Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - 300 éves középiskola Sopronban

300 éves középiskola Sopronban Sopron, az iskolák városaképpen volt híres min­denha. Már a 17. század derekán három középiskolában tanították a Dunántúl tanulnivágyó ifjúságát, ma két egyetem egy-egy fakultásán kívül egy sereg közép- és szakiskola igazolja a város elismert kultúrjellegét. Az evangélikus líceumot 1557-ben alapították, tehát több, mint 375 éves; mellette a katolikus gimnázium idén ünnepli fennállásának 300. évfordulóját. Ez a 300 esztendős út komor és vidám színű kö­vekből van kirakva. Majdnem másfélszázadig a jezsui­ták kezén élt az intézet. Alapításának éveiben 1635 kö­rül Sopron város lakosságának zöme evangélikus lé­vén, nagy riadalommal vették hírül Draskovics Györgj győri püspök tervét, mely a városba be akarta vinni az egyház harcos fiait. Küldöttség, levél indult Bécsbe a városiak tiltakozásával. De a püspök nem riadt vissza; hű szövetségest talált a nádor, Esterházy Mik­lós gróf személyében, akinek a birtokai közrefogták a várost. Esterházy szép szóval igyekezett leveleiben a békés megegyezést létrehozni; ne higyjen a város a rágalmaknak, amikkel a jezsuitákat illetik: »Amint élünk, abban oly bizonyos legyen kegyelmetek, hogy semmi azokban igaz: nincsen.« Ha erőszakot kellene al­kalmazni a jezsuiták bevitelére: »gablyába és búsu­lásba fogok esni miatta.« A vége az lett, hogy sok herce hurca után 1636 novemberében megnyílhatott a kollégium. Megnyílt, de csak a külvárosban, aránylag kicsiny házban, mely kezdetben is szűknek bizonyult. Azonfelül a féltékeny város minden terjeszkedési kísérletüket óvással fogadta. Szemben a külvárosban szinte titok­ban építettek maguknak rendházat, templomnak a jo­hanniták régi, gótikus templomát foglalták le. Ott te­metkezett azután a ház alapítója, Draskovics püspök is. A környék katolikus urai hamarosan ideküldték csemetéiket, még a később lenyakazott Zrínyi Péter fia is itt tanult, azután a Batthyányak és mások. Hogy ezeknek ne kelljen saját háztartást vezetni, Lippay ér­sek a kollégium közelében internátust építtetett. Időközben fordult a kocka Sopronban. A régi hit mindtöbb elvesztett hívét nyerte vissza és az ország­szerte lábra kapott ellenreformáció 1674-ben visszajut­tatta a katolikusok kezére itt is az összes templomokat. A jezsuitáknak jutott a belvárosi Szent György temp­lom, melyet néhány évtizeden át a gótikus stílusból a leggazdagabb barokká változtatták át. Megkapták a Wesselényi-összeesküvés egyik részesének, Vittnyédy István prókátornak elkobzott házát is, hozzászereztek még négy házat, Esterházy Pál nádor pedig a magáét adta ajándékba, úgyhogy a Szent Györgyről elnevezett ucca egyik fele szinte teljességgel a jezsuiták kezén volt. A házakat többnyire fényesen átalakíttatták. E házak során állt a konviktus és a gimnázium is. Az utóbbihoz Odeum néven színház csatlakozott; már a kül­városban is játszottak a növendékek nem egyszer, de a szűk hely miatt vagy a templom, vagy valami sza­bad tér adta a színpadot. A belvárosban rendszeresen folyt a színjátszás. Az előadások nyelve többnyire la­tin, itt-ott német. Biztos tudomásunk magyar előadás­ról nincsen, csak 1752-ben szavaltak magyar költemé­nyeket is; de magyar tárgy nagyon sokszor szerepelt, így I. Béla, II. Béla, Szent István, Attila, Kemény Simon és Hunyadi János, Koháry István, Dobó Ist­ván és nem egyszer az Esterházy-család tagjai, így a Budánál elesett Mihály gróf élete, stb. Az Esterházy­család gyakran végignézte ez előadásokat, hisz Pál nádor maga is sokat játszott diákkorában Nagyszombat­ban és díjat tűzött ki az összes kollégiumokban a leg­jobb diákszínészek részére. A korszellemmel haladva, az utolsó években a je­zsuiták a modern idegen nyelveket is felvettek a tan­rendbe, ennek megfelelően francia és olasz előadások is tarkították a játékrendet, ők nyújtottak első izben tornatanítást is, 1771-ben zenés tornaórájuknak cso­dájára jártak a más vallású tanítók. Egyebekben is kiváló tanárok működtek hosszabb-rövidebb ideig Sop­ronban: érdekes, hogy a magyar történetírás nem egy jelessége is, így Hevenesy Gábor, aki itt is lépett a rendbe, Spangár András a kuruc háborúk idején, Kazy Ferenc, Schönwiesner István, a neves régész, Kunics Ferenc, drámaíró, aki itt is halt meg a rendházban és az utolsó időben Geiger Mátyás, a francia darabok szerzője. 1772-ben a rendház krónikája büszkén számol be róla, hogy 23 tanár, kilenc segéderő keze alatt 418 diák sürög-forog az intézetben. 1773-ban Mária Terézia az általános európai nyomásra feloszlatja a rendet és így a soproni intézetet is kivették a kezükből. 1802-ig in­terregnum áll be, mialatt világi papok és domonkosok tanítanak egymás mellett és egymást felváltva. A rendszer kevéssé változik: 1779-ig az internátus is meg­van, akkor Győrbe helyezik, az épületből pedig ven­déglő lesz. Még az idegennyelvű színelőadások sem szűnnek meg. Ekkor nevezetesebb tanárok Czinke Fe­renc, a szapora verselő, később Révai Miklós utóda a pesti egyetem nyelvi tanszékén, Pállya István, ex­piárista, hajdan jeles színdarabíró, Tóth Farkas, a magyar írók könyveinek buzgó terjesztője. A neves nö­vendékek sorából kimagaslik Felsőbüki Nagy Pál, Bacsányi János és Guzmics Izidor költők, Böle András szombathelyi püspök. 1802-ben a bencések veszik át a gimnáziumot; ak­korára a hajdani jezsuita rendházat a káptalan fog­lalta le, így nekik a ferencesek elhagyott zárdája és temploma jutott. Majd másfélévszázados múltjuk alatt az iskola szellemben mind magasabbra tört; a régi gimnáziumot lebontották, bár ma már ez az épület is meglehetősen kivénhedt. Itt tanítottak a rend legjobb­jai: Hollósy Jusztinián, Darvas Orbán, Bccsey Viktor, Borossay Dávid, Fassl István, a kitűnő ornitológus, akinek emlékét az intézet falán tábla is megörökíti. Míg a jezsuiták rendjük szervezete folytán nagyará­nyú pásztorizációval is foglalkozva, mélyen belenyúl­tak a város életébe, addig bencéseink társadalmi, kul­turális tevékenységükkel írják be nevüket a város tör­ténetébe. A bencés korszak nagy tanítványainak sorá­ból kiemelkedik Rákosi Jenő, aki saját szavai szerint nagyon sokat köszön az ősi intézetnek. Soproni éveinek emlékét szintén tábla őrzi az iskolaépület falán. A jezsuiták 163 év előtt örökre elhagyták Sopront, első épületeik már évtizedek óta rossz karban roska­doznak, belvárosi házsorukból csak a káptalan épülete szolgál egyházi célt templomukon kívül; hajdani szép, stukkós ebédlőjük ma fásraktár. A belvárosi gimná­zium épülete sincs meg. Mégis, 300 esztendő kultúrmun­kája nem esett hiába és a szellemalkotta nagy épület túléli a porladó köalkotásokat. Csatkai Endre dr. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom