Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Deák Ferencről

hály az elbeszélő mélyről jött és messzihangzó mondataival érkezett; szlovenszkói mind a kettő, mult és segítő barátok nélkül valók, ami náluk annyit jelentett, hogy kötetlenül és gáttalanul válhattak írókká, mert nem segítette és nem hátráltatta őket sem a mult emléke, sem a jelen könnyen mulandó esetlegesssége. Kettőjük fellépése óta van egyetemes érvényű magyar irodalom Szlovenszkón. Nem célnak munkásságuk doktrinér tárgyalása, csupán annak a helynek a megállapítása, amely őket e kor történetében megilleti. Ezután történt az, hogy az emigráns irodalom szinte egyszerre tünt el, váratlanul és hirtelen, mint ahogy érkezett, a vidékiesség pedig lassúbb folyamattal néhány hetilap kritikátlan és kisigényű vonalalatti részére szorult vissza. Ám jöttek az új és friss tehetségek: Vozári Dezső tökéletes finomságú és tágas emberségű versművészete, Darvas János komoly egyszerűsége, Merényi Gyula halálsejtelmes férfi-lírája, Morvay Gyula, Forbáth Imre, Földes Sándor szociális telítettsége, Mihályi Ödön korán útjaszakadt bontakozása, Ölvedi László szép fiatal nacionalizmusa, Szenes Erzsi meleg asszonyisága, Sáfáry László csodálatos tiszta gyermekszem világlátása. Gazdag és színekkel telt volt a költészet kivirágzása Szlovenszkón és a magyarországi olvasó számára nagy élmény lesz egyszer a vele való találkozás. A próza útja nehezebb volt, mert a próza útja mindenütt nehezebb. A költő hatása közvetlen és a lehetősége tágasabb. A születő irodalom útja — miként Erdélyben is — a költészet kivirágzásával kezdődik és az évek higgadást adó múlásával a prózai irodalom meglévő, de fel nem ismert értékeihez, következésképpen a próza előtérbe jutásához torkollik. Tamás Mihálynak évekig egyedülálló egyetemes érvényesülése nyomában egymásután jöttek a prózaírók is: Darkó István, Egry Viktor, Sebesi Ernő, Jarnó József, Sellyei József, Farkas István, Szombathy Viktor, Szabó Béla. Az emigráns életszemléletet és az emigráció szálait elvetve, gyökeres szlovenszkóivá vált Lányi Menyhért és Juhász Árpád, mindkettő erős nyeresége a szlovenszkói irodalomnak. Ezek kivétel nélkül mind novellisták vagy regényírók. A dráma még nem találta meg hivatott művelőjét, ellenben a szlovenszkói esztétikusok rangban, képzettségben, látásban és tiszta hit dollgában erősen /állják a versenyt. Szvatkó Pál tanultsága és látóköre, Fábry Zoltán egyoldalú, de hasznos és bátor szókimondása, Peéry Rezső sok új szempontja, Vass László erkölcsi és tudásbeli fölénye, mind komoly értéke Szlovenszkó magyarságának. Megnyugtató az az egyszerű számadat, hogy az elmúlt év karácsonyára 24 kötet próza jelent meg egyszerre, Pesten és Szlovenszkón, mind a huszonnégy: Szlovenszkón élő magyar író munkája. oroszi Marton György dr. Dr. Egyed István: Az új államrendszerek és a magyar alkotmány. (Budapest, 1935.) A világháború apokaliptikus viharának mindent elérő hatása alól az állam közjogi épülete sem maradhatott mentes, az úgynevezett győző államokban éppenúgy nem, mint a legyőzöttben. Eltekintve az új államalakulatoktól, melyeknél alapvető közjogi rendezés magától értetődő, a többi államokban az alkotmányi átalakulás mérve az alkotmányos mult időbeli és szellemi gazdagságától függött, illetőleg függ. így pl. Anglia, Franciaország, Svájc, Belgium, az északamerikai Unió, stb. régi alkotmányuk, a parlamentáris rendszer mellett kitartottak és csak az átmeneti visszásságokat orvosolták. Átmenetet képeznek ezek és az új irányzatnak behódoló államok között: Finnország, Jugoszlávia, Albánia, Bulgáriai Görög- és Törökország. Az új irányzat: a tekintélyi elv. Ez jutott diadalra Litvánia, Portugália, Ausztria, Lengyel-, Eszt-, Olasz- és Németország új vagy alapjában átformált alkotmányaiban. A tekintélyi kormányzat főbb jellemzői: szakítás a parlamentárizmussal, a pártállam megvalósítása és mindenek felett a diktatórikus jelleg. Magyarország ősi alkotmányos múltjához híven, szívósan kitartott — s a jövőben is ki fog tartani — a jogfolytonosság mellett, ha annak külső, alaki isméi-veit, — az erők kényszerítő nyomása alatt — feladni kényszerült is. »A magyar gondolkodástól a diktatúra mindig idegen volt s a nemzet hivatott vezérei mindig az alkotmányosság védelmében szereztek babérokat.^ E néhány szó adja rövid keresztmetszetét Egyed István »Az új államrendszerek és a magyar alkotmány« című hatalmas értekezésériek. Széles szemlélet, mélyenszántó jogászi érzék, izzó magyar lelkiségnek és emelkedett tárgyilagosságnak nemes ötvözete jellemzik az igen aktuális témának eme régen nélkülözött szisztematikus feldolgozását. (U. L. dr.) 32 A FEJEDELEM, II. Rákóczi Ferenc. (Sorsok és emberek.) írták: Juhász Vilmos és Kovács György. (Budapest, 1935. 427 lap, Pantheon kiadás.) A legutóbbi évek dús életrajzirodalma természetes viszszahatás szüleménye. Korunk, melynek megpróbáltatásai minden eddigit felülmúlnak, s mely szűkölködik a nagy időkhöz mért nagy emberekben, ösztönösen visszamenekül a múlthoz, a mult dicső alakjaihoz. Megfakult ideáljait ennek felemelő példáiból áhítja fényesre csiszolni. Ez az ösztön hivathatta elő Juhász Vilmossal és Kovács Györggyel II. Rákóczi Ferencet a magyar mult nagyjainak galériájából. A «Fejedelem« élete és kora minden szempontból gazdag forrást nyit meg a mult búvárlójának. Élete izgalmas regény. Egyénisége sokrétű, eszményi és emberien gyarló, sorsának tragikuma egy nemzet bukását jelenti, mely azonban mégis elesett vezérének lelki örökségéből vívja ki egy századdal később függetlenségét. II. Rákóczi Ferencet a ma embere számára megjeleníteni nehéz feladat, mikor az átértékelés a jelszó minden vonalon. E feladatot a társszerzők derekasan oldották meg, mert úgy varázsolják elénk a fejedelmet, amilyennek őt lelkünkben érezzük. Lánglelkű ember, akinek lényéből eszmék pattantak ki, eszmék, melyek általa lettek eleven erővé, de amelyeknek valósággá csiholása neki már nem adatott meg. Minden bizonnyal erre a megelevenítésre helyezték a szerzők a súlyt, s nem a formára, melyben ez történik. A mű regény képét ölti magára, annak fordulatossága hijján, anélkül azonban, hogy történelmi monográfia volna, mert ehhez nem elég egységes és tudományos. Ha a könyv műfaja meghatározhatatlan is, annyi bizonyos, hogy a benne feltalálható gazdag adalékok, a sikerült ábrázolás és a modern feldolgozás folytán a Rákóczi-irodalom értékes művel gyarapodott. A CSEH KÖLTSÉGVETÉSI tárgyalások alkalmával ismertették az egyenes adóknál fennálló hátralékokat. Kiderült, hogy a hátralékok 78%-a esik az agyontámogatott anyaországra, Morvaországra és Sziléziára s csak 22%-a Szlovenszkóra és Iiuszinszkóra.