Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Deák Ferencről

nyolcas alkotmánynak a formai, tehát a jogfolytonosságon alapuló, hanem lényegi értelemben vett átvétele, vagyis hatvanhét mintegy negyvennyolcnak a betetőzése. A hatvanhetes kiegyezés létrejötte után magyar részről sem szűnt meg ellene ia támadások pergőtüzie. A támadások élén a függetlenségi negyvennyolcas párt állott, amely a hatvanhetes alapot egyáltalán el nem fogadta s minden erejével annak megszüntetésére törekedett. Volt egy másik irányzat, amely ettől árnyalatokban eltért; ez a hatvanhetes kiegyezésnek megváltoztatását, helyesebben nemzeti vívmányokkal való kiegészítését tűzte ki céljául. A nemzeti párt s annak két vezéralakja: Szilágyi Dezső és Apponyi Albert bontották ki ezt ia zászlót. Idősebb Wlassics Gyula báró, kit családi szálak fűznek Deák Ferenc halhatatlan személyéhez, egy nagyszabású, az íróhoz ós hőséhez egyaránt méltó életés jellemrajzot írt a haza bölcséről,12 amelyben többek között azt bizonyítja, hogy magái Deák Ferenc is utóbb a hatvanhetes kiegyezésnek kihangsúlyozotban a teljes végrehajtását, vagyis az ortodoxia feladását, a neológia követését, tehát a kiegyezésnek teljessétételét., a nemzetre nézve előnyös kiegészítését követelte s ezzel e tekintetben a nyolcvanas évek végén kialakult nemzeti pártnak a programmját tette volna magáévá. Deák Ferencen kívül a kormányzás terén mindössze két férfiú volt, aki a hatvanhetes kiegyezés tételét megingathatatlanul hitte és vallotta. Az egyik I. Ferenc József volt, aki nyilván az alkotmánykísérletezések után, — kezdetben aggodalommiail — de rálépett erre az alapra, honnan többé sem változó idő, sem forgandó szerencse el nem téríthette. S mikor az idők folyamán őt Magyarországról is a hatvanhetes alap feladására és más plattform elfogadására akarták rábírni, ő mindvégig Deák Ferencre és idősebb Andrássy Gyulára, mint a kiegyezés megalkotójára és életbeléptetőjére hivatkozva, határozottan elutasította ezt. A másik férfiú Deák eszméjének hű követője és az agg királynak egyik legbensőbb tanácsadója: Tisza István volt, aki nemcsak a világháború előtt, hanem alatta is a hatvanhetes kiegyezés védelmében a római költő szavait idézve, nyugodt lelkiismerettel elmondhatta magáról: »et si fractus illabitur orbis, impavidum ferient ruinae.« És ugyanezt mondhatjuk mi a hazia bölcséről is, mikor a kiegyezés alig félszázados fennállása után összeomolva, annyi mindent és mindenkit maga alá temetett, — Deák Ferenc szellemi és erkölcsi nagysága csodálatosképpen épen került ki a romok alól s »néma ajka' az egykori nagyságunkat hirdető kövekkel* együtt, szinte még ma is szólni kíván hozzánk . . . Thewrewk-Pallaghy Attila dr. * * 1. Szekfü Gyula: Három nemzedék, Budapest, 1920. Első kiadás. 2. Szekfü Gyula idézett müvének első kiadásában, amelyre Conetaa Gyüzö: A konzervatív és a liberális elv — 1921, közzétéve Conehának: Hatvan év tudományos mozgalmai között Budapest, 1935. II. kötet az 520—574. lapokon — clm alatt válaszolt. Concha fejtegetéseit Szekfű hivatkozott müvének II. kiadása előszavában részesítette viszontválaszban. 3. Deák ezt a magatartását ügy indokolta: »ha a lovak megbokrosodnak, a szekérnek nem kell okvetlenül felfordulnia, de egészen biztosan felfordul, ha Jcetten tartják a gyeplöt és az egyik jobbra, a másik balra akar hajtani«. Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Budapest, 1931. I. kötet, 19. 1. 4. Károlyi Árpád: Németujvári gróf Batthyány Lajos ehö magyar miniszterelnök főbenjáró pere. Budapest, 1932. I—II. kötet. 5. Csengery Antaltól: Deáik Ferenc emlékezete. Budapest, 1877. 71. I. 6. Ferenczi Zoltán: Deák élete. Budapest, 19C4. III. kötet, 281. 1. 7. Csengery Antal: i. in. 79. I. 8. Angyal Dávid: Ferenc Józ-sef ifjüsága (1830— 1848). Közzétéve a Századok LXVIII. évfolyam 9—10. számában, 409. 1. 9. Egon Cásar Gráf Corti: Kaiserin Elisabeth. Salzburg 1934. 10. Meghatóan emlékezik meg róla gyámleánya: »biztatta, fölemelte a nemzetet. Fölemelt engem is. Javított a nemzet sorsán. Javított az sorsomon is. Fényes emlékéhez hálával borulhat a nemzet. Hálával én is.« Széli Kálmánné Vörösmarty Ilona: Emlékeim Deák Ferenc politikai és magánéletéből Budapest, 1926. 26. 1. 11. Deák Ferenc beszédei. Sajtó alá rendezte Kónyi Manó. Budapest, I—VI. kötet. 12. Báró Wlassics Gyula: Deák Ferenc. Budapest, 1923. 153—157. 1. A BUDAPESTI ÜGYVÉDI KAMARA hivatalos felterjesztésében, a telepítési javaslatra vonatkozóan, a következőket is olvassuk: ... a legkomolyabb aggodalmakat vagyunk kénytelenek előterjeszteni. Mindenekelőtt a magántulajdoni jogi rendnek a szükségesnél jóval mélyrehatóbb és jóval nagyobb terjedelmű megbolygatása miatt, másodszor, mert véleményünk szerint ez a törvénytervezet egyáltalán nem a mezőgazdasági telepítés konstruktív földbirtokpolitikai gondolatát képviseli, végül, mert akkor, amikor a földhözjuttatottak anyagi erejére épít, irreális talajon mozog, amely máris magában hordja a későbbi enyhítések, módosítások szükségességét, az úgyis megrendült jogbiztonságérzés veszedelmére. * BEVEZETÉS A SZELLEMTÖRTÉNETBE Irta: Joó Tibor (Budapest, 1935,1841., Franklin Társulat) A tudományos és művelt társadalmi életben sok szó esik a szellemtörténetről. Az elmúlt években a különböző folyóiratokban többen igyekeztek meghatározni a szellemtörténet fogalmát a mi közönségünk számára és végül is Dékány István férkőzött legjobban a terminus lényegéhez, úgy határozván meg a szellemtörténetet, hogy az egy, a történeti élet minden területét egységesen átfogó aszpektus, mely minden történeti életnyilvánulásban a szellem életének valamilyen megnyilatkozási formáját látja és célja: a történelemnek ezen a meggondoláson alapuló rekonstrukciója. Erre az az alapra áll rá a szerző jelen művében, melynek fő célja a »Kultur.a ós Tudomány« sorozat általános irányát is ismerve, nem lehetett egyéb, mint a filozófiai terminológiának közérthető nyelvre való lefordítása és ennek segítségével összefoglalni a szellemtörténeti szemlélet alapelveit és bemutatni ezeknek kdalaklulását az egyes gondolkodók rendszerein keresztül végső kikristályosodásukig. Ezért a szerző Hegeltől kezdve Humboldton, Droysenen és Diltiheyn, Windelibamd és Troeltsch-ig sorban előadja ezek gondolatait s iparkodik kimutatni az egyes eszmék átöröklődését egyik gondolkodótól a másikig. Kiterjeszti figyelmét a pozitívizmus és materializmus irányára is, melynek dialektikus ellentéte a szellemtörténet. Természetesen a könyv célja már magával hozza, ho:gy új elméletet és konstrukciót nem találunk benne és tudományos szempontból különösebb értéket a könyv nem mondhat magáénak. Azonban kétségtelenül hasznos munkát végzett szerző a különböző elméletek összeállításával és így azzal, hogy a laikus érdeklődő számára nehezen hozzáférhető filozófiai terminológia helyett egyszerű, világos formában adja elő mondanivalóját. (-*. -a.) 26