világosan polihiszteri mivoltát történeti téren kívánta — úgylátszik — igazolni, mikor ezt a művét megírta. Száz év történetét tekinti át, — hirdeti a címben. Könnyed stílusban adja elő mondanivalóját, kétségtelen publicisztikai készséggel vonja meg pár húzással az egyes emberek portréjának körvonalait; elfogadható jellemzéseket ad egyes esetekben, míg másutt hü kép helyett inkább torzképet ad. Általános jellemzője művének, hogy nem a forrásokból konstruálja meg a korképet, hanem előre elképzelt elméleteihez szedegeti össze idézeteit, többnyire túlságosan és szükségtelenül bőven, Egyáltalán nem történészhez méltóan: bírónak lép fel a korok és emberek fölött; elítéli, felmenti őket, meg* simogatja kedvenceit. szarkasztikus, gunyoros megjegyzésekkel ostorozza a többit, elítéli az abszolutizmust, mert nem tetszik és nem veszi figyelembe, hogy ez is csak a történeti fejlődés produktuma, ímelyá eszerint kell kezelni s nem egyéni megítélés alapján. Mindig hajlamos arra, hogy olcsó hatások kedvéért egy szellemesnek látszó hasonlattal, vagy képpel »főzze« a közönséget, kevés tekintettel a történeti igazságra. Lehet szempont amerikai közönség számára, hogy egy történeti áttekintés amerikai történetre egy kötetnek több. mint a felét, 158 lapot szánjon, az európai nagy mozgalmakat pedig a két kötetben összesen 98 lapra sűrítse össze (az imperializmust leszámítva). Hasonlóképpen egyoldalú beállítottsággal magyarázhat! juk, hogy míg az ú. n. klasszikus gazdasági iskola és a marxizmus kb. kétharmadrészét foglalja el egy kőiéinek, (I. k. 100—290), addig a legalább oly fontos nacionalizmus 35 lapot kap, a politikai libcrálizmus és a demokrácia, melyek mégis csak irányító eszméi a tárgyalt kornak, egyszerűen nem szerepelnek és hiába keresnénk a kapitalizmusról, militarízmusról .szóló lejezeteket. pedig már csupán a marxi sinus megérthetési miatt is szükséges volna a XIX. sz. kapitalizmusának ismertetése tények, adatok alapján. Hasonlóképpen az imperializmus elmaradhatatlan velejárójának, a militarizmusnak sem csupán a »Kaiser« flottaépítő politikája képében kellene helyet adni, hanem annak épúgy, mint a nacionalizmusnak s a többi áramlatnak is szellemi eredőit kellene felfedni és előadni, vizsgálni miként megy át az abszolutizmus a liberalizmusba, a nacionalizmus az imperializmusba s. í. t. Ilyen megfigyeléseket hiába keresnénk Russel könyvében, mert ott a dolgok többnyire materiális indokolást találnak (pl. a legitimitás elvénél, ahol az abszolutizmus szellemi tartalmát elhanyagolja) s így a történelem pompás színjátéka anyagi, vagy politikai érdekek, brutális viaskodásainak piacává aljasul a elvész belőle az, ami nemessé, széppé teszi a történeti életet: a széliem. Russel sem tud a mélybe nyúlni s a felszínen való szkeptikus és cinikus hetvenkedéssel igyekszik, — megejtően jó stílusát segítségül híva — az igazság látszatát kelteni s a számára — úgylátszik — mindennél fontosabb sikert elérni. Talán a« angolszász népek megengedhetik maguknak, hogy ilyen egyoldalú műveket kibocsássanak; nekik sok más is van az ilyenek mellett, amelyek lehe'>tővé teszik a közönségnek a helyes ismeretek szerzését s az ilyen könyvek kritikai kezelését; mi, Magyarországon nem rendelkezünk ilyen könyvekkel túlzott mértékben s hogyha már olcsó, népszerűsítő művek napvilágot látnak, azok célja csak az lehet, hogy a közönség a dolgokról helyes képet kapjon, már pedig ez torzkép s csak a közönség egyoldalú szemléletre nevelésére alkalmas. (—i.—a.) A KISBIRTGK NE3IZETGAZDASAGI VONATKOZÁSAI. (Szepessy Géza tanulmánya.) E tanulmány elsősorban üzemi szempontból tárgyalja a kisbirtok helyzetét, kimutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel a kisbirtoki üzemnek már megalakulásától l'ngva küzdenie kell. Számszerűen is igazolja, hogy a kisbirtok állótőkéjét és üzemi tőkéjét kedvezőtlenül használja ki, amiből számára az amortizációs költségnek vagy tehernek a súlyosbodása is adódik. Ezt a hátrányt a kisüzem csak szövetkezeti együttműködés útján ellessúlyozhatja, de akkor is fennmarad még a kisebb termelési tudásából származó hátránya, amelyet a szaktudás gyakorlati fejlesztéséve] kell kiküszöbölni. A kisbirtok alacsonyabb termésátlagai és gyengébb minőségű állattenyésztése, amihez még tőkéjének rossz kihasználása is járul, megnyilatkozik azután szociális téren is, még pedig nemcsak a kisbirtokos rovására, hanem a nemzetgazdaság összes vonatkozásaiban. Szerző érdeme, hogy mint a mezőgazdasági üzemtan alapos ismerője, elhárította magától a divatos politikai jelszavak befolyását, amelyekből természetszerűleg semmiféle gyakorlati nemzetgazdasági vagy szociális eredmény nem származhatik s azoknak a komoly gazdasági tudással rendelkező tényezőknek az álláspontjához csatlakozott, kik a kisbirtokos népesség helyzetének javítását kultúrájának, szakképzettségének, termelési módjainak fejlesztésében és értékesítési helyzetének megjavításában látják. 8