Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Hárommillió pengő. Számok és feladatok belső idegenforgalmunkban

Hárommillió pengő Számok és (eladatok belső idegenforgalmunkban Ausztria volt az, amely az elsők között találta meg a legmodernebb nemzeti jövedelemforrást, az idegenforgalmi lehetőségek tervszerű kihasználását. Ötödik esztendeié, hogy beköszön/off a nagy világválság s azóta a legtöbb ország statisztikusai csüggedten jelentik az idegenforgalomból származó nemzeti jövedelem csökkenését. Magyarország ezen a téren kivételes helyzetben van, mert örvendetesen emelkedő, fokozatosan felszökkenő idegenforgalomról számolhat be. Kétségtelen, hogy a helyzet előnyös. Divatba jöttünk. A propaganda intézői is kezdik megtalálni a szükséges, megfelelő toborzó rendszereket. A főváros helyzeti energiája, természeti szépsége és az a bizonyos varázsereje, amelyre ha nőről van szó, azt mondaná az angol, hogy „she has it" egyre népszerűbbé teszi Magyarországot a külföldi turizmus nagy tömegeit jelentő országaiban. Az idegenforgalom jelentőségét nemzetgazdasági szem pontból ma már nem kell bővebben fejtegetni. Talán ellenkezőleg: szinte már időszerű volna lelohasztani azt a mámoros, megittasodott hevületet, amellyel különösen a jószándékú, de túlzásokra hajlamos napisajtó a kérdést tárgyalja. A palánta ma már megizmosodott annyira, hogy kibírja a nyesegető, bíráló késpengét. Objektív kritikára van szükség, amely rámutat a meglévő hiányosságokra is és átgondolt munkaprogramot ír elő. Ez a kérdés külön fejezetet érdemel s most ezen a helyen csak arra a szerényen meghúzódó mellékJtajhísru mutatunk rá, amely a bőkezűen reklámozott idegenforgalom törzsének árnyékában húzódik meg. Amikor beköszöntött a devizazárlatok korszaka, újult erővel harsant fel a jelszó: nyaraljunk itthon! Jelszó, amely jelszó is maradt a mnltban esztendőkön éetizedeken keresztül. Amíg csak a gazdasági kényszerhelyzet nem sietett a mozgalmak segítségére. A könyörtelenül lezárt határsorompók láttára felfigyelt a belföldi utasközönség az eddig a pusztában elhangzó szózatra. Es amikor ebben a lélektani pillanatban akadt egy szervezet, amely — gróf Széchényi Károly vezetése alatt — a hazai nyaralás sokszor mosolygott, kézlegyintéssel, elintézett kérdését akarta megoldani, már az első hóna pókban is olyan érdeklődés mutatkozott, amilyenre a leglelkesebb optimisták sem mertek számítani. A szervezet, amely a hétvégi szünet intézményes bevezetése után elérkezett feladatköre második nagy etuppjához, 1935 tavaszán rövid néhány hét alatt nem kevesebb, mint 3000 érdeklődésre adott választ, ami alacsonyan, számítva 10.000 nyaraló elhelyezését jelenti. Amikor most a következőkben számszerű eredményeket és hiteles adatokat sorakozhatunk fel, örömml állapítjuk meg, hogy az idei nyár meghozta végre a rég várt változást. A „nyaraljunk Magyarországon" jelszó, ma már tetté vált, élő valóság. Most folyik a beszámoló adatgyűjtés. Száz és száz község jelenti az elmúlt nyár eredményeit. Hány nyaraló, hány fizetővendég fordult meg a községben, milyen ellátásban részesültek, mik a megfigyelések, felmerült panaszok, kívánságok és végül, ami a legfontosabb, mennyit költöttek a nyaralóvendégek, hány pengőt hoztak a községbe? Nem soroljuk fel a közismert üdülőhelyeket, a balatonmenti fürdőket. A rendelkezésre álló óriási adathalmazból jellemző példaképen sorolunk fel ismeretlen községeket s aki tudja, hogy miképen él ma a vidék lakossága, az minden bölcselkedő szociográfiai kísérőszöveg nélkül is méltányolni fogja az idei, még csak kísérletinek nevezhető nyár gazdasági eredményeit. A felsorolásban minden község neve mögött két számjegyet közlünk. Az első, a községben nyaralt fizetővendégek számát, a második a nyaralásból adódott készpénzforgalmat jelzi. Elsőnek álljon itt Abauj-Torna vármegye hat községe, ahol útörő pionirmunkát végeztek az idén: Alsókéked, 80 — 7500, Bodvarákó 127 — 9900, Gibárt 14 _ 1100, Szín 38 — 3200, Telkibánya 29 — 2100, Abaujvár 50 — 4700. Baranya vármegyében, ahol az ismert Harkány gyógyfürdőben 3500 vendég 449.800 pengő forgalmat eredményezett, négy jellegzetes példát találunk: Hosszúhetény 9 — 560, Kárász 294 — 18.500, Pécsvárad 78 — 5700. üunaszekcső 41 — 2000. A borsodmegyei Hámor községben, amelynek tava már ismeretes, ennek megfelelően magasabb számokat találunk: 650 fürdővendég 81.900 pengő bevételt jövedelmezett. Fejérmegyében Adony 42 — 2600, Rácalmás 220 — 13.900, Velence 487 — 27.600 pengőt jelent. Hevesmegyében: Felsőtárkány 56 — 4350, Hasznos 244 — 22.300, Pásztó 14.3 — 11.300, Recski 100 — 8400, Sirok 40 — 2500, Szarvaskő 115 — 7245. Pestmegyében: Békásmegyer 512 — 32.000, Csömör 110 — 9200, Dömsöd 245, — 20.500, Dunaharaszti 420 — 32.800, Dunakeszi 1455 — 91.665, Dunavecse 87 — 5500, Gyömrő 241 -- 15.180, Isaszeg 100 — 6300. Végig a vármegyéken találkozunk meglepő adatokkal s különösen eredményes volt ez az új jövedelmi forrást feltáró és a községek kultárszínvonalát emelő munka a Bakonyban, ahonnan szintén érkeztek már jelentése/:. így Bakonybél, községben 280 nyaraló 20.580 pengő. Vöröslőd községben 202 nyaraló 13.186 pengő, Zirc községben pedig 490 nyaraló 36.960 pengő forgalmat eredményezett. Ezek a szamok és ezek a községnevek egymagukban a. legékesebben bizonyítják az eredmények jelentőségét. Az eddigi adatok egymillió pengőről számolnak be. Mire valamennyi adat beérkezik, ez a szám felemelkedik hárommillió pengőre. Három millió került a vidéken körforgalomba. Három millió pengő maradt itthon, ahelyett, hogy kivándorolt volna külföldi szállodások és panziótulajdonosok zsebébe. És ez csak az első nyár. Az első néhány kíséileti hónap eredménye. Jövőre fokozni kell az iramot, a szervezést, a mozgalom kiépítését. Éppen az idei beszámolók bizonyítják, hogy mennyi tennivaló van még ezen a téren. Minden községnek megvan a maga gondja, baja, megvan a maga partikidáris problémája. Az egyik autóbuszvállcilatot, a másik vasúti megállót kéme, a harmadikban artézi kútra, vaejy strandfürdőre volna szükség, a negyedik vasúti kedvezmény27