Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 2. szám - A mai Kolozsvár

Kolozsvár azért még mindig fellegvára az erdélyi magyar kuli'arának. Makacsai védi iskoláit s templomait Ghibu professzor ellen s a templom újra az, ami volt hajdan: vár, erőd. A hitélet áj reneszánszát éli s nem adja meg magát a tudósok kicsiny elit csoportja sem. amely az Erdélyi Múzeum Egyletbe tömörülve dolgozik. Eleven, színes a zsurnalisztika is; sok a magyar lap (s talán épp ezért nem tudnál; egymástól exisztálni) s noha sűrűn szánt a cenzor kék ceruzája es szorgalmasan gyomlálja a magyarul leirt helységnév* ket, — Erdély magyarsága Kolozsvárról kapja min deunapi információjel és szellemi táplálékát. A könyvfogyasztást már Pest irányítja s ezzel a helyi könyvtermelés nem tud versenyezni. Politikailag erős defenzívában van a magyar kissebbség. Egyelőre örül. ha megtarthatja mai birtokailományát. A magyar párt képviselői szizifuszi munkát végeznek, egy-egy interpelláció v<d ostromolva a kérlelhetetlen Anghelescut. vagy a belügyminisztert. Hol van már a „nemzeti ellenállás-'?... Nyelvvizsgán baknak meg a mosogatóasszonyok is és kerülnek utcára s amint az új szettemben nevelődő ifjúság hallgat, még jobban hallgatna/, az öregek, s reszketnek a mindennapi kenyérért, ami vénségükre még nyugdíj formájában sem biztos. S — valljuk meg — hozzájárni ehhez a régi magyar átok. a pártoskodás. a széthúzás, az egymáss(d szemben való bizalmatlanság szelleme, ami Kolozsvárra sajátosan jellemző. Nációk, felekezetek s osztályok idegenkedve néznek egymással farkasszemet s ez adja meg Kolozsvárnak, minden nagyvárosias, lüktető élete mellett való rideg, barátságtalan mai jellegét. Az őslakók gyanakodva húzódnak vissza a beözönlő idegenek elől. még ha faj- s sorstársaik is s nem tárják ki előttük szivüket. A zsidóság — amely a kereskedelmi és ipari életben még mindig jelentékeny szerepet játszik — szociábilisabb. de itt is, mint mindenütt, heterogén elemekből ád s állásfoglalásában nem egységes. Nagy többsége magyarérzésű, magyar lapot s könyvet olvas s magyar színházba jár, mert az anyanyelv nem kabát, mit parancsszóra le lehet vetni. Külön, visszahúzódó kis csoportot képeznek a cionisták. Kolozsvár egykor föfészke volt a mozgalomnak, amely azonban ma már érezhetően megtorpant és visszaesett, hiszen Palesztináról is kiderült, hogy non eldorádó. S végre Cuza S Goga sem ölelik a zsidókat tárt karokkal a román nemzet kebelére . . . Társadalmilag — s ez természetes — az arisztokrácia viszi a vezető szerepel a kolozsvári magyarságban. Noha számuk s vagyoni befolyásuk megcsappant. öl, (illatuti,- a politika, az irodalom, a sajtó s az egyházak élén. Az öregebbje nehéz s nyomasztó felelősség terhét hordozza vállain, de a fiatalok sem italoznak, hanem a „noblesse obiige" komoly s erdélyies kőtelcsségvállalásával dolgoznak S készülnek a jövőre. Birtokaikat igen, de múltjukat és történelmi vezető hivatásukat nem vehette el fölük senki. Sipított jobbára VÍ déki kastélyaikban élnek s inkább télen húzódnák be Kolozsvárra. A főnemesség egy része teljesen visszavontává él emlékeinek s őket követi a dzsentri és a még megmaradt tehetősebb uri osztály. Szalonjaikban régi, díszmagyaros portréi; hallgatnál,- súlyos aranyrámáikban a mult fölött, míg hangosan tülköl fel aZ útról az áramvonalas kocsik éles kürtje. Az élet nem áll meg. . . Megindulóban van a klubélet is, nagyváradi hatás alatt. A közönség elfordult a kávéháztól, amelyet az átutazók vesznek igénybe — de egyébként sem volt a kávéházi élet divat Kolozsvárt. A híres NewYork üresen tátong este s az újságírók klubja gyűjti egybe a magyar intelligencia szellemi vezetőit. Innen irányítják a lapokat, itt van a Helikon és a Pásztortűz asztala is, itt gyűlnek össze az írók, Erdély lelkiismeretének ébrentartói. Ide járnak a Magyar Színház szép színésznői is s fülbemászóan szól a prímás cigányzenéje. A színház örvendetes reneszánszát éli Kolozsvárt, épül ele újra tatarozva s páholyai újra zsúfolva. A közönség inkább hallgatja a rivaldáról az édes ma gyár szót, mint a mozik vásznának idegen hörgését. Kolozsnírt egyébként dühöng a játékszenvedély. . I város ama rétege, amely még „teheti", nemzetiségi Különbség nélkül játszi/;, s tízezre/; ásznak el a rulett és chemin asztalokon, míg a külvárosokban, a rideg munkáslakásokban az aha cura, a fekete gond átka lebeg. A játékszenvedély ki virágzása beteges tünet mindenhol. A szerencsejáték danse macabre-ja tombol az éjben, amelyen pedig mióta a világ világ — csak a bank kereshet. Este feltűnően hamar kiürülnek Kolozsvár utcái. Ki/i ne alán már rideg s néptélen a főtér, csak egy-két cl'hésett ember síel haza, mer/ a város klímája nem barátságos s hideg szél fúj a Fellegvár felöl. Fentről, a hegyről nézve, a sok-sok kémény s templomtorony közül két templom tornya magaslik ki sziluettjével: a volt magyar színházzal szemben a frissen épült új re,nán katedrális nehéz kupolája s vele átellenben, a Dóm légbeveszö, karcsú, történelmi tornya. Néznek egymással szemben s hallgatnak az éjszakában. S mind hidegebb szél f ú a Felleg vár felöl. . . — setnper idem — A hitbizományok összes területe az ország területének ő.l százaléka, a mezőgazdasági müvelés alá tartozó részük pedig 3.5 százaléka az ország mezőgazdasági területének. A hitbizományok közül 37 esik a Dunántúlra, 16 az Alföldre és 8 az északi dombvidékre. „A gardatartozások rendezéséről szóló rendeletet csak a üi di tt gazdák adósságrendezésének lehet nevezni." (Az Országos Mezőgazdasági Kamara elnökének fölszólalása a 33-as bizottság október 11-iki ülésén.) „A Faluszövetség legfőbb célja a polgári öntudatra való nevelés.'" (Egy országgyűlési képviselő fölszólalásából1 a Faluszövetség győri ülésén. 1035 október 26.) A romániai ügyvédtörvényről írja egy mátészalkai ügyvéd: Az ügyvédi karba nem vehetők fel volt köztisztviselők és bírák, akiket fegyelmi úton mozdítottak el, továbbá, akik olyan hivatallal bírnak, amely kormányhatóság kinevezésétől függ és így az ügyvédi hivatás méltóságával vagy függetlenleijével nem egyeztethető össze. A fölvétel előfeltételei: 24 éves kor, állampolgárság, jogi doktorátus, büntetlen előélet é.- 3 évi ügyvédjelölti gyakorlat. A hivatása gyakorlatában eljáró ügyvédet olyan büntetőjogi védelem illeti meg, mint a hivatalosan eljáró köztisztviselőt. A törvény életbelépése óta nem fordult elő, hogy tagdíj vagy nyugdíjjárulék hátraléka miatt bárkit töröltek volna a névjegyzékből, mert a képviseleti bélyegekből olyan jövedelem illeti meg a kamarákat, hogy a rászoruló hátralékosoknak megfelelő segélyt nyújthatnak. (Újság. 1935. október 27.) 9