Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1935 / 1. szám - Az őszí "nagy" reform. A gazdaadósságok rendezése
Az őszi „nagy" reform A gazdaadósságok rendezése Mikor a gazdaadósságokról szóló kormányrendelet megjelent, az Országút már sajtó alatt volt. így nem foglalkozhatunk most e rendelettel oly behatóan, ahogy ezt a probléma nagy fontossága megkívánnál Erre most még azért sincs lehetőségünk, mert a rendelet előkészítő tárgyalásaiból is oly mértékben kizárták a nyilvánosságot, hogy még ellenzéki politikumok sem kaptak tájékoztatást s ennek hiányában még a közvetlenül érintett kisgazdapárt is kénytelen volt lemondani arról, hogy a rendeletnek a 33-as bizottságban való megvitatásában részt vehessen. Világos, hogy e bizottság tagjai csak akkor gyakorolhatják a bírálat jogát, ha a rendelet szövegét tanulmányozás céljából idejében kézhez vehetik. Nem térünk ki itt azokra a kérdésekre, hogy meny nyiben helyes a rendeletekkel való kormányzás és hogy még az utólagos ellenőrzés parlamenti jogát is egy szűkebb bizottságra ruházzák át. De még ebben a bizottságban külön is illuzórikussá válik az alkotmányos ellenőrzés, ha a kérdéseket meglepetésszerűen tűzik napirendre. Fokozottan visszatetsző ez az eljárás egy olyan rendeletnél, amely évekre befolyásolja egyik legfontosabb gazdasági és szociális problémánk alakulását. Másrészt ismét az alkotmányosság szempontjából aggodalmasnak kell látnunk, hogy a kormánypárt egy csoportját a bizojttsági tárgyalás előtti napon tanácskozásra hívták a pénzügyminisztériumba és ennek során a rendeleten még módosításokat is foganatosítottak. Az ellenzék ilyen feltűnő mellőzése és kirekesztése a tanácskozásból, szöges ellentétben áll a parlamentárizmus alapelveivel és az egypártrendszer legteljesebb hivatalos elismerésére mutat, amit még kiélez a forma is. mert korábban az ilyen értekezleteket a párthelyiségben tartották s nem a párt tagjai vonultak föl a végrehajtó hatalmat gyakorló minisztérium helyiségeibe. A fenti jelenségeket — az alkotmány tiszteletének a nemzet jövőjére való sorsdöntő fontossága miatt — még akkor is szóvá kellene tennünk, ha az ilyen formák között létrejött rendelet valóban tartalmazná azt a nagy reformot, aminek beharangozták és aminek a kormánysajtó hirde,ti. A valóság ezzel szemben az, hogy a rendelet csak elenyészően kis részében jelent végleges rendezést, legnagyobb részében pedig csak fenntartja az átmeneti intézkedések hatályát. A mezőgazdasági hitel nagy problémája nem nyert megoldást, mest a rendelet szinte csak kizárólag a védett birtokosok terheivel foglalkozik, holott az adóssággal1 terhelt 1,300.000 gazdaságból csupán 78.000 a védett birtokos, így láthatjuk, milyen kis hányadot jelent a védett birtok az egész magyar mezőgazdasághoz képest. A félszázalékos kamatleszállítást igazán nem tarthatjuk annak az országos fontosságú reformnak, amelyre ez a rendelet látszólag igényt tart. A 10 hold alatti védett birtokosok adósságát ugyan rendezi á kormány, de annakidején ennek a birtokkategóriának csupán 6 és fél százalékára mondták ki a védettséget. S noha a kisbirtokosok vannak legsúlyosabban eladósodva, most sem történt semmiféle gondoskodás abban az irányban, hogy a védettségből önhibájukon kívül, sőt rendesen a megfelelő tájékoztatás hiánya miatt kimaradt kisbirtokosok sérelme orvoslást nyerjen. Sajátságos az is, hogy a 20 hold alatti birtokosokat a rendelet kategorikusan kizárja a kataszteri fölvétel helyesbítéséből1, holott köztudomású, hogy éppen ezeket sújtják legerősebben a kataszter igazságtalanságai. A védett nagybirtokra vonatkozóan a kormány úgy intézkedik, hogy bizottságot küld ki az egyénenként való rendezés előkészítésére. Ez a bizottság majd egy év múlva tarjtozik jelentést tenni. Ugy látszik ez egyik része annak az örökös előkészítő munkának, amelyet a kormányelnök legutóbb már megint befejezettnek nyilvánított. Megoldás tehát itt nincs, a védettség automatikusan fennmarad, a bizottság pedig még egy évig terveket készít: és egyénenként, félelem és függőség árnyékát előrevetve. Viszont ismét kivette a kormány az 1000 hold fölötti birtokokat a kataszter e helyesbítéséből, ami érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy a változtatást itt rendesen demokratikus felfogású oldalról sürgetik s a demokratikus birtokpolitikát folytonosan hangoztató kormányzat ezt mégis mellőzi. Az adósságok konverzióját egészen bátortalanul szabályozza a rendelet, pedig enélkül a magyar mezőgazdasági hitel nem fog megoldáshoz jutni. A konverzió csak a 10 hold alatti védett birtokosok adósságára vonatkozik, kimaradnak belőle az összes nem védett birtokosok és a 10 hold fölötti védett birtokosok is. A hitelélet tehát nem nyerhet élénkülésit, mert továbbra is fennmarad a mezőgazdasági hitel megmerevedett állapota. De nem történt semmi intézkedés azoknak a gazdáknak a megmentésére sem, akik fölött rövidlejáratú hitelek fenyegető bizonytalansága lebeg és akik a védettség bástyái közé annakidején nem kaptak bebocsáttatást. Az a pénzügyminiszteri ígéret pedig, hogy majd közbelépnek az árverések megakadályozására, inkább aggodalmat keltő a polgárok egyenlőségének politikától független elbírálására, mint megnyugtató Egészen szokatlan a rendelet szövegezése is. mert kategorikus rendelkezések helyett a feltételes mód alkalmazásának egészen tág teret ad. „A pénzügyminiszter megengedheti", vagy .,különös méltánylásjt érdemlő esetekben" ezek olyan kifejezések, amelyeknek törvényekben és rendeletekben helye nincs. A törvényes rendelkezések csak jogokat és kötelességeket tartalmazhatnak, de nem homályos lehetőségeket. Nem fogadhatjuk el, hogy a kormányzat kategorikus törvényes föltételek megállapítása nélkül dönthessen a polgárok anyagi helyzete, sőt léte fölött. E rendelkezések közöjtt legkirívóbb, hogy a kétszázszoros kataszteri terhelés fölötti, tehát a védettségből egyébként kizárandó, úgynevezett menthetetlen birtokokat birtoknagyságra való tekinjtet nélkül be ,.lehet'' vonni a védettségbe, sőt a könyvjóváírásokba. Még pedig mikor? „Különös méltánylást érdemlő esetekben". Az elmondottak csupán olyan gyors reflexiókat képeznek a gazdaadós-rendeletről, amilyenekre a nyilvánosság késői tájékoztatása folytán módunk volt. Következő számunkban részletesen foglalkozunk ezzel a rendele\ttel, azonban már most is megállapíthatjuk, hogy az nem átfogó reform, hanem csak egy mérsékelt jelentőségű és halogató részletszabályozás, amely nem is hibátlan és nem is biztosítja az egyenlő elbánás alapelvét. Az Országút majd e bírálaton kívül is állandóan napirenden fogja tartani a mezőgazdaság eladósodásának és a mezőgazdasági hitetoek a problémáit s a magunk jogtisztelő fölfogásával fogjuk egyengetni a valóságos megoldás útját. 15