Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Kisebbségi intézetet a Pázmány Egyetemnek! A kisebbségi kérdés és a magyar ifjúság

felemelték szavukat történelmi helyzetünk komolyabb szemlélete érdekében: megértés és kellő méltánylás nélkül nyomtalanul tűntek el a magyar megnemértés és nemtörődömség dzsungelében. Egy négy és fél éves szörnyű emberpusztításnak s ezeréves magyar államiságunk barbár szétdarabolásának kellett elkövetkeznie, hogy felébredjünk e beteges öncsaló álomból. De téves volna azt hinni, hogy a háborúutáni magyar szellemiség okult az elmúlt évtizedek tragikus tanulságain: a vétkes nemzeti szűklátókörűség újból megjelent, csak más formában. Két embertípust termelt ki a Trianon utáni Magyarország, — állapítja meg nagyon találóan Szekfü Gyula — az egyik a vidám, bizakodó, optimista; egyéb híjján külföldi segélyre mutat rá, vagy egyszerűen a csodaváráshoz fordut; várhatunk, az idő velünk dolgozik. A másik feketébe von mindent s bukásunk fájdalmát köznapon is ünnepi formákban fejezi ki. Csak azoknak a száma tragikusan elenyésző, akik a hétköznapi szólamok érzelgős tónusán felülemelkedve a reális középeurópai adottságokat véve alapul, iparkodnak jelen helyzetünket s kivált jövendőket észszerűen megalapozottá tenni." Van valami felemelő nagyszerűség abban, hogy a magyar ifjúság ("ezerszer megvádolva is) feledve a maga nyomorúságát és azon gondolatait, amelyeket kizárólag a XX. század örült hajszája dobott felé, építésbe kezd. Igen az ifjúság elszánt akarattal kiakarja építeni a kölcsönös megértés és ismeret alapján a metafizikai kapcsolatok mindazon szálait, amely a határokontúli magyarság lelkéhez vezetve, egyedül lesz képes fizikai határok ledöntésére. Foglalkozzunk mi — amit a memorandum is követel —: a) A kisebbségi jog tudományos ismertetésével, (pl. a St. Germain en Laye-ben kötött kisebbségi szerződésekkel) valamint az utódállamok területén ma életben lévő, a kisebbséget érintő jogszabályok taglalásával, (pl. csehszlovák nyelvtörvény.) b) a szorosan vett jogi szempontokon kívül ismertetné továbbá kisebbségi sorsban élő testvéreink politikai, gazdasági é3 kulturális helyzetét (kisebbségeinkkel szemben folytatott kultúr és gazdaságpolitika, pl. agrárreform.), c) foglalkoznék kisebbségek egyházi helyzetével (pl. a háború után az utódállamokkal kötött konkordátumok tárgyalásával), d) ismertetné a Dunavölgy etnográfiáját. Ezek képeznék röviden a kisebbségi intézet és az abban tanulni vágyó ifjúság feladatát. Sajnos azonban, hogy jelenleg még csak tervek. De bízva Dr. Moór Gyula jogikari dékán e sorok írója előtt is tett kijelentésében, minden remény megvan rá, hogy a magyar ifjúságnak közeljövőben alkalma lesz a Álma Mater kebelén belül is foglalkozni talán mindennél égetőbb kérdésekkel. Bizonyosan érezzük — kell, hogy érezzük! — hogy a magyar jövő is a kisebbségi sorsba kény szeri tett magyarság vergődésén fordul meg. Fenn tudja-e magát tartani, meg tudja-e őrizni lelki nemességét a magyar államegységből kiszakított pár milliónyi magyarság: döntő súllyal bír a magyar élet jövő kialakulása tekintetében! Megnyugvással kell levonjuk a nagymagvaror szági ifjúság céltudatos törekvéseiből a nemzeti múl tunknak azt a nemegyszer megismétlődő tanulságát hogv a történelmi fordulatok ós súlyos megpróbáltatások nem verik le, ellenkezőleg mindég újabb és ujabb energiával telitik az ifjúság lelkét... Kósa István, az Országos Protestáns Diákszövetség ü. v. elnöke, a Nemzeti Diákszövetség kulturális Osztályának vezetője. SZABAD SZÓSZÉK (Szeptember— Október) A (Közigazgatási bíróság ítéletei) jóllehet súlyos következményei által mélyen a politika húsába vágnak, mégsem különböznek más bírói döntésektől, amelyek akár a büntetőjog, akár a magánjog határterületein mozognak. Nem különböznek, nem is különbözhetnek, mert ugyannak a pártatlan, tiszta szellemnek a kisugárzásai, amely a magyar bírói ítélkezésnek mindenkor európaszerte elismert fényessége volt. Az ilyen megfellebbezhetetlen igazságmondást csak tudomásul szabad venni és meg kell hajolni előtte, nemcsak a társadalom legalsó lépcsőfokain, hanem fenn, egy hatalmas politikai méltóság székében is. Ez az egyik része a kérdésnek. A másik talán még ennél is nagyobb jelentőségű. Arra a felszabadító nagy érzésre gondolunk, amelyet ezek az ítéletek kiváltottak a szorongó magyar lélekből: hogy ime a magyar független bíró szava mégis ledönthete)tlen alkotmánybiztosíték! Nagy szükség volt erre a mementóra a lezajlott választás szomorú tanulságai, az egypárt-rendszernek és a vezéri elVnek oly sűrű és nyomatékos hangoztatása ujtán. (A Kék Könyvek) születésének és halálának körülményeivel teljesen tisztában van mindenki, akinek csak távolról is betekintése volt a hivatalos kormánypolitika üzemébe. Adva van egy, vagy több úr, aki az ilyen feladatot — de ennek pont az ellenkezőjét is —. kifogástalanul meg tudja oldani, azután rendelkezésre állanak engedelmes és minden irányban nyújtható statisztikai adatok és ha ez a két tényező: az illusztris, de rendszerint névtelen szerző és a jólfésült statisztika, találkozik egymással, akkor megszületnek a ..Kék Könyvek". — A legtöbb esetben nem is fontos, hogy tartalmilag mit ölel fel, a lényeges a tendencia, ami glóriaként övezi homlokát: természetesen ezúttal is az éppen hivatalban levő kormány sikeres tevékenységének méltatását. Érdemben nem óhajtunk ehhez a házidolgozathoz hozzászólni, végre is a kormánynak és pártjának családi ügyéről van szó. de felvetjük a kérdést: nem volna-e ildomosabb és politikailag talán kevésbé kifogásolható, ha a „nemzeti munka" ilyetén méltatásáét inkább a választópolgárságra, a nagyérdemű közönségre bíznák? (Az országgyűlés) kapui hosszú szünet után újra megnyíltak és a kiábrándult és a csalódott, magyar tömegek meglehetős közönnyel veszik tudomásul ezt az eseményt. Pedig ez nincs rendjén, sőt határozottan nagy hiba, mert a magyar életvitelnek, a magyar sors alakításának mégis csak a parlament a legfőbb szerszáma és ezeréves alkotmányunk végső kicsúcsosodása. A mositani nehéz és megpróbáltatásokkal teli időkben tehát fokozottabb figyelemmel kellene a nemzetnek az országgyűlés működése felé fordulnia és tevékenységét ellenőriznie. A nagy nyugati civilizációkban a politikai tömegek, tehát a választóközönség és a törvényhozás közö(tt a választások után is megmarad a legbensőbb szellemi kapcsolat és tekintet nélkül arra, hogy a ciklus lejárt-e vagy sem, a politikai közvéleményben beálló rengések és fordulatok bizony a kormányokat is meglepetésszerűleg gyakran időnek előtte elsöprik a hatalomból. Megengedjük, hogy talán ez nem ..szabályos" és nem felel meg bizonyos alapelveknek, amelyeket nálunk a kormányok és a kormányzás állandóságáról táplálnak, de a szigorú alkotmány szempontjából azért ez mégis így van rendjén, mert ez az igazi népképviselet, ekép nyilvánulhat meg legtisztábban és legőszintébben a közszellem és a végrehajtó hatalom kölcsönhatása. Ezekben a nyugati államokban, Angliában és Franciaországban van is érdeklődés a parlamentek működése iránt. Ott