Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Flachbarth Ernő dr.: A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai [könyvismertetés]

jára. mely minden tekintetben emelné. A valóságban a pártok a falut csak forma szerint papiroson mondhatják a magukénak. Mert, ha a falu hajlik is valamerre, ez alig öntudatból fakadó választás következménye, hanem a viszonyoknak s annak, hogy az ellenkező hatás hiányzik. A falu a politikai életbe tulajdonképpen csak a választáskor „áll be". Ezt felülről szeretik valami lázas betegségnek tekinteni, melyet orvosi felügyelet alatt lehetőleg csillapítani kell. A falu egészében véve politikailag ma ís öntudatlan élet, melyet igazán még egyetlen megmozdulás nem emelt ki szendergéséből. A falu ma valóban vár valamire. Várja azt a nagy nemzeti nevelést, mely áthidalná a belső élete s a formalisztikus keretek közti távolságot. Nemzeti nevelést, mely felemelné a Széchenyi követelte „közértelmesség" felé. A falu politikailag, azt mondhatjuk, még ma is senkié és mindenkit', a külső adatok a keretet mutatják, mely a falu körül annak tudatos részvétele nélkül szerveződött. A külső szervezetet a hozzá nem nőtt élettel azonosítani — a felületes vagy elfogtult szemlélő hibája, melytől a történeti áttekintés részletes alkalmazása megszabadít. A íalu a politikai öntudat fejlődésében még nem jutott el a tudatos meggyőződés és választás fokáig, melyen elszigetelt voltának pereméhez érve először tudná erőit kifejteni. Keresztúri Géza. TtacU&actU Cctuí dk,: " A csehszlovákiai népszámlálások és a felvidéki kisebbségek nyelvi jogai (A Felvidéki Tudományos Társaság kiadványai. 1. sorozat, L szám. Budapest, 1935. 99 L) E kérdésről már az 1930-ik évi cseh-tót népszámlálás előtt is írtak néhányan az 1921-es nemzetiségi statisztika alapján. Az 1930 decemberi új felvétel adatainak nyilvánosságra hozatala után pedig jóformán minden jelentősebb magyar újság és folyóirat foglalkozott a még súlyosabbá vált helyzettel. Mindez kívánatossá tette, hogy olyan forrásmunka álljon a magyar közönség rendelkezésére, melyből világosan áttekinthető az egész tragikus folyamat. A hézagpótló tanulmány mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy milyen jogokat ad a békeszerződés a kisebbségeknek, s ennek alapján bebizonyítja, hogy „a csehszlovák állam szembehelyezkedik a kisebbségi szerződéssel, amidőn a kisebbségeknek a nyelvi jogokat csak ott biztosítja, ahol az állampolgárok összességének bizonyos százalékát teszik ki." (11. lap.) A csehszlovák nyelvtörvény azonban mindig a legutóbbi népszámlálás eredményétől teszi függővé a kisebbségek nyelvi jogait. Flachbarth kimutatja, hogy a nyelvtörvény életbeléptetésekor, 1920 március 6-án, kétségtelenül csakis az 1910-i magyar népszámlálás volt ilyennek tekinthető, minthogy a Tótföldön 1919 augusztusában tartott rendkívüli felvétel nem terjedt ki az egész területre. Statisztikai összehasonlítása tehát az 1910-as adatokból kiindulva szemlélteti, hogy miként szorul a kisebbségek nyelvi joga egyre szűkebb térre. Flachbarth e'különítve taglalja müvében a jogalap tekintetében egymástól lényegesen különböző tétföldi ós ruténföldi helyzetet, nemcsak a magyarságra, hanem az összes többi nemzetiségre is kiterjeszkedve. Hiszen a cseh nyelvjog sok tekintetben még a tót, illetve rutén többség rovására is előnyben részesíti a cseheket. .Szerző rámutat arra is, hogy a népszámlálások fokozódó nemzetiségi adathamisítása mellett milyen része vo't a kisebbségek jogfosztásában a bírósági körletek módosításának. E két eszközzel a Felvidék tíz bírósági járásában fosztották meg nyelv jogaitól a magyarságot, míg kétharmados többségét és az ehhez fűzött jogait öt járásban vesztette el. Az önkormányzat terén is lényegesen háttérbe szorul a magyarság, mert a Felvidék mindkét részében a 20"/o alá szorult a csehtót nemzetiségi statisztika szerint. A közigazgatási járások közül a magyarság kilencben vesztette el 20%>-os kisebbségét, azonfelül 3 járásban az 50°/o-os és 5 járásban a 75%-o.s többséghez kötött jogait. A községek közül 284-ben szorultak a 20%> alá, minden nyelvi jogukat elvesztve ott. Ezek közt 19 régi törvényhatósági és rendezett tanácsú város van. Ezzel párhuzamosan a ,,csehszlovákok" 188 községben kerültek legalább papiron többségbe, közte 18 régi törvényhatósági és rendezett tanácsú városban. A tanulmány a legnagyobb hibát abban látja, hogy a kisebbségek nyelvi jogait a népszámlálás eredményétől teszik függővé, az egyszer s mindenkorra szóló szabályozás helyett. Ez örökös harcok forrása. ,Akinek valaha alkalma nyílt arra, hogy összehasonlítsa a csonka-magyarországi népszámlálásnak nyugodt légkörét a csehszlovákiai népszámlálás viharos atmoszférájával, az csakis így láthatja a dolgokat." (39. lap.) Flachbarth dr. értékes tanulmányát következetes rendszerbe foglalt, bőséges statisztikai anyag támasztja alá. ami nagymértékben megkönnyíti az áttekintést. A bírósági körzetek, továbbá a tartományi és járási önkormányzatok adatait közvetlenül a cseh kiadványok alapján állította össze. A nemzetiségek községenként! aranyát pedig a Magyar Statisztikai Társaság Államtudományi Intézetének kéziratos anyagából, mely a Központi Statisztikai Hivatal néps'/.ámlájí isi osztályának adatgyűjtését (az úgynevezett községi laj- okat) -egészítette ki az 1930-as arányszámok idáig megjeVnt részével. Komoly nyereség ez a könyv, nemzetvédelmi és túdo\ Ányos szempontból egyaránt. 13