Országút, 1935 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1935 / 3. szám - Politikai eszmék és a falu

x Politikai eszmék és a falu A politika síkján irányok és csoportok állanak egymással szemben, melyek tömegeket képviselnek, vagy tömegeket akarnak megnyerni. A politikai gondolkozás történetét vizsgálva mindjárt felmerül a kérdés, hogy a politikai nézetek mily erővel halottak, vagy hatottak-e egyáltalán a társadalom minden rétegében? Hogyan érkeznek az értelmiségen át a kevéssé tudatosult rétegekhez? A falu, a magyar társadalomnak ez a már történeti sorsa által elszigetelt egysége, milyen viszonyban áll a politikai eszmékkel? Amint a felülről leszűrődő kulturhatásokat, a politikai eszmék terjedését is nyomon kísérhetjük. Részié tes és messzemenő vizsgálat tudná azonban csak azt az összefüggést a maga egészében tisztázni. Nem is any nyira a politikai kapcsolatok jelentik a lényeget, mint inkább a politikai öntudat fejlődése. Az államélet, az adminisztráció, a politikai tényezők egész szervezete átfogja a társadalom egészét, de ez csak külső megfigyelés számára jelenthet biztos adatot a falu és a politika viszonyára. Az igazi képet az a rajz nyújtja, mely nemcsak a külső viszonyokat, hanem elsősorban az öntudat belső fejlődését ábrázolja. Az öntudat s a faluhoz érkező politikai hutások viszonyát kellene megvizsgálnunk múltban és jelenben. A történeti áttekintéssel attól kezdve, midőn a kérdés egyáltalán felvethető, egész a mai időkig. A kérdés egészét egy cikk keretében nem lehet megközelítenünk; szeretnénk azonban néhány lényeges vonásra mutatni, melyek megvilágítják, miként kell ez összefüggéseket tekintenünk. Amint a felvilágosodás eszméinek hatása alatt a XVfíl. század végén egyre több kritikus szem vette bírálat alá a magyar viszonyokat, egész irodalom keletkezett a magyar falu s a jobbágy helyzetéről. Az írók elsősorban gazdasági szempontból közeledtek a kérdéshez. 1* elpanaszolják az elmaradt módszereket, primitív gazdálkodási formákat, melyeket, ők javító lelkesedéssel igyekeztek jobbakkal pótoltatni. A külföldön járt müveitek szomorú képet festenek a parasztság lelki és anyagi elmaradottságáról, műveletlen voltáról. A rendi Magyarország „sötétil viszonyait a maguk nyárspolgári felfogásában lenéző német utazók és a több szimpátiával író angolok mellett, a hazai irodalom is bő adatokat nyújt. A Slőzer-tanítvány Berzeviczy Gergely megpróbálta a jobbágyok lelkivilágáf is körvonalazni. (De indole rusticorum.) Szerinte a paraszt lelki jellemzője a bizalmatlanság, a teljes diffidencia a felső rétegekkel szemben s minden iránt, ami felülről érkezik. Újításoknak, gazdasági javításoknak is ellene szegül, mert azok szintén a magasból érkeznek hozzá. A falunak ez a passzív, idegenkedő magatartása, felfelé elzárkózó külön-nyomorúsága csak tükörképe és visszhangja a nemes és nem nemes közt húzódó éles határvonalnak. Ekkor már tradíció, hagyományos attitűd ez a falu lelkivilágában, melyet hosszú idők történeti sora merevített meg. Berzeviczy szerint a paraszt egyedül a királyban bízik. Ez a bizalom, melyet nagyrészt a Mária Terézia és II. József korabeli jobbágyvédelmi törekvésekre vezethetünk vissza, visszahanyatlott Ferenc korában. Nem szükséges részletesen bizonyítanunk, hogy a magyar falu, melynek sokhelyt szánalmas képét kapjuk, nem emelkedhetett túl a maga elzárt és primitív életformájának határain. A rendiség egész berendezik iléséből világos, hogy a XIX. század elején a magyar falu a politikai gondolatoktól elérhetetlen távolban élt. Politikai jogait elszórva emlegetik, a rendi közvéleménnyel szemben felvilágosult írók. Ezek jól látták, hogy az egész berendezés „concatenatum systema", láncként összefüggő egész, melyet külön részeiben nem lehet megváltoztatni. A falu népe öntudatlan le mályban, önmagához fordulva hallgat. Előtte még egy másik, politikai jogokat követelő réteg döngeti a rendi sáncokat: a polgári öntudatról álmodozó Liedemannok, a felvilágosult Hajnóczyak rétege. Ebből a képből kell kiindulnunk, figyelve a politikai öntudat fejlődését, a liberális nemzeti állam megalkotásán át a mai napig. 1848-ig nem is jöhetett létre változás a falu állapotában, mely Széchenyi Magyar Pariagának részeként várta az alkotóbb jövőt. Széchenyi szerint az erkölcsi és anyagi értelemben vett „közértelmesség", „lelki függetlenség" felé kell emelni a társadalmat. A cél: a nemzeti felemelés, politikai eszméktől függetlenül. A nagy változást a jobbágyfelszabaditás jelentette. míg a 48-as mozgalmaknak — nyugaton főként szociális — jelleme nálunk elsősorban nemzetivé vált. Nemzeti erők küzdöttek a nemzeti védelemért. A politikai eszmék az áprilisi törvények, szellemét folytató gondolkozás és a kialakuló közjogi radikalizmus, csak szűk körben hatottak, az értelmiségen nem terjedtek túl: gyér pontokon a kialakulás kezdeteit élő városi munkásság körében láthatunk szociális megmozdulásokat. Ez elenyésző jelenség s a magyar falutól egészen távol áll. Azok a mozgalmak, melyek helyenként vidéken keletkeztek, pusztán a megyei hatóság visszaélései miatt keletkeztek s azok orvoslásával lecsillapodtak. A negyvennyolcas parasztgeneráció nagy élménye a felszabadítás volt s erre való vágyakozását politikai eszmék nem zavarták. Sokan, különösen annakidején az emigrációs politika képviselői, azon az állás pi nton voltak, hogy a népet az ideák iránti lelkese.dés vezette. Kemény Zsigmond ismerte fel, forradalom utáni müvében kristálytiszta világossággal, hogy a nép nem volt radikális eszmék hordozója, a nép nem alakult át gondolkozásában hatásuk alatt. Akik ezzel szemben az ellenkezőjére hivatkoztak, a Kossuth iránit megnyilvánuló nagy ragaszkodásra mutatták rá. A valóságban Kossuth személyes fellépésének gyújtó erejével akart s tudott a népre hatni. Benne a nép a hozzáforduló nemzeti hőst ünnepelte, az ö nevéhez fűzve a felszabadítás tényét. Érzelmi hatás ez, mely a politikai tudatosság kérdésétől független. Kossuth ragyogó szónoklatainak varázsa s a felszabadítás élménye meggyengítette a „diffidenciát". Kossuth szuggesztív erővel tudta a lelkesedést fenntartani a nemzőben azzal, hogy saját lelke lendületét vetítette rá. Szavainak tükröződésében népi kezdeményezést látott. Hirdette, hogy a szavai nyomán fakadó lelkesedés tőle függetlenül jött létre. Mint később birminghami