Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A helyes magyar külpolitika alapelvei

ról mi soha lemondani nem fogunk, de nem is mondhatunk le, mert abban a pillanatban, amikor tezt megtesszük, elvesztettük létjogosultságunkat és létalapunkat, és elvesztettük létjentartó eszménket, mert lemondanánk arról, hogy hivatásunkat teljesítsük. Ideálunk t'ehát: a Szentkorona uralmát és békéjét biztosító Magyarország, a szuper nacionális szentistváni állameszme, mely minden nemzetiségfeletti jellege mellett mégis magyar, s amely minden magyarsága mellett is biztosítani tudja a Magyarország területén élt nemzetiségek fennmaradását és szabad fejlődését, sokkal jobban, mint az elszakított területen jelenleg uralkodó utódállamok. A helyes magyar külpolitika, tehát nem térhet el ezektől a hagyományoktól. Csak ez a politika válthatja ki a bizalmat elszakított nemzetiségeinkben, a Duna-völgyének magyar vezetés mellett való rendezése iránt, és ez a politika adhatja a legerősebb erkölcsi alapot a Duna völgyének uj kialakulása előtt, elszakított nemzetiségeink hathatós védelméhez. Mert szuverénitásunk biztosítása mellett legfontosabb feladatunk a békerevizió előkészítése, és amíg ez bekövétkezhetik: az elszakított magyar lasebbségek hathatós védelme. * Ebben, a létért való állandó küzdelmünkben, természetes szövetségeseink azok az államok és népek, melyeket1 ugyanazok a veszedelmek fenyegetnek nyugatról és keletről, mint minket. Ez a sorsrközösség évszázadok óta fennáll s ezt mélyreható kulturális ellentétek sem bontják meg. A katolikus Lengyelország, melyet latin kultúrája mindig távol tart a keleti pánszláv közösségtől, az ugyancsak nyugati kapcsolatú szlovákság, a keleti délszlávoktól, szintén vallásuk és kultúrájuk következtében különböző horvátok és szlovének és a latin és humanista kultúráját, a mai nagynémet birodalom politikai és pogánykodó szellemi expanziójával szemben féltő osztrák keleti németség alkotja azt a közös érdekű nemzetcsoportot, melynek külpolitikai együttműködése történelmi szükségszerűség, és amely együttműködésnek elmaradása, a sorsközösségben élő valamennyi nemzetre egyaránt végzetes lehet. Harmonikusan egészíti ki ezt az érdekcsoportot Olaszország, melynek éppúgy féltenie kell északi határait a németbirodalom nyomásától, mint az Adria feletti uralmát, a keleti pánszlávizmus zászlaját vivő szerbektől. Olaszországnak, tehát elemi érdeke: minél erősebbé tenni a pángermán és pánszláv terjeszkedés védőgátját a Balti tengertől az Adriáig. Ez a hatalmi csoport minél erősebb, annál jobban szolgálhatja az olasz érdekeket. Viszont Olaszország megerősödése is csak érdeke lehet a mi érdekcsoportunknak, mert; Olaszországnak lehetnek aspirációi nyugati, déli, vagy keleti irányban, de az olasz nagyhatalom megerősödése sohasem kelthet* benne életre terjeszkedési vágyat a Karszton túlra, tehát Magyarország rovására. Viszont Olaszország elég közel van hozzánk ahhoz, hogy adott esetben hathatós támogatást tudjon nekünk nyújtani. Míg Németországgal és a szlávsággal szemben fennállhatnak azok az aggályaink, hogy ezeknek soha nem lehet érdeke Magyarországot annyira megerősíteni, hogy komoly akadályul szolgálhasson dunai terjeszkedésüknek, viszont megerősödésük esetén bennünket elnyeléssel fenyegethetnek. A francia és angol nagyhatalmak sem pótolhatják teljesen számunkra Olaszországot, mert messzeségük folytán, tőlük adott esetben sokkal nehezebben kaphatjuk meg a nekünk szükséges katonai támogatást. Szuverénitásunk fentartása, tehát a magyar, szlovák, horvát, osztrák összefogást igényli, kiegészítve a lengyelekkel és olaszokkal való állandó együttműködéssel. De ez az összefogás nem elegendő a békerevízió kivívásához, melyet nem európai katasztrófára spekulálva akarunk elérni, hanem békésen, a népszövetség útján. A népszövetségben sajnos sokat kellett csalódnunk kisebbségeink védelme körül, de viszont ez az intézmény nyújtja az egyetlen jogi lehetőséget a békés békerevizió kivívására, az alapokmány 19. §-ában. Ennek alkalmazásához azonban feltéUenül szükségünk van a népszövetség vezető hatalmainak, Angliának és Franciaországnak jóindulatára, belátására és revíziós akaratára, amit csak úgy szerezhetünk meg, ha a magyar külpolitika bele tud kapcsolódni ezeknek a nagyhatalmaknak az érdekeibe olyképpen, hogy ez Magyarország megerősítését és a békereviziót számukra kívánatossá tegye. Ezért volt nagy csapás érdekeinkre az olasz-angol konfliktus, mely természetes szövetségesünket, az olaszt, szükségszerű támaszunkkal, az angollal szembeállította, — mely nemzetek mindegyikéhez őszinte és meleg érzelmi kapcsolatok is fűznek bennünket. Az olasz-angol kibékülés, amin főleg Franciaország fáradozik, és ami talán nincs is már a beláthatatlan messzeségben, — lehet egyedül szolid alapja a céltudatos békereviziós politikának. A mai status quo megváltoztatására, a békeszerződések rendszerének keretében is alkalmas lehet a rutén föld végleges sorsát eldönteni hivatott népszavazás, aminek révén a sokak által elvi okdkból még mindig perhorreszkált békerevízió nélkül is igen nagy területi gyarapodást érhetünk el. Ennek különlegesen nagy értéket adna, a négyzetkilóméterekben és a lakosság százezreiben számszerűen kifejezhető megerősödésünkön kívül, és a magyarság erkölcsi erejének erős felfokozódásán felül, az a körülmény is, hogy a rutén föld visszaiszerzése megszüntetné a közös cseh-román határt és megvalósítaná a közös magyar-lengyel határt. Ezenfelül a rutén föld főképp olyan nyersanyagot (fát, £ót) termel, amiből ma nagy importra szorulunk. A békeszerződések keretében a legközelfékvőbb lés mindig fájdalmasan aktuális feladata a magyar külpolitikának: elszakított nemzetiségi kisebbségeink hathatós védelme, kiultúrális, gazdasági és nemzetiségi fennmaradásunknak és fejlődésiünknek biztosítása. A népszövetség kisebbségi eljárása isajnos nem alkalmas arra, hogy nemzeti kisebbségeinket megvédje az őket elnyomó hatalmiakkal szemben, ez azoinlban nem jelentheti azt, hogy »úgy is hiába« felfogásból kiindulva megadja magát sorsának a magyarság éls ne ostromolja petícióival a népszövetséget, mert a petícióik elmaradásából ellenségeink minden bizonnyal azt a pozitív következtetést fogják levonni, hogy a magyar kisebbségeknek nincsenek sérelmei. Ezenkívül azonban vigyáznunk kell arra is, hogy olyan kormányzati elvek ne érvényesülhessenek nálunk, melyeknek alkalmazása szomszédaink részéről a magyar kisebbségek elnyomásának eszköze lehet. A rutén földön elrendelendő népszavazás és az 6