Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám

CL ®eák Sexene SwíóUóáty ajándéka a hatwíó/zéU fxiíuxifiaafi A Deák Ferenc Társaság, az alkotmányhü fiatalság tábora, célul tűzte ki, s lapunk előbbi számában hírt is adtunk elgondolásunkról, hogy tizenkét határszéli fahi, magárahagyott, szegény és érdemes község legényegyletet, leventeotthonát, olvasó- és gazdakörét kívánjuk új, lámpás rádiókészülékkel megajándékozni. Feladatunkéit jórészt el is végeztük. Szerény (rönkhöz képest már most, kezdeményezésünk első szakaszában nyolc ilyen községnek küldhettük el sületek még ma sem jutottak abba a helyzetbe, hogy rádiót szerezhessenek be. A Deák Ferenc Társaságnak és az Országútnak kellett a gondolatot cselekvöleg fölvetnie, hogy végre magyar szó is eljusson az éther hullámain a községekbe. Missziónkat azonban még korántsem fejeztük be, sőt nézetünk szerint, az valójában csak most kezdődik. Mert ép a községek kijelölésénél ismertük fel feladatunk súlyát és jelentőségét. Amikor az északi megyék illetékes tényezőihez fordultunk g kértük töajándékunkat, mint a Deák Fereuc Társaság és lapja, az Országút alapítványát. Nyolc darab háromlámpás készüléket juttattunk már el rendeltetési helyére, hogy ép ott, az északi végeken, a legszegényebb vidéken, a cseh thatá/r* mentén, a pozsonyi magyarnyelvű cseh rádióállomás ellensúlyozására véreink között Budapestről a magyar szellem, hang, szó, ének, zene győzhetetlen fensőbbségét hirdessék. E nyolc község, illetve egyesületeik o. következők: 1. Leventeegyesület, Szob. 2. Leventeegyesület, M á r i a n oszt r a. 3. Leventeegyesület, V ám o s m i k o l a. U- Faluszövetség, S z é c s é n y. 5. Legényegylet, Kistér eny e. 6. Gazdakör, Somoskőújfalu. 7. Levemteegyesület, Göncruszka. 8. Leventeegyesület, P ány o k. Már tíz éve elmúlt, hogy a rádió elterjedt hazáinkban és e sokszáz és sokszáz tagot számláló egyelük: hivatalos úton jelöljék meg azon községeket és egyesületeket, amelyek ajándékunkra érdemesek, — expressziétélben, táviratban, telefonon — nem nyolc, nem tizenkettő, hanem sokszorosan több ilyen községet és egyesületet jelöltek ki. S amikor a sorrendi javaslat alapján a fenti szétosztást elvégeztük, egy szimbolikus kép is kirajzolódott előttünk. Két szó, két név: Szob és P ány ok. Az egyikkel kezdődik, a másikkal végződik a névsor. Az egyik a »határ«, a másik az a kis, térképen se, rajzolt, világtól eldugott falu, Abaujvár mellett, amely 1019-ben egy gépfegyverrel és néhány puskával fel tudta tartani a cseh sereget, amely oda be nem, vonvlhatott és Pányok — magyar maradt. Ez a mi kötelességünk: szemünket le \nem venni a- határról s minden erőnkkel, ha az csekély is, küzdeni a magyarságért, külső és belső igazságunkért. A jövőt munkáljuk s ezért kerestük ki ajándékunkkal a jövőt: a nyolc egyesület közül öt leventeegyesület. Céljaink beteljesülését látjuk abban, hogy ez egyszer nem az idősebbek segítettek a fiato3