Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6-7. szám - Beszámoló

rok mögött tátong teljes üresség. Mert akkor még az a balhit volt általános, hogy a magyar fiatalságra nem számíthat a nemzet, de számíthat rá a diktatúra. Ezt a balhitet mi cáfoltuk meg. Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy a Deák Ferenc Társasúgnak része volt abban, hogy a diktaturás törekvések összeomlottak. A mi megmozdulásunk után föllélegzett a magyar közvélemény, visz-szanyerte önbizalmát, egyre-másra következtek a társadalmi és politikai események, amelyek táborunk erősödését és az áldiktátorok reményeinek egyre gyorsuló elfoszlását bizonyították. Oly rohamos volt a mi álláspontunk .súlyának növekedése, hogy most már szinte csak gonosz emléknek tűnnek föl a vészterhes napok, amelyekhez pedig fizikai értelemben még közel vagyunk. A nehéz időkben a Deák Ferenc Társaságot valóban Deák Ferenc szelleme vezérelte. A haza bölcsének gyakorlatilag szinte elfeledett alakja, eszméinek és alkotásainak hatalmas építménye lett ismét valósággá, élő, sokszor és egyre többször idézett vezetőjévé a magyar nemzet igazi szellemének. A mi erőnk az ő ereje volt és hálát, mélységes hálát kell éreznünk, a sugallatáért, hogy Hozzá fordultunk segítségért. Gsak a haza bölcse vezérelhetett minket biztonságos utakra, csak azért érhettünk el eredményt, mert éppen olyan hűségesen magyarok ós éppen olyan európai szelleműek igyekeztünk lenni, mint egykor Deák Ferenc volt. Nem mi bírálhatjuk el, hogy mennyit ért a munkánk és segítségünk, amikor a magyar nemzet történelmi hivatása fölött kellett őrt állani. De bizonyos, hogy oly súlyos válságon esett keresztül nemzetünk és népünk, amely válságnak elmúlását hálatelt szívvel ünnepelhetjük. Mert ha a magyar értelmiséget vezető nemzeti géniusz nem tiltakozik a diktaturás törekvések ellen, ha el nem űzi ezt a gonosz árnyat, ha a diktaturás kalandorálmok a mi hazánkban valósággá lehettek volna, akkor ma a magyar nemzet történelmi hivatásáról ós jövőjéről, mint egy örökre elveszett reménységről siratva kellene megemlékeznünk. Balkáni posványsírba sülylyedt volna a magyarság, nem tartoznék többé Európához, Trianon mulandó ítéletét önmaga avatta volna igazsággá és változhatatlanná, mert a diktatúra a magyar nemzet történelmi jogainak, dunavölgyi vezetőszerepének elárulása. Most amikor küldetést fejeztünk be, újabb küldetések állanak előttünk. Hiszen munkánk eddig sem merült ki a védekezés negatívumában. A magyar közjogi integritás és kontinuitás védelme mellett gondoltunk annak korszerű fejlődésére és fejlesztésére is. A szellem és a tudás fegyvereit az egész magyar élet átfogó szolgálatába állítottuk. Amikor vigyáztunk az alkotmányosság teljességére, nem hanyagoltuk el a mi porbasujtott népünk szorongató napi gondjait sem. Hirdettük azt a külpolitikai alapelvet, hogy a magyarság céljainak megfelelő dunavölgyi újjárendezést kívánunk és e vezető gondolat jegyében időről-időre megvizsgáltuk a külpolitikai helyzetet, keresve azokat a módokat és eszközöket, amelyek előnyt hoznak nemzetünknek. Napirenden tartottuk elszakított testvéreink szenvedéseit. Nyomon követtük a törvényhozás munkáját és fölemeltük tiltakozó szavunkat, amikor silány fércművek alig takarták a bennük rejlő önző hatalomvágy igazi céljait, amelyeknek kedvéért a kormányzat hajlandó volt mellőzni a szociális igazság, a gazdasági észszerűség törvényeit s amelyekből így a mi népünkre csak újabb és súlycsabb szenvedések származtak volna. Azonban munkánk irányát mi magunk szabtuk meg és nem engedtük soha puszta függvényévé válni a hatalom »tevókenységi naptárának«. Függetlenül attól a szürke tervtől ós1 attól a hiányos, egészen kisméretű és elhibázott törvénytől, amelyeket a kormány a hitbizományra és a telepítésre vonatkozó ígéretei beváltásának minősít, rámutattunk azokra a lehetőségekre és tennivalókra, amelyek legbensőbb hitünk és meggyőződésünk szerint a magyar nép szociális helyzetét megjavítani valóban alkalmasak volnának. Ugyanígy nemcsak bíráltuk, a példátlanul igazságtalan gazdavédelmi rendelkezéseket, hanem a tényleges megoldás lehetőségeit is igyekeztünk feltárni. Külön napirendre tűztük az egyetemi tanuló ifjúság sérelmeinek orvoslását és ezenkívül megvizsgáltuk az egész szellemi proletariátus nehéz helyzetének okait és megsegítésének eszközeit. Nem feledkeztünk meg végül a kormánynak arról a legsúlyosabb váltójáról, amely a titkos választójog ígéretének hangoztatásával és frivol félretételével állott elő. Minden részletében megvitattuk a választójogi kérdést s ezzel kapcsolatban az önkormányzatok korszerű fejlesztésének kérdését is, rámutatva, hogy az önkormányzati gondolat nemcsak a magyar életben gyökerező hagyomány, hanem jelentősége a trianoni határokon is túlmenő. Munkánk természetesen kifejezésre jutott az Országút tartalmában, de a f üggetlen magyar sajtónak is köszönettel tartozunk azért, hogy állandóan figyelemmel kísérte s a közvélemény elé állította a Deák Ferenc Társaság működésének eredményeit. Külön kell megemlítenünk, hogy a sorainkhoz tartozó fiatal értelmiség nem engedte az idősebb korosztályokkal szemben a generációs gyűlöletet érvényesülni. S hogy ezt dokumentáljuk, ismételten meghívtuk magunk közé a magyar nemzeti élet kitűnőségeit, akiknek előadásaiból tudásunkat tovább gyarapítva kerestük azt az utat, ahol találkozik a haladás vágya, idealizmusa és energiája a tapasztalat, a felelősségérzet és a realitás alkotó értékeivel. Az a munka és az az irány, amelyet eddig végeztünk és követtünk, útmutatásul szolgálhat nekünk a jövőre is, mert eredmények és események igazoltak minket. Nem szolgálunk politikai pártokat és nem szolgálunk személyes érdekeket. A Deák Ferenc Társaság egy nagy eszmei közösség, amely a szellem és a tudás fegyvereivel dolgozik a magyar nemzet és a magyar nép jobb sorsáért. Ezt a jobb sorsot mi csak a keresztény európai humanizmus kereteiben tudjuk elképzelni, mert ennek védelme és fenntartása volt a magyarság történelmi múltja. S így történeti jövőjének szilárd alapja is csak ez lehet. A mi utunk nem a demagógia és nem a reakció útja. úgy érezzük, hogy sikerült egy új, egy nehezebb, de egy jobbra és magasabbra vivő utat találnunk a magyar fiatalság számára, úgy érezzük, hogy Deák Ferenc útja ez a harmadik út és hogy ennek az útnak a végén a magyar, nemzeti, keresztény és európai eszmény megőrzése és továbbépítése: a mai magyar sors revíziója áll biztos ígéretként. Ezért őrt fogunk állani, ahogy eddig őrt állottunk és dolgozni fogunk tovább, ahogy eddig dolgoztunk. A földért, amelyet apáink halópora megszentelt és a népért, amelyért minden áldozatra hajlandók vagyunk. 2