Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A külpolitikai világkép

A KÜLPOLITIKAI VILÁGKÉP Az angol választások eredményei elé, amelyek a kormány nagy győzelmét hozták meg, Baldwin miniszterelnöknek ezeket a klasszikus szavait írjuk: „Igazságosan meg kell vizsgálni, — úgymond — vájjon a Népszövetség a területi elrendezés fenntartását célzó hatalmak eszköze-e, és semmi egyéb, vájjon nem ismeri-e el. hogy a fejlődésben lehet hely a változások számára is. Ha a Népszövetség csak azért áll fenn, hogy a dolgokat jelenlegi alakjukban tartsa fenn, el fog száradni és menthetetlenül összeomlik. Tényleg azonban élő szervezet és mini minden élő szervezetnek — képesnek kell lennie a fejlődésre és változásra. Ennek a fejlődésnek ós változásnak elsősorban belülről kell jönnie és a Népszövetség keretein belül rendezetten kell lefolynia." Az angol miniszterelnök e nyilatkozatát még a választások elolt tette, reméljük azonban, hogy a bennefoglaltak érvénye és hatályossága a választások után fog valójában jelentkezni. Mit jelentenek ezek a messzehangzó kijelentések? .Mas szavakban és rövidebben kifejezve ugyanazt, amit Bethlen István gróf a Pesti Napló-ban megjelent legutóbbi cikkében annyi ékesszólással és meggyőző erővel kifejtett: hogy tudniillik a népszövetségi alapokmány 19. szakasza, mely eddig a szegény üldgözött és lenézett Hamupipőke szerepét játszotta 16 esztendőn át. ezentúl egyenlő és teljes jogú társa lesz ama szakaszoknak, amelyek eddig büszkén hordozták vállukon az európai statusquot. Ha pedig ez így tényleg valóra vá ik, akkor megnyílnak a magyar békereviziós törekvések békés megvalósításának útjai. Baldwin beszédén kívül van még egy másik támaszpont is, amely reményekre jogosít. Az alsóházi választások során a 250 tagból álló magyarbarát csoportnak, három kivételével, valamennyi tagját ismét megválasztották, pedig ezek a jelöltek programmbeszédeikben újból leszögezték magukat a trianoni békeszerződés revíziója mellett. Az angol választók tehát igazolták és megerősítették eddig e foglalt álláspontjukat. Bizonyítja ezt Sir Róbert Gowernak, a magyar csoport elnökének a választások után megjelent nyilatkozata is. Kitűnő barátunk máris bejelenti, hogy a trianoni szerződés módosítása iránt beterjesztett javaslatot, lehetőleg még több aláírással, mindjárt a cik'us elején újból benyújtják az alsóházhoz. Minthogy pedig ez a lépés, a többségi pártról lévén szó, csakis a kormány tudtával és beleegyezésével történhetik meg, nyilvánvaló, hogy ennek az állásfogla'ásnak, különösen Baldwin beszéde után, rendkívüli jelentőséget lehet tulajdonítanunk. Magyar szempontból tehát az angol választások eredménye kétségkívül megnyugtató. Minthogy azonban bizonyos mértékig magyar az olasz szempol Ls, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy ebből a szempontból mit jelent a Baldwin-kormány győzelme? Kétségtelen, hogy Magyarországnak a szankciók ellen Genfben elfoglalt álláspontja Angliában bizonyos félreértéseket támasztott. Reméljük, hogy azóta sikerült megértetni az angol közvéleménnyel, hogy e lépésével Magyarország nem a brit érdekekkel, sem pedig a Népszövetséggel óhajtott szembeszállani, hanem az Olaszország iránt fennálló baráti kötelezettség lerovása mellett egyedül és kizárólag jogos önvéde'emből cselekedett így. Mert ha Magyarország önként, saját jószántából hozzájárult volna olyan szankciókhoz, amelyek elvileg letagad hatatlanul a statusquo fenntartására irányulnak, akkor ezáltal egy szer smindenkorr lemondott volna arról a jogáról, hogy a maga részére az alapokmány 19. szakaszának alkalmazását és érvényesítését követelhesse. Minthogy pedig a Népszövetság fennállása óta Magyarország mindig ezt a politikát követte, állásfoglalásában tehát nincs és nem is lehet semmi olyan nóvum, amely Angliát jogosan meglephette volna. Éppen ezért bízunk abban, hogy a félreértéseket sikerült eloszlatnunk és Anglia nem fogja követelni tőlünk, hogy amúgyis elvi jelentőségű álláspontunkat a későbbi fejlemények során feladjuk. Ezt talán azért is szabad remélnünk, mert az angol választások a béke jegyében zajlottak le és nem tartjuk valószínűnek, hogy a brit közvélemény felhahatalmzást akart volna adni a kormánynak európai háború megindítására. De a Baldvvin-kabinet ilyen felhatalmazást bizonyára nem is kért és még további bonyodalmak bekövetkezése esetén is, aligha fogja a választók döntését ekként értelmezni. Ma is változatlanul fenntartjuk azt, amit még az alsóház feloszlatása előtt máshelyütt erről a kérdésről mondottunk: Anglia kormánya a választások útján teljes felhatalmazást akar nyerni a felfegyverkezesre. Ha ezt megkapta, politikája enyhülni fog Olaszországgal szemben. Ebben van a mi bizodalmunk. Nem akarunk, nem merünk hinni annak szörnyű lehetőségében, hogy Itália és Anglia mint fegyveres ellenfelek álljanak egymással szemben és a Földközi-tengernek csodálatosan tiszta, antik hagyományoktól megszentelt vizét vérhullámok borítsák el. A civilizáció, a kultúra vére. Mert ha ez a két nagyhatalom összecsap, az emberiség fog elvérezni. A mi érzésünk különben is az, hogy miként Franciaországgal a vérnek és szellemnek közössége miatt, éppen úgy Angliával sem viselhet háborút Olaszország ama benső kultúrkapcsolatok folytán, amelyek a két nagy nen zetet összefűzik. Igaz, erre azzal is lehetne felelni, hogy aki hisz még ezekben a doigokban, az elfelejtette a világháborút. Hát nem. Éppen azért hiszünk egy magasabb, ideálisabb erkölcsi világrendben, mert a világháború szörnyű tanulságai valósággal kényszerítenek erre. Lehetetlenség, hogy az angol szellemi világ, amely Petrarca, Dante, Tasso, a retiaissance és az egész világot átfogó olasz képző- és zeneművészet tiszteletében nőtt fel, amely a görög e.s róinai műveltség emlőin lett modernné és hatalmassá, hirtelen szembeforduljon mindazzal, amit eddig mindenekfelett beesült és szeretett. Az angol nevelés főbb elveiben és intézményeiben ma is az antik Rómára és Athénra támaszkodik és a régi nagyfok kultúrája csaknem teljesen latin és görög. Ugyan mit szólnának egy angol-olasz háborúhoz Verulami Bacon, Shakespeare, Milton, Macaulay, Byron, Shelley, Bulwer, Carlyle, Ruskin és a többiek, akiknek második lelki hazájuk volt Olaszország? Ls ebben szolidáris velük az egész művelt emberiség is. Mert Róma, Nápoly, Firenze, Milánó, Velence már szinte nem is olasz tulajdon többé, szellemileg és érzelmileg birtokba vette őket az egész világ. Lehet-e, szabad-e Rómát, Velencét vagy Londont bombázni? Ilyen gonosz eshetöségekre még gondolni sem jó. Azt mondják, az egyetlen angol ember, aki nem 39