Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A reform-parlament reform-képviselőházának egy évi mérlege az "új ezredév" küszöbén

A „mézeshetek" eredménye — sovány A reformkormány parlamentáris működésének mézeshetei véget értek anélkül, hogy túlságosan szerénytelen lett volna, mert nagyszabású programjából megvalósította francia mintára a közoktatásügy decentralizálását, a régen bevált kereskedelmi tárca sajnálatos kettéosztását, a légvédelmi javaslat egyik szakaszával pedig mélyen belevágott jogrendszerünk érzékeny húsába, amidőn a közigazgatási bíróság ötös tanácsának összetételét a kormányhatalomtól függő három ülnök belehely ezésével megfosztotta alkotmánybiztosítéki jellegétől: a bírói függetlenségtől. Ezekután megkezdhette a nagy vakációt, bár akadtak, sajnos, csak ellenzéki oldalról, olyan hangok, hogy a legfontosabb közjogi reform, az új választójog megalkotása előtt ne menjen a reformparlament pihenőre. Az őszi ülésszak alkotmánybiztosítékaink újabb csonkításával kezdődött, amidőn három ülésen megszavazták a magyar királyi ítélőtábláknak és a királyi ügyészség tagjainak fegyelmi felelősségéről, áthelyezéséről és nyugdíjazásáról szóló törvényjavaslatot. Ezután, mintha csak érezte volna :a reformkormány, hogy gazdasági természetű javaslatokkal ís kell élénkíteni munkaprogramjának már túlságosan unalmas menetrendjét. Sürgősen benyújtotta a gazdatartozások rendezéséről szóló javaslatot, amelynek vitájában országszerte nagy feltűnést keltett Bethlen István gróf kétórás beszéde. A kormány a gazdatartozások rendezését úgy segítette elő, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara jelentése szerint a kataszteri jövedelem tizenötszörösén felül eladósodott birtokok 2,761.763 kat. hold nagyságú összes területének csak k6%-a, számszerint 78.738 a védettbirtok, viszont 54%-a, vagyis 92.731 birtok kimaradt a védettségből. A gazdatartozások rendezéséről szóló javaslatot — bizonyára ennek sikerein felbuzdulva — követte két másik gazdasági természetű javaslat, amelyek közül az egyik a fémjelzésről szólt, bár az ország milliós tömegei nem kényszerítették túlságos mohósággal a kormányt, ilyen javaslatnak benyújtására, majd jött az újabb bortörvény: a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról szóló és a borhamisítás tilalmazásáról. Ez az úi bortörvény ftem nevezhető éppen egetrengető reformnak, hiszen az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az érdekeltségek majdnem állandóan újabb és újabb törvényalkotásra buzdítják a kormányt. Próbafutam a független elemek „beszervezésére" Késő ősz hozta meg az orvosi kamara vitáját, az orvosi rendtartásról szóló javaslat kapcsán. Ez a javaslat volt a kormány próbafutása arra a célra, miként lehet az ország szellemi elitjének a kormánytól ezideig még független tömegeit olyan tá.borba terelni, amely leözponti gombnyomásra is irányítható. Minden ország törvényhozásának vannak olvan penzumai, amelyeket időről-időre el kell végezni. Két ilyen penzumot teljesített a reform-képviselőház is, amidőn a hitbizományi reform nagyszabásúnak beharangozott vitája előtt, törvénybe iktatta a polgári jogsegély tárgyában Budapesten kötött magyar-brit egyezményt és a királyi bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügymiuisztériumban való ideiglenes alkalmaztatásáról szóló régebbi törvénycikk hatályát továbbra is meghosszabbította. Az „új földreform" I. és II. tétele A karácsonyi szünetet nem számítva, teljes három héten át tárgyalta a Ház a családi hitbizomanyról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslatot, amit már karácsony előtt megkezdett. Ez egyik mester gerendája annak az épületnek, amelyben a kormány oly szívesen rendezné be végeláthatatlan időkre hajlékát. De ennek a javaslatnak jelentőségét tárgyilagos bíráló csak a kormány másik nagy reformjavaslatával, a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló javaslattal együtt tudja méltatni. Ez utóbbi javaslatot pedig a kormány a húsvéti szünet előtt két hét alatt szavaztatta meg a képviselőházzal. Az említett két javaslat jelentőségét együttesen a telepítési javaslat indokolásának az a mondata jellemezheti, amely úgy szól, hogy: »e benyújtott törvényjavaslat alapja lehet egy egészséges, a nemzet egyetemes érdekeit szem előtt tartó fejlődési folyamatnak, amely fejlődési folyamat — ismétlem — emelni fogja szociális biztonságunkat és hatványozni a gazdasági erőinket.« A reformnemzedék kevésbé fukar az említett két javaslat jelentőségének magasztalásában és kiindulva abból, hogy a legjobb védekezés a támadás, párhuzamot állít a Bethlen-kormány »nem sikerülte földreformja*) és a Gömbös-kormány új ezredévet alapító földpolitikája között. Az Országos Mezőgazdasági Kamara ennek a két reformnak eredményét sokkal sikeresebben állította párhuzamba a tavaszi Mezőgazdasági Kiállításon: Két földreform számokban (Országos Mezőgazdasági Kamara adatai) I. ) A »nem sikerült« földreform 1921—1934-ig. 58.606 kat. holdon 259.733 házhely 996.973 kat. holdon 426.088 törpe és kisbirtok 157.807 kat. holdon alakultak kis haszonbérletek 1,211.380 kat. holdon hajtották végre. A parcellázás eredménye 1918—1934-ig. Parcelláztatott kereken 400.000 kat. hold; ébből alakult kereken 150.000 törpe és kisbirtok, illetve házhely. Földreformra és parcellázásra igénybe vétetett a 100 kat. holdnál nagyobb mezőgazdasági területnek 28 százaléka, összesen 1,611.386 kat. hold. II. ) Az »új ezredév« földreformjának várható eredménye 1931—1961-ig. A hitbizományi reform. A hitbizományok öszszes területe 823.324 kat. hold; ebből felszabadul 245.216 kat. hold, vagyis az egész területnek 29.8 százaléka. A telepítési reform várJudó eredménye: 25 év alatt 270.000 kat. hold mezőgazdasági területnek * (A telepítési javaslat virágnyelvén: »gazdasági eredményei a szociális eredményeket sajnos, nem közelítik meg...«) 11