Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - A Collegium Hungaricumok nemzedéke

a legfiatalabb pedig ezt követöleg. Az első nemzedék tagjaiból azok, akiknek jól ment a sorsuk, tudományos szempontból tekintve ma már az egyetemi magántanári, sőt egyetemi tanári polcot is elérték. Ezek a kivételek anyagi szempontból is — ha nem is képes* ségeiknek megfelelő — de mégis rendezettebb viszonyok között élnek. Az átlag havi keresete azonban 200—300 pengő havi fizetés között mozog, süt akadnak közöttük egész félresodort, elnyomott egzisztenciák is. A második generáció havi jövedelme a 100— 250 pengő között mozog. Sorsa azonban tele bizonytalansággal és törekvéseinek meg nem értésével találkozik lépten-nyomon. A harmadik generáció tagjai közül a szerencsések megkeresnek havi 75—100 pengőt, A jövő bizonytalansága nálunk fájdalmas valóság, társadalmi állásuk jóformán semmi, a jövőre nézve pedig egyre halogatott ígéretek boldog tulajdonosai. Vannak tehát az egykori kollégisták között olyanok — sajnos kevesen — akik tudományos törekvéseik eszközeit, könyveket, szakfolyóiratokat meg tudnak vásárolni, meg tudnak nősülni is és talán külföldre is el-el tudnak utazni. Ezek a ritka kivételek. A többség azonban válaszúton áll. Választania kell a tudomány és a családi élet két nagy célja, rengeteg feladata és kötelessége között. A kettő együtt, anyagi eszközök hiányában, alig valósitható meg. Mit tesz tehát az ilyen 30—35 éves kollégista? Vagy lemond a fokozottabb tudományos igényekről, vagy a családalapításról, vagy nőül vesz egy szintén kereső nőt és ezzel úgy önmagát, mint a társadalmat új, sok vonatkozásában megoldhatatlan probléma elé állítja. A legfiatalabb, 25—30 éves generáció azonban úgy a tudományos önműveléshez szükséges könyvbeszerzés, mint a családalapítás gondjaitól fel van mentve. Nem azért, mintha oly fényesen lenne dotálva anyagilag. Dehogy is. Hanem azért, mert a puszta fizikai lét fönntartásához szükséges összeget is vagy reggeltől estig való magántanítással, vagy vérszegényen díjazott hivatali különmunkákkal sem tudja megkeresni. Az első generáció, — amennyiben tényleg tudományos adottságokkal bíró egyéniségekről van szó — a mai viszonyokhoz mérten és amennyiben embereknél ilyenről egyáltalában beszélni lehet, anyagilag megelégedettnek mondható, újabb tudományos eredményeket is elérő egyéniségekből áll. Problémáik a felfokozott igényű kultúremberek problémái. Lelki adottságuk a világháború utáni első tudós nemzedékünk sajátságait tükrözi vissza. Többnyire fölényesen tekintenek a régi, világháború előtti magyar tudományos élet alkotásaira. Kisszerűséget, problémátlanságot látnak az egykori tudományos feldolgozásokban. A nagy külföldi példáknak feltétlen tisztelői és magyar követői akarnak lenni. Közben alig észrevehetően öregszenek és önkéntelenül is a régi akadémikus formák közé szorítják ténykedésüket, Ez a generáció a világháború alatt és a háborúutáni gazdasági konjunktúrák és dekonjunktúrák világában az. élet hullámzását tudományos ismereteinek megszerzése közben a maga elevenségében élte végiig és lelkileg túlérett, túlideges, túltörekvő lett és ennek következtében az érdeklődéstelenséget látva, tudományos vénája ilyenkor a merő, produktív alkotásokat nem! eredményező kritikában merül ki. Általánosítani természetesen minden vonatkozásban nem lehet, hiszen a Collegium Hungaricumok első tagjai közül is nagy számmal vannak olyanok, akik már rég eltemették a tudományos érvényesülés lehetőségeit. Az élet küzdelmei közepette nincs idejű!,: dolgozni és ha mégis tudnak dolgozni, az esetek legnagyobb hányadában munkájukra nincs kiadó, nincs megválód tási lehetőség. Áll ez a mérnökökre, orvosokra is, de talán mégis kisebb hányadban, mint a művészekre és a szellemi tudományok művelőire. A helyzet a kollégisták második nemzedékénél fokozottabban ez. Idegőrlő küzdelem a létért, és a nemzet legnagyobb kárára nincsen eshetőség a bennük rejlő nagy értékeket kifejleszteni. Azok, akik közülük mégis produkálni tudnak, az önfeláldozásnak olyan heroikus példáját mutatják fel, mint aminőre a magyar tudományos életben egyszerre és egyidőben enynyi érett, komoly, világotjárt embernél, még sohlaseni volt példa. A harmadik, a legfiatalabb nemzedék még nem vetette el teljesen a produkálás reményét. Küzd, dolgozik, de az egyik csalódás a másik után éri, akárcsak elődeit. A magyar társadalom nagy rétegei még nem érkeztek el arra a magaslatra, hogy a nem tisztán anyagi értelemben vett gyakorlati értékű, vagy nem szórakoztató munkát meg tudják szerezni, meg tudják érteni. A Collegium Hungaricumok fiatalsága bizonyos mértékben, az egyetemi szelekció következtében, a magyar fiatalság tudományosabb, szélesebb látókörű rétegét jelenti Hibája azonban, hogy a realitásoktól, már csak tudományosabb beállítottsága miatt is. sokszor elvonatkoztatja önmagát. Törekvései viszont minden ponton érintkeznek a magyar fiatalság nagy egészének a realitások iránt is érdeklődő, a realitásoknak élő nagy tömegével. A külföldetjárt és az itthon felnőtt magyar fiatalság között a lelki kapcsolatot a jelen társadalmi adottságok tarthatatlansága teremtette meg és minden kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a Collegium Hungaricumok fiatalsága erősen befolyásolta a mai fiatalság törekvéseit. A törtető, főleg anyagi reformokat hangoztató nemzedékkel szemben a higgadt, új lelkiséget teremteni akaró magvar fiatalság áll és hat mérséklőleg. Ez a kollégista külföldet járt fiatalság nagyon jól látja és egyre hangoztatja, hogy a magyar jövendő nagy kérdéseit nem az egyes kormányok sikeres vagy sikertelen akciói fogják megoldani, hlanem a magyar társadalom strukturális átszervezése. A kabátfelsegítö a ragyogó kortesbeszédeketi tartó, kérlekalássanozó, jgentryutánzó. pénzmágnást majmoló egzisztenciáknak el kell tünniök. Meg kell azonban menteni és fokozottabb mértékben szóhoz kell engedni a magyar értelmiséget, a történelmi magyar osztálvokat. a parasztot és az igazi úri magyar embert. Ez a felfogás m\ kétségtelenül általános az egykori kollégisták körében. A gondolkozó magyar fiatalság lelke ma fokozottabb mértlékben a komolv szellemi munka és a fokozottabb, mélyebb értelmű lelki problémák irányában tolódott el. Legfényesebben a mai. fiatalok által irányított folyóiratok igazolják ezt, Tartalmas időszaki lapjaink irányítói mind Vagy az egykori kollégisták, vagy a külföldet járt magyar fiatalok soraiból kerülnek ki. Már maga ez a tény is arra mutat, hogv a magyar fiatalságnak azt a rétegét, mely külföldet járt, legyen az egykori kollégista vagy nem, bizonyos társa dalomlelkiséget alakító szempontokból közös nevezőre kell hoznunk. Érzelmileg a kollégisták inkább a tudományos, a többiek pedig inkább az intellektuális politikai problémák iránt érdeklődnek. A részleteket tekintve bizonyos eltérések a két réteg felfogása között 26