Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A válság pszichológiája

ezért senkinek sincs ideje. Az élet ritmusa elveszett: zuhan. Katastrophé görögül leszállást, leesést jelent, azt, amikor valaki elveszti maga alól a talajt és hull. Ez a modern életgyorsulás magyarázata; ez fejti meg azt, hogy a nagy tömeg hogyan habzsolja az élvezeteket^ hogy változnak a divatok, ez jellemző a modern utal zásokra: egy városban egy nap. Ez az elveszett idő, a zuhanás, teremti meg az expresszt, autót és repülőgépet. Csak gyorsan, gyorsan. Mindenki minél több élményt akar összeszedni, minél rövidebb idő alatt. D« nem veszi észre senki: ahelyett, hogy gyüjtené azokat, — elveszti és közben elvész önmaga, imoziszerűvé válik és 1 ártalmatlanul, megállás nélkül lepereg. Az elveszett idő magyarázza meg a sajtót, amely nem más, mint kéltségbeesett kísérlet arra, hogy az ember az eseményeket megállítsa, — de ezzel éri el, hogy csak annál gyorsabbá teszi, múlékonyabbá, felületesebbé. A katasztrófa-élmény, az elveszett idő, a zuhanás az a pszichológiai jelenség, ahogy az emberben az elementáris történeti valóság ma mint krízis jelentkezik. Ez a történetnek az emberi lélekben való vetülete és ez az elsődleges minden mást meghatározó állapot, amiből a többi következik. A felbomlás, szétesés, destrukció, államok és társadalmak dekadenciája, a gazdaság végsőkig feszült tehetetlensége, a morál elveszése, a magánélet sivársága, — valamennyi válság, mind ide megy vissza. Az ember a zuhanó időtlenségben nem tud megállni, nem képes várni és állni, nem tudja magát valaminek odaadni, nincs türelme, nem tud semmit megragadni. Esik, — amit a világból felvesz, csak filmdráma, amit közben átél nem sokkal több, mint, amikor a gyorsvonat ablakából a vidéket nézi. Es ez a zuhanás megállíthatatlan. Az ember életének ellaposodása, tartalmatlanná válása meg nem akadályozható folyamat. Sőt: az idő egyre gyorsul, ami azt jelenti: az emberiség egyre lényegtelenebb lesz. A katasztrófa nő, a sebesség egyre szédítőbb lesz. Nem szabad elfelejteni azt, amit Nietzsche mondott: »amit elbeszélek, a Legközelebbi két évszázad történetei A krízis még csak most kezdődött. Ami most látszik és van, csak a válság eleje és így a krízis pszichológiájának csak legelső fejezeteiről lehet beszélni. Hamvas Béla # Jegyzet: 1. Saltcr A.: The future of thc state. 2. Adams II.: The modern state. 3. Dewcy J-: Individualism old and new. 4. Dawson Chr.: Enquiries intő religion and culture. 5. Giraud R.: Économic de l'Europe future. 6. R un dall J.: The making of thc modern mind. 7. Berdjajev N-: Cinq méditations sur l'existence. 8. Sorel G.: Sur l'Europe d'aprésguerre. 9. Haecker Th.: Das Chnos der Zeit. 10. Berdjajev N.: Schicksal des Menschen in unsercr Zeit. 11. Kcy.ser.Hng H-: La révolu ion mondiale. — Ortega y Gasset: Rehelion de las masas.— ValéryP.: La. erise de l'esprit. — La erise de l'intelligence. 12. Evola G.: Rivolta contro il mondó moderno. 13. Nietzsche Fr.: Wille zur Macht. — Spengler O.: Jahre der Etitscheidung. — Untergang des Abendlandes— Pannwilz R.: Krisis der europiiLsehen Kultur. — Frobcnius L. :Schicksalskunde. 14. Berdjajev N.: Az új középkor. 15. Keyscrling H.. La révolution mondiale. 16. Spengler O.: Die Jahre der Éntscheidung. 17. Hö.dcrlin Fr.: Empedokles. 18. Heidegger M.: Sein und Zeit. 19. Berdjajev N.: Cinq méditations sur l'existence. Balassa Imre: W. A. Mozart csodálatos élete (Budapest, Palladis kiadás. 1936. 287 old.) Mária Terézia, II. József kora elevenedik meg s egy zenei csodagyermek és alkotó zeneművész nagyszerű, de egyben megpróbáltatásokkal teli, szomorú élete tárul elénk. Szép emléket állít Balassa Imre e könyvéwel a késő barokk legnagyobb zenei lángelméjének, folyékony, fordulatos elöadásmodora, korfestése és jellemzése egyaránt dicséretére válik. Az élvezetes olvasmány közben nem egy kevéssé ismeri zenetörténeti adalékkal ismerkedünk meg. A hős jellem rajza kitűnően sikerült s a történelmi kor sok jelentős tagját ismerjük meg közelebbrőlA regény szép, költői és tanulságos, nagy sikere megérdemelt. (F. I.) A népesség és a birtokmegoszlás között fennálló törvényszerűségeket kutatja Móricz Miklós dr. a Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában közölt tanulmányában. Vizsgálatai alapjául a községeket választja, ami azért is előnyös, mert a megyei keretek túlnagyok ahhoz, hogy általuk a birtokmegoszlás befolyását tisztán megítélhessük. A megyei adatokban kiegyenlítik egymást a kisbirtoki és nagybirtoki községekben tapasztalható különbségek. Móricz Miklós ezért a községeket osztotta csoportokba, aszerint, hogy területükön van-e nagybirtok és, milyen arányban. Adatai szerint 3417 községből 1050-ben egyáltalában nincs nagybirtok, 221-ben van ugyan nagybirtok, de nincs nagybirtoki szántóföld, 1574-ben a nagybirtok részesedése a szántóföldben 40% alatt van, 366 községben a szántóföld 40—60%-át és végül 146 községben a szántóföldnek 60%-nál magasabb részét teszi ki az 1000 holdnál nagyobb birtokok szántóföldje. A. természetes szaporodás ezekben a községcsoportokban a nagybirtok aránya szerint növekszik. Az 1920—30. évek között 145'3 ezrelék volt a természetes népszapprodás azokban a községekben, ahol a nagybirtok a szántóföldnek 60%-nál magasabb arányát foglalta el, 141'9 ezrelék 40—60% nagybirtoki szántóterület mellett és csak 120'7, illetve 122'5 ezrelék azokban a községekben, ahol nem volt nagybirtok, illetve nem volt nagybirtoki szántóterület. Viszont a népsűrűség kisebb a nagybirtokjellegű községekben, a tényleges szaporodás is kisebb, mert a lakosság jelentékeny része elvándorol a nagybirtokon erősebb népszaporulatból. Egyéb tekinteteikben is rendkívül részletes és értékes adatanyagot tartalmaz Móricz Miklós tanulmány;;, azonban úgy látszik következtetései bizonyos mértékig mechanikus természetűek. Nincs tekintettel a belterjességnek nemzetgazdasági szempontból s ennél a demográfiai adatgyűjtésnél is el nem hanyagolható problémájára, másrészt fölületes az a következtetése, hogy a földnélkül népet semmi sem köti lakóhelyéhez s ezért az időszaki munkásságnak nem volna jelentősége a népsűrűségi probléma mellett. Ellenkezőleg: a földnélküli lakosságot iis számos kapcsolat köti szülőhelyéhez, másrészt a gazdasági munkásságnak nem csekély része az elporlott, elaprózott kisbirtokok tulajdonosaiból kerül ki. így ezeket egészen kicsiny parcellabirtokok mégis lakóhelyükhöz kötik, noha megélhetést ez elaprózott birtokokon nem találnak. Hogy Móricz Miklós egyébként nagyértékű adatgyűjtésében ezt a szempontot nem vette figyelembe, az már azért is sajnálatos, mert az 1930. évi népszámlálás szerint az összes kii-birtokosoknak több mint 60%-a, számszerűit pedig több mint 600.000 lélek az 5 holdnál kisebb birtokosokra esik. S így a magyar agrárpolitikának egyik legsúlyosabb kérdése ma a törpebirtokok túlzott és szüntelenül folyamatban lévő elaprózottsága, amelyet Móricz Miklós egyébként tévesen értelmezett demográfiai adataival is beigazoltnak láthatunk. (I.) 16