Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A reform-parlament reform-képviselőházának egy évi mérlege az "új ezredév" küszöbén

megvásárlásával alakulhat Sh—35.000 önálló kisbirtok és; 150.000 kat. holdon kishaszonbérletek. Hitbizomány és telepítés együtt kiterjed körülbelül 515.216 kat. holdra és azonkívül 150.000 kat. holdon kishaszonbérletek keletkezhetnek. Alig hogy a képviselőház február elején végzett ia hitbizományi javaslattal, egymásután következett több »penzum«-javaslat. aminek vajmi kevés köze volt a nagyszabású reform-programhoz. Ilyenek a törvényjavaslat a vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezésiről szóló jogszabályok módosítása és kiegészítése tárgyában, törvényjavaslat a rendőrlegéntységi beteg segélyalap létesítéséről, és azután egy félig-meddig már reformjavaslat a tűzrendészet fejlesztéséről, aminek a lényege egészen helyes, de mint valami szellem lebegett a vita fölött egy bizonyos személyi kérdés arról, hogy egy miniszteriális tisztviselő, különben sem technikus, hanem jogász, miképpen1 kerül majd a teljesen államosított tűzrendészet élére. Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló javaslatot az ellenzék egy része is helyeselte, bár tagadhatatlan, hogy egyes rendelkezések erősen emlékeztetnek a régi céhrendszerre. A centralizációs omnípotencia reform-gyümölcsei A hatósági orvosi szolgálatról és a közegészségügyi törvények egyéb rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslattal a kormány ismét elárulta centralizációs omnipoten ciáját, amely nem tudja elviselni, hogy a közigazgatásnak bármelyik ágazatában ne 100 százalékos legyen a kormány állandó befolyása. Miután a húsvéti szünet előtt a képviselőházvégzett már a telepítési törvényjavaslattal, becikkelyezett még három, légügyi forgalmi egyezményt és benyújtotta a jövőévi költségvetést változatlanul 75.7 milliós hiánnyal, de a nyugellátásban részesülők számának 4073 főnyi emelkedésével. Nem arrogáljuk magunknak a történelemíró jogát, hogy bírálatot mondjunk a reformparlament működésének első esztendejéről. Ezt teljes lelkinyugalommal 'bízhatjuk arra a történetírásra, amelynek eszközei oknyomo?:óak. Befejezésül még csak egyet. A reformparlament fennállásának első esztendejében összesen 109 mentelmi esetet kellett tárgyalnia .. Ez túlságosan jó fényt még sem vet az »új ezredév* apostolaira! Teljesség kedvéért még arról kell megemlékeznünk, hogy egy esztendő leforgása alatt a Közigazgatási Bíróság 245 mandátum közül 24 mandátumnál talált már eddig nagyon alapos szépséghibát, de még néhány hátra van. Berecz Sándor dr V. FINN-UGOR KONGRESSZUS 1936 június 26—29. között tartják mer/ Tallinban, Észtországban a finn-ugor rokonnépek kultúrkongresszusát. Minden ország fődelegátusai közül kettenketten tartanak előadást és a szakosztályi üléseken is számos magyar előadó fog szerepelni. A magyar művészei is méltó megnyilatkozáshoz fog jutni, amennyiben magyar koncert is lesz. Csepregi Horváth János dr.: A magyar szövetkezeti intézmény története. (Budapest, 1935. Pátria kiadás. 212. o.) Szerző a magyar szövetkezeti gondolat gyakorlati szolgálatában ötvennégy esztendőt töltött el. Közvetlen tanuja ós részese volt tehát azoknak az eseményeknek, amelyeket most. a hazai szövetkezeti intézmény fejlődéséről rendszerb.; foglal. Munkájának első kötete még 1927-ben megjelent. Az előttünk fekvő második kötet viszont 1898-tól a világháború kitöréséig ad számot a magyar szövetkezeti mozgalomról. Ez volt az ia korszak, amelyet a szerző a magyar szövetkezeti intézmény fénykorának nevez. A munka első kötetéről az Akadémia jelentése is dicsérettel emlékezett meg s most a szerző, mint maga mondja, igyekezett tekintetbe venni az akadémiai bírálatnak azt az intelmét, hogy akkor kissé élesen és a tárgyilagosság bizonyos hiányával bírálta, az eseményeket. De kétségtelen, hogy ez az elfogultság is a szövetkezeti ügy iránt érzett nemes buzgalomból eredt. Csepregi Horváth János könyve elbeszélő formában tárja elénk a világháború előtti magyar életnek egy jelentős darabját. Oly gazdag részletességgel írta, meg művét, hogy Ihrig Károly segítségével annak rövidítéséről is gondoskodnia kellett. S kéziratban készen van e munka az 1926. évig, amelyet most még nem adhatott ki a szerző, de amely reméljük, szintén meg fog jelenni, hogy betöltsön egy hézagot közgazdasági irodalmunkban, képet rajzolva az utókor számára oly eseményekről, amelyek egyébként a feledés homályába vesztek volna s amelyeknek középpontjában a magyar szövetkezeti gondolat állott. Az a gondolat, amelynek Csepregi Horváth János dr. egész éle*ét szolgálatába állította. Raíth Tivadar dr.: A szervezés vezérfonalai. Szerző az üzem- és irodalomszervezés problémáinak kiváló szakembere s aki néhány év előtt megjelent »Az irodaüzem racionalizálása« című úttörő munkájával lényegesen előmozdította a magyar magánvállalatok üzemi és irodai adminisztrációjának modernizálását. Működése kétségtelenül jelentős kihatással van a. magyar közgazdasági életre és nem vitatható el, hogy a tisztviselőtársadalom szemszögéből is igen nagy horderejű az általa végzett gyakorlati munka és a belőle eredő tapasztalatok elméleti leszűrése. Az irodai adminisztráció tökéletesebbé tétele, a munkafolyamatok egyszerűsítése, végső fokon a tisztviselőre nézve is előnyös, ha a munkák megtakarításával együtt a munkaidő leszállítása is megvalósul. Éppen ezért jogos örömmel üdvözli a. tisztviselőtár-idalom Raith legújabb »A szervezés vezérfonalait című művét, mely egységes egészbe foglalja — és négy külön füzetben tárja elénk — a szervezés legfőbb problémáit. A legáltalánosabb érdeklődésre a munka első része, »A szervezés alapelvei és módszertana« tarthat számot. Az adminisztráció^ fogalmi meghatározása és a szervezés tárgyi kérdéseinek taglalása után a munkavállalók szempontjából legérdekesebb személyi kérdéseket veszi tárgyalás alá. E ponton kiemeli a képességvizsgálat fontosságát; e téren, sajnos, igen nagy munkaterület vár még feldolgozásra. A magánvállalatok még alig vesznek tudomást a pszichotechnikai vizsgálatok jelentőségéről. A vizsgálatok szerves kiegészítői a munkatanulmányok, melyekről a szerző szintén részletesen értekezik. A mű többi három kötete az iratváltás, a gépírás és az iratmegőrzés kérdéseit tárgyalja igen érdekes, szemléltető módon. Mindegyik kérdésben igen sok javítani és kiküszöbölni va.ló akad még; Rait műve hihetőleg növelni fogja az érzéket e kérdések fontossága és a hajlandóságot a szükséges intézkedések megtétele irányában. Á vállalatban végbemenő szervezési munkálatok szoros összefüggésben állanak a tisztviselők exisztenciájával. A szerző munkássága nem nélkülözi a szociális momentumok kellő szem előtt tartását sem és ezért legújabb munkáját minden korszerűen dolgozni akaró vállalkozó és tisztviselő figyelmébe ajánljuk. (L, Gy.) 12