Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1936 / 3. szám - Deák Ferencről
A terhes-védelem már nehezebb kérdés. Itt előítéletekkel kell megküzdenünk. A legtöbb leendő anyát nehezen, vagy egyáltalán nem lehet rávenni, hogy megvizsgáltassa magát. És nehéz a felkutatásuk is, mert nagyrészük eltitkolja, hogy gyermeket vár. De a családlátogatások alkalmával, vagy a szülésznők információja folytán őket is meg lehet találni és ha már másként nem megy, legalább az otthonukban látjuk el őket tanácsokkal. A felsoroltakkal még nem merül ki az Egészségvédelmi Szolgálat tevékenysége, mert, amint már említettük, a cél: a teljes családvédelem. Ahol szükségesnek mutatkozik, tüdőbeteg-rendeléseket is bevezetnek, azonban ez Nagyhalászon, hála a kedvező viszonyoknak, nem vált szükségessé. A fertőző betegek ellenőrzése is a Szolgálat feladatai közé tartozik. És szociális problémákat intéz el, a lehetőséghez mérten, tanácsokkal 'segít a hozzá fordulókon;, fejleszti az emberekben a higiénia iránt való megértést, az egészség ápolását, a betegségek elleni védekezést, növeli az öntudatot és munkaszeretetre is tanít. Nagyhalász, Szabolcs megye. Lázár Judit, egészségügyi védőnő. SZABAD SZÓSZÉK (FEBRUÁR-MÁRCIUS) (Ez a magyar március) se volt méltatlan az elődeihez. Az ifjúság kibontotta lelkének szárnyait, s ezek a szárnyak régi, nagy magyar magasságokba ragadták a szabadság gondolatát. Kiírthatatlan érzés, legyőzhetetlen erő ez a magyar lélekben. Olyan, mint a reggeli napsütés, annyira magától értetődő, mint azok a természeti jelenségek, amelyek szabályozzák és meghatározzák az életet. Magyart mondani annyi, mint szabadságot mondani és szabadságot mondani annyi, mint magyarnak lenni. És ezt a magyar lelket akarják kivetkőztetni a maga legbensőbb valóságából, ebbe akarnak beleszivattyúzni idegen eszmevilágokat, melyek olyan távol állanak tőlünk, hogy csak csillagászati számokkal lehetne érzékeltetni a köztünk tátongó ürt. Magyar ifjúság, mely a március kéklő ege alatt dalol, tehát ez más, mint a Petőfi ifjúsága? (Az ünneprontás) sohasem volt alkotó tényező, s a kecskeméti jogász-fiatalság szónoka ezért nem választott éppen megfelelő alkalmat iarra, hogy a fiatalság mai kétségbeesett helyzetéről március tizenötödikének ünnepén oly meggondolatlan hevességgel beszéljen. Ennek az ügynek — közvetve bár, — de mégis, mi vagyunk az érdekeltjei, mert az ifjúság szabad érvényesülésének, szociális és gazdasági harcainak s az egész nagy generációsi problémának kérdései nagyon is érintik Társaságunk tagjait. De amennyire igazságosak és szolidarisak vagyunk a magyar fiatalság egész egyetemével e nagy kérdések megoldására irányuló törekvésekben, annyira nem tudjuk befolyásolni az ilyen túlvérmes módszereket. A magyar fiatalság, s táborában a Deák Ferenc Társaság is, nem alkalmi megoldásokat keres, a bajok tüneti kezelését elhárítja magától és organikus felépítményét óhajtja megteremteni az egész magyar társadalmi, gazdasági és politikai újjászületésnek. Mindebben természetesen benne foglaltatik a történeti a Trianont ledöntő újjászületés is. Az ilyen nagy célokra azonban nem lehet nem megfelelő helyen és időben alkalmazott politikai hangulatkeltéssel megközelíteni, még kevésbbé elérni. A rosszul megválasztott eszközök inkább eltávolítanak a nagy céloktól. Természetes, hogy politikára is szükség van, s a fiatalság harcai elválaszthatatlanok a politikától. De a hangsúly itt éppen azon fekszik, hogy mikor, hol és hogyan szólaljon meg a politika? A tulajdonképpeni ünneprontást azonban azok követték el, akik a kecskeméti ifjú kétségbeesett jajkiáltását, amellyel társainak mai elviselhetetlen helyzetére mutatott rá, úgy állították be hírszolgálatukba, mintha ez az ifjú Bethlen István tízéves kormányát támadta volna. Az igazság ugyanis éppen ellenkező volt: a fiatal szónok a mai rendszert vádolta tunyasággal és tétlenséggel és az ifjúság iránt való önző szívtelenséggel. (A Nep győzelmi torának) végső akkordjai még mindig nem hangzottak el. A választási gőzhenger nagy époszának utolsó énekeit sem ismerjük: iá Közigazgatási Bíróság előtt még mindig ítéletre vár jónéhány petíció. Mindamellett az eddig felhangzott ítéletek is elég ékesszólóan beszélnek a Nep választási sikereinek lírai ártatlanságáról és epikai tárgyilagosságáról. Ez a nagy kormánypárti többség valóban az elvek és a tiszta politikai eszközök harcának nemes vetélkedésből született meg. Mint ahogy a jászladányi választás ellen benyújtott panasz ügyében hozott ítélet isi bizonyítja. A kerület annakidején megválasztottnak kijelentett képviselőjét, a kormánypárti Sefcsik Györgyöt a Közigazgatási Bíróság egyszerűen megfosztotta mandátumától és a kisgazdapárti Lázár Imrét jelentette ki Jászladány törvényes képviselőjének. Ilyen eset is kevés fordult még elő a magyar alkotmányos küzdelmek történetében. De ha már előfordult, sürgősen le kell vonni az összes konzekvenciákat. Tartsa a kormány most már sürgős kötelességének, hogy az alkotmányjogi javaslatok a 29