Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 1. szám - Deák Ferenc napjainkban

módot ad, nem feledkezhetünk meg a telepítés nemzeterkölcsi jelentőségéről. Legyenek olyan új falvaink, amelyekre vigasztaló mintaképekként tekinthessünk fel a többi háromezer magyar falu felemeléséért folytatott nehéz küzdelmünkből. Legyenek ezek mintái a tudásnak és szorgalomnak, az erkölcsnek és az egészségnek, mintái minden értéknek, amelyeken egy nemzet ereje felépül. A telepítési akció csak kicsiny része az agrárpolitikánkra váró munkának, de példamutatása által hatalmas táplálóforrása lehet a nemzeti büszkeség érzésének, amely pedig egy nemzet jövőjének legalább is annyira fontos tényezője, mint a materiális tényezők. S tőkeszegéin ségünk mellett sem szabad lemondani egy új magyar agrárpolitikáról. Már bevezető so rainkban rámutattunk, hogy a modern agrárpolitika céljainak megvalósításánál milyen nagyszámú fegyver között válogathat. S e fegyverek többsége nem is kíván elviselhetetlen pénzügyi eszközöket, hanem elsősorban szaktudást és munkát, tehát azt, ami a magyarságnak erőssége. így semmi akadálya nincs egy olyan árpolitika folytatásának, amely az ipari termelés és fogysztás fejlődését eredményezné s ezen keresztül a mezőgazdasági munkanélküliséget közvetlenül csökkentené, másrészt ösztönzően hatna a belterjes gazdálkodásra is, végül pedig a mezőgazdaság belföldi piacát is erősítené. Hasonlóan meg lehet valósítani az állampénzügyek olyan racionalizálását, hogy a közterhek emelkedése nélkül is fölszabadauljanak bizonyos állami jövedelmek az út-, vasútépítés, talajjavítás és erdősítés céljaira. E racionalizálással kapcsolatosan meg lehet teremteni azt az új produktív tisztviselői szervezetet, amely a 3000 község gazdasági intézőiként a kisbirtokosok termelési módjait közvetlenül megjavítaná s így népünk jólétét rendkívüli módon emelné. Külön rá kell itt mutatnom, hogy aránylag kevés pénzügyi eszközzel milyen széles néprétegek helyze tén javíthatunk, ha a házatlan zsellérnép és a fölnevelkedett falusi fiatalság számára a saját otthon és gazdasági udvar építését megkönyítjük. A ,,rideg" z>ellérek sorsát szívfájdító szavakkal ecseteli GeszX Deák Ferenc Nem is anakronizmus, de átértékelés sem. Deák Ferenc a realitás. .Ma a magyar közéletben divatos a jeiszó. Idegenül áll vele szemben a fiatalság jó része, különösen az egyetem padjairól az utóbbi évtizedben kikerült réteg, amely ösztöneivel érzékenyen felfogta az idő parancsát, hogy igazán most az ideje az alkotó munkának, mert hosszú időre fog történni az alapvetés. Nem következhetik idegen, másolt, eszmékkel áthatott ideológia, melynek gyakorlati vetülete csak múló linguisztika; ez az ifjúság az adottságokat szem előtt tartó, a reális tényekkel hideg fejjel számoló politikát tehet csak magáévá. S Deák realitásán túl nagy jelentőségű napjainkban az a csodálatos szintézis is, amellyel Deák magába felolvasztani tudta a magyar történelmet évszázadokon at hasogató nagy pert: a kuruc-labanc forrongást, vagy Szekfű Gyula terminológiáját használva: a kismagyar és nagymagyar szemlélet ellentétét. A kismagyar számára életes valóság volt az „extra Hungáriám non est vita". Hazafisága tartalma kiszélesedett lokálpatriotizmus. A nemzet függetlensége, U hji Nagy László: egy-egy parasztház melléképületében húzódnak meg s gyermekeik számára még sokszor a hangos szó is tilos. Nemcsak csekély keresetüket csorbítja a bér, amelyet a kicsiny és egészségtelen hajlékért fizetnek, de a falusi háztartás gazdasági előnyeinek nagy részétől is meg vannak fosztva s így családfenntartásuk szörnyű nehézségekbe ütközik. A kis konyhakert, a szinte semmibe nem kerülő baromfitartás, a háztartás hulladékainak hizlalás céljára való fölhasználása mind elvesznek számukra, tehenet és sertést nem tarthatnak s részes takarmánykeresetüket olcsó pénzért kénytelenek elvesztegetni. Ugyanilyen gondok emésztik a többgyermekes falusi családból a liázasodás kapujához érkező ifjút. -; ezeknek a néptömegeknek mérhetetlen jelentőségű szociális emelkedéséhez, a saját otthonhoz való segitéshez nem kellene több családonként 4—500 pengőnél. Ez a nép szívóssággal, igénytelenségével és csodálatos ügyességével maga építi föl otthonát, ha a 2—300 öles telket (ami 80—100 pengőbe kerül) s az építési anyagot odaadjuk neki. Szigetelt téglaalapozás esetén a vályogfalakat egészségügyi szempontból nem lehet kifogásolni s így az építési anyag is olcsón megszerezhető. S ennek az akciónak a gazdaságos voltát megmutatja, hogy az a 35 millió pengő, amely a telepítés céljára fölhasználva csak 2.000 család megsegítéséhez elegendő, itt már hetvenezer család otthonát valósíthatja meg, fölmérhetetlen hasznára a magyar családvédelemnek. Mert csak a falusi élet ismerősei tudják igazán, hogy megfelelő munkaalkalmak fennforgása esetén a családalapításhoz és eltartáshoz sokszorosan fontosabb a saját otthon, mint a saját föld. Szegény országnak nem szabad lemondania a jobb jövőről, különösen ha olyan csodálatosan értékes ember lakja, mint a mi népünk. Ha a mai magyar agrárpolitika átértené, hogy szerény eszközeink racionális iölhasználásával mily hatalmas lépéseket teszünk a jobb jövő felé, akkor hazánk hamar eljutna abba a helyzetbe, hogy majd a reális lehetőségek közé sorozhatjuk azokat a nagyobbszabású terveket is, amelykkel ma foglalkozni — meddő és romlásbavivő ábrándozás. Lipták László dr. napj a í nkban az ősi alkotmányos intézmények léte és megmaradása az egyedül elképzelt politikai életformája volt. Ezekért mindig kész volt kardot rántani, mert nem is tudta másképpen elképzelni nemzeti létezését. A nemzeti öntudat, a nemzeti önérzet legkiválóbb hordozói. Az a mondás, ami különben a „nagymagyarok'' egyik legtipiku->abbjától. Zrínyi Miklóstól eredt, hogy: egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak" bennük vált igazán tudatossá. Mivel azonban szemhatáruk csak lokális területeket foglalt magába, az európai nagypolitika, a külpolitika bonyolult összefüggései iránt sokkal kevesebb érzékük volt, e téren gyakran kerestek naiv, romantikus ábrándokat. Eleve gyanakvással néztek mindenre, ami külföldről jő, hiszen a külfölddel való legközvetlenebb érintkezési pontjuk — Bécs —• felől igen keserves tapasztalatokat szereztek. . I nagymagyaroknak rendszerint a különleges magyar adottságok iránt volt kevesebb érzékük. Viszont ők tudták európai perspektívába állítva is nézni és látni nemzetünk sorsát. Ők tudatosították, hogy a magyarságnak európai, szorosabban középeurópai missziója