Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Három erdélyi publicista. Jakabffy Elemér - Krenner Miklós - Hegedűs Nándor

nikása, a »Magyar Kisebbség«, amely az erdélyi magyar szemszögből nézi az eseményeket, de ugyanekkor belekapcsolódott az európai minoritások Katalóniától Kaukázusig tartó hálózatába, hogy a kisebbségek internacionalizmusából is erőt merítsen létfenntartó harcaihoz. Jakabffy Elemér idestova tizenöt éve állja ezt* CL harcot, azzal a hűvös, férfias nyugalommal, amelyre csak a kiegyensúlyozott logikus koponyák képesek, s mint politikus, mint publicista egyaránt maradandó betűkkel véste rá nevét az erdélyi magyarság kőtáblájára. II. K r enn e r Miklóst, kissé vérmesebb anyagból gyúrták. Hatalmas, szinte polihisztor ikus ismeretekkel, filozófusokon csiszolódott elméjének ragyogó vértezetében jelent meg az erdélyi politika és publicisztika porondján, amelyen, közszereplése első pillanatától kezdve, a szabad és progresszív eszmék megalkuvást nem ismerő bajvívója. Az emberi jogok és szabadságok feltétlen tisztelete vezették őt az ősi Erdélyt visszakívánó gondolathoz, a Transsylvanizmushoz, amely neki, (és Erdély nem egy becsületes fiának) éltető napja, álma és reménysége. Chimaera, — ami után futni kell! Phönixmadár —• amit> fel kell örök álmaiból támasztani! Krenner szemei előtt a három nemzet, a magyar, román, szász elmúlt független Transsylvaniája áll, a maga tiszta szabadság szeretetével és népeinek súrlódásmentes, testvéri békéjével. Megingathatatlan liberalizmusa, amely egyenes folytatása a szabad erdélyiek, a civ is transsylvanicus gondolkodásának, a Magyar Párt balszárnyának vezérévé avatták, s politikai vonatkozású cikkei, amelyek egyéb tendenciájú írásaival egyetemben, főként a kolozsvári »E ll enz é k«-ben és »F üggetlen Ú j s á g« hasábjain jelennek meg, e pozíció szemszögéből ítelik meg az erdélyi magyar viszonyokat. Krenner Miklós tankerületi főigazgató volt, mielőtt' intenzív publicisztikai munkásságba kezdett volna. Univerzális ismeretei minden területet könynyen járhatóvá tettek számára és nincs az erdélyi magyar életnek olyan kulturális eseménye, amelyet Krenner Miklós tömör, nehézfaragású, a nyelv zenéjétől ritmusos mondafai vissza ne tükröztetnének. Érdeklődési köre mindenre kiterjed. írásai éppenúgy foglalkoznak irodalmi és művészeti kérdésekkel, mint szociális és politikai problémákkal. Állandóan figyelemmel kíséri a román-magyar viszonyt, kisebbségi-többségi kapcsolatokat, belpolitikai fluktuációkat, hirdeti a »hídverés« eszméjét és teljes lélekkel merül el a magyar élet kritikai szemléletébe. Tudják róla, hogy puritán, mint az igazi bölcsek, és igénytelen, mint egy kapucinus, de talán éppen ezért megközelíthetetlen és befolyásolhatatlan, akinek ítéleten és meggyőződésén sem szép szó, sem erőszak nem változtathat. Szegény, vagyontalan ember, aki nem is akar földi javakat gyűjteni, s nincs más ambíciója, mint halálig híven szolgálni az erdélyi magyarságot. Magányos függetlensége fűbi benne azt az eredendő erkölcsi bátorságot, hogy nem hajt fejet sehol és senki és semmi előtt, szemébe néz magyarnak és románnak, gyülölködöknek és hatalmasoknak és nem fél a rejtve őrzött gondolatokat sem nevükön szólítani . . . A Kolozsvárra tévedt idegenek, akik nem ismerik, s csak annyit látnak, hogy egy magas, görnyedthátú férfi, színehagyott kabátban, viharvert kalapban végigmegy a Fő-téren, nem sejthetik, hogy Erdély egyik legtisztább szellemével, Erdély Lelkiismeretével találkoztak. III. A három nagy erdélyi publicista közül egyedül Hegedűs Nándor az, akiről elmondhatjuk, hogy vérbeli újságíró. Jakabffy férfikora nagyrészét politikai fórumokon, Krenner iskolai katedrán töltötte, de Hegedűs Nándor közvetlenül a budapesti egyetem padjaiból ült át egy nagyváradi redakció asztalához, megfutva mellőle az újságíró karrierjét, a riporterségtől a főszerkesztői székig s eltöltve tizenöt évet úgy, hogy ritka szellemi erejét, amely tonnányi sziklák emelésére volt hivatva, kavicsszedésre tékozolta. Az impériumváltozás, s az azzal járó rázkódtatások előcsalták Hegedűs Nándort nyugalmából és ö aki addig az életet és annak minden izgalmát a paszszív szemlélők szkepszisével figyelte, egyik napról a másikra kemény harcos, a Vart pour Vart írásművészből félelmetes védelmezője lett a térdre bukott magyarságnak. S ez a színvallás nem akkor következett be, amikor a viszonyok többé-kevésbé konszolidálódtak, s elmúltak az önkényes hatalmaskodás órái, hanem Tizenkilencben, az okkupáció legelső napjaiban, amikor még nem volt párt és szervezettség, csak védtelenség és kiszolgáltatottság, s amikor egy könnyelműen elejtett szó is börtönbe juttathatta kimondóját,, ekkor csendült meg teljes erejében Hegedűs Nándor hangja. Azóta tizenhét év telt el s ezt az időt Hegedűs a magyarságért való szünetnélküli küzdelmekben vágta keresztül. A legszenvedélyesebb polémiák hevében is megmaradt azonban a realitások emberének, aki tisztán látta, hogy az erdélyi magyarságot és az éhhalálra ítélt magyar családokat nem szép szólamok s nem kalandos tervek fogják megmenteni, hanem arra hivatott tagjainak cselekvő munkássága. S ha valaki, hát ö nem riadt vissza sem a harctól, sem a kockázattól. Ha egy szegény magyar tanítót ki akarnak tenni az állásából, ha egy öreg postás nem kapja meg a nyugdíját, ha egy magyar papot »irredenta« váddal visznek a siguráncára — akkor Hegedűs Nándorért nem futnak hiába. Árva vasúti bakterekért, nincstelen bihari parasztokért szaladgál a minisztériumokban, kilincsel, könyörög, lamentál és verekszik értük, — de ezrekre is megy azoknak a száma, akiknek Hegedűs Nándor adta vissza a betevő falatjukat. Parlamenti beszédeiben a kisebbségek nemzetközi és belső törvényhozási jogrendszerének feltárásától az önkormányzat nagy elveinek védelmezésén át a magyar egzisztenciák sorsáig mindent felölelt. Cikkei, a híressé vált »Megjegyzések« ugyancsak a magyarság politikai, kulturális és gazdasági elnyomása ellen küzdenek, a történeti, szociográfiai és politikai ismeretek olyan imponáló tömegét vonultatva fel igaza mellett, amelyeknek józan agyvelő nem igen tud ellenállni. Pedig stílusa nem ragad meg az első pillanatban s írásaiból hiányzik a dagályos mondatok lobogása, de hideg formáin annál inkább átizzik az értelem verőfénye. Hegedűs Nándorral nem is tanácsos kisebbségi és politikai kérdésekben vitába szállni. Kisebbségjogi ismeretei enciklopédikus méretűek s e tárgyú cikkei valóságos gyöngyei a ki8