Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - A földbirtokreform gondolata a kiegyezéstől a világháborúig 1. [r.]

A földbirtok nagyfokú mobilizációja és új tulajdonos kezére kerülése a magyar középbirtok sorsán ággódók figyelmét a földreform szükségére terelte és ezeknek saját osztályuk megvédésére irányuló javaslatai nyitják meg tervezetek sorát. Már igen korán, 1879-ben felmerül az előleg-egyletek, hosszú törlesztéses kölcsönök gondolata a veszélyben forgó földbirtok felsegítésére. A 80-as években Rudolf Meyer nyomán Széchenyi Imre és Andrássy Géza grófok révén elterjed .1 létminimum és a homestead eszméje.7) A 90-es években a szocialista megmozdulások azonban a negatív védelem mellett a pozitív birtokreform eszméjét is aktuálissá teszik, miután a fentemlített birtokvándorlás révén latifundiumok keletkeztek az egyesek vagy bankok kezén, amellett a főleg (17 után alakuló sok hitbizományi egészségtelenebbé tette a birtokviszonyokat. Az OMGE és tagjai elsőknek reagálnak a szocialista mozgalomra kongresszusaikon, egyes tagok nyilatkozatban, később programmokban adják elő nézetüket. A nagybirtokosokat egybefoglaló s képviselő OMGE a birtokreform szükségét átlátja s eleinte a bajokon bérletrendszerrel és telepítéssel kíván segíteni Igen helyesen vetik fel a belső telepítés gondolatát s a hosszúlejáratú bérletet. A járadékbirtok, farmrendszer, bérletszövetkezetek szintén felmerülnek mint megoldási módok. A telepítésre felhasználandó területet illetően pedig az eladásra kerülő birtokokat ajánlják az állam elővásárlási joga mellett, továbbá a nagyhatárú községek földjeit, az állami birtokokat, mikre szerintük semmi szükség nincs, továboá az egyházi birtokokat és egy javaslat ajánlja a nem házilag' kezelt birtokoknak kisajátítását, vagy bérbeadását. Szomorúan jellemző ennek a kornak vallá-os felfogására, helyesebben elvilágiasodására s vallástalai ságáia, hogy minden fenntartás nélkül ajánlják az egyházi birtok szekularizációját, azzal a megszorítással ugyan, hogy „végső szükség esetén." A nagybirtoknak es a hitbizományoknak telepítési célokra való felhasználását nem említik, a hitbizományt egyenesen „a haladás zászlóvivőjének" nevezik egyhelyütt, láthatóan nem vetve számot a viszonyokat merevítő hatásával. A kisbirtokosokat és középbirtokosokat összefoglaló (Gazdaszövetséget9) a nagybirtokot feszélyező tekintetek kevésbbé tartják fogva s szóba hozzák a nagybirtoknak felhasználását is földreform céljaira, ha meg is elégszenek a szövetkezeti bérletekre vagy kisbirtokokra való felhasználásával. Inkább a hosszúbérletek, közép ér, kisbérletek formájában, mintsem a tulajdonjoggal járó telepítést propagálják. Szövetkezetek vennének bérbe bizonyos területeket s ezeket a gazdak maguk között felosztanák. Az egyházi vágjon, a vallási és tanulmányi alap ilyenforma fel használása, az állami és községi birtok mellett természetes dolog, mivel — Sebess Dénes szerint — az egyházi birtoknál az akció a tulajdonjogot nem sérti, mint pl. a hitbizományoknál ez felhozható.10) Még Karolyi Sándor gróf i- megengedi, hogy kivételes esetekben nagybirtokot felhasználjanak telepítési célokra.13) Érdekes, hogy telepítésnél főszempont a nemzetiségi s csak azután jön a kivándorlás megakadályozása. Megemlítésre méltó azonban, hogy — bár nem idegenkednek a nagybirtok felhasználásától, a hitbizományok ilyen irányú felhasználásáról említést sem tesznek, sőt Jia svólnak róla, annak érintetlen fenntartását okvetlenül fontosnak tartják, legfeljebb némi megreformálását kívánják. A Gazdaszövetség gondolkodásának bözéppontja, hogy főleg bérletreniszerrel oldja meg a fenyegető problémát. S itt nem feledkezik meg a földnélküli zsellérről sem, akinek kertészkedésre alkalmas területet adna, viszont a módosabb, nagyobb bérleti területet kapna. A kisemberek szükségleteinek helyes átérzése s a reform igazi óhajtása jellemzi ezt az egyesületet. Itt említjük meg azt a javaslatot, mely 1898-ban látott napvilágot.12) Szerzője Sylvester név alatt nemcsak a mezőgazdaság bajait fejti ki részletesen, hanem az orvoslásra kidolgozott programmot ad. A bajok között szerepel, mint főok a jobbágy átmenet nél kuli, hirtelen felszabadulása s az eladósodás könnyű előmozdítása, a korlátlan váltóképesség. Az eladósodás mellett a túlnagy közterhek is hozzájárulnak a birtoktulajdonosok tönkremenéséhez. A túlsók kötött birtok mellett kevés a földhözjutási lehetőség s aránytalanul nagyok a terhek a földre a jövedelem eltitkolhatatlansága, az elviselhetetlenül nagy kamatterhek miatt. A gazdasági hitel nem elég nagy a kereskedelmihez képest. A létminimum védelmének híján sok családot tesz tönkre a végrehajtó. A birtokminimum megállapítása nélkül a birtokelaprózódás a parasztproletársághoz vezet. Az értékesítés a mezőgazdasági ipar fejletlensége miatt a külföldi versenytől függ. Mindeme bajok megszüntetésére javasolja az állami birtokok teljes, a papi és hitbizományi birtokok ezer kat. holdon felüli részének bizonyos becsáron való kisajátítását s egy törvénnyel rendelt „Alapigazgatóság" rendelkezésére bocsátását, hogy az ebből 5 holdnál nem kisebb zsellér. 15, 30, 60 holdnál nem kisebb paraszt, 100 kat. holdnál nem kisebb és 300-nál nem nagyobb középgazdaságokat létesítsen s ide telepítsen. Lehetőség szerint eredeti lakóhelyen kell földet adni a rászorulónak, mert a hely ismeretében jobban tud gazdálkodni. Az egész akció megkezdését minisztertanács rendelné el s ezt megelőzi a becslő eljárás. A becslés ellen a közigazgatási bírósághoz lehetne felfolyamodni. A becsár megállapítása a helyi viszonyoknak megfelelően történjék s a mérték a bérösszeg 10 évi átlagának 4 százaléka tőkésítve vagy a földadó százszorosa. Belsőség, kert szőlő nem sajátítható ki. A külsőségből 1—5000 kat. holdig 5 százalék, 5—15000 holdig 10 százalék sajátítható ki, ezen felül 15 százalék. Itt azonban a kataszteri klasszisokat is tekintetbe kell venni. A telepítéshez szükséges összeget az államtól kezelt alapokból kell előteremteni. A kisajátítandó területek becsárát kamatozó jelzálogkötvényekben fizessék meg, a jelzáloggal terhelt ingatlanokat pedig készpénzben váltsák meg. A telepeknél a ki nem fizetett részét a vételárnak táblázzák be s vonják ki másnak, mint a betáblázónak végrehajtása alól. Az állam 50 százalék erejéig jelzálog kötvényeket bocsát ki ezekre a területekre, amelyeket 50 évig sorsolással vált be, utána mindet. A birtoktípusok közül elsősorban a kivándorlás megakadályozására leginkább szükséges zsellérbirtokok alapítandók, mert az 5 hold ugyan eltartani nem tudja a munkást, de ha mellette más munkát vállal, akkor megél s földje lévén, nem vándorol ki. A zsellérbirtokért jelentkezőknél a föld elnyeréséhez szükséges igazolni, hogy addig földmívelő munkás volt vagy, hogy önhibáján kívül ment tönkre, államellenes cselekedetben nem vett részt, nyerészkedés miatt elítélve nem volt és végül, hogy családját képes a következői aratásig eltartani. Mindezek oly feltételek. 25