Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1915 (6. évfolyam, 42. szám)

1915 / 42. szám - Az új perrendtartás és a kir. törvényszékek. - Írta: dr. Juhász Andor kir. kúriai bíró, a budapesti kir. törvényszék elnöke

324 lag valótlan, az ügyre tartozó tényt nyilvánvalólag alaptalanul tagad vagy nyilvánvalólag alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra. A másik feladat, a mely az új korszakban reánk hárul, az életbeléptetési törvény 88. §-ában van körülírva, a mely szakaszban egyesülelünk sürgetései folytán ki van mondva: hogy ítélcbíráknak a bíróságnál folyamatban levő ügyekben informácziót senkitől elfogadni nem szabad. Arra ösztökélem e tekintetben bírótársaimat, hogy tartsuk be ezt a tilalmat oly szigorúan, a mint azt az ítélkezésünk pártatlanságába vetett hite a jogkereső közönségnek csak kívánhatja, és ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a képviselőház igazságügyi bizottságának jelentésébe felvett azzal a kilételével: «hogy magától értetődő, hogy az informáczió alatt sem azt nem lehet érteni, ha a fél a bíróhoz az ügyében követendő peres vagy peren kívüli eljárásban megengedett kérelemmel vagy valamely bejelentéssel fordul, sem pedig azt, hogy a fél a maga tájékoztatása vagy tanácskérés végett keresi lel a bírót)), mert én a magam részéről ily feltételezett megengedett kérelmet nem ismerek, a fél tájékoztatása vagy tanácscsal való ellátása pedig egyenesen az 1871. évi VIII. t.-czikk 21. igának rendelkezésébe ütközik. Az új perjogban érvényre jutóit szóbeliség és közvetlenség még egy harmadik nagy feladatot is hárít a bíróra. A szóbeliség nagy elvének alkalmazásában nemcsak tisztelnünk kell a jogvédelmet, hanem minden a törvény által kezünkbe adott halaimat arra kell fordítanunk, hogy a jogvédői nehéz munkájában jóakarólag támogassuk. És én ennek a feladatnak a teljesítésénél bíró társaimat különösen azt kérem megszívlelni, hogy a közvetlenség és szóbeliség nagy elvének alkalmazásánál sohasem szabad feledni azt, hogy annak igazi sikere attól függ, hogy ebben a nagy és erős munkában vállvetve, igaz karlársi érzelemmel együtt működjünk azokkal, a kiket a törvény az igazság felderítésében segítő társunkul rendelt; hogy harmonikus egyetértésben fogjunk kezet ügyvédtársainkkal a magasztos czél: az anyagi igazság diadalra juttatása iránti közös törekvéseinkben. És ha lesznek is esetek, a mint lesznek, mert hiszen mindannyian gyenge emberek vagyunk, a mikor talán az ügyvéd készületlenségével, erőszakos fellépésével, abptalan követelésével, az amúgy is munkával túlhalmozott bíró idegzetét próbára tenné, akkor is legyünk mindig azon, hogy a bírói tekintély megóvása iránti jogosult törekvésünkben, ne szálljon alá a kartársi együttérzésnek az a melegsége, a mely nélkül nincs és nem lehet meg az együttműködésnek az a sikeres eredménye: az anyagi igazság diadalra juttatása, a mely után ebben az új korszakban egyenlő lelkesedéssel, bíró és ügyvéd egyaránt kell hogy törekedjék. T^Az új perrendtartás és a kir. törvényszékek. írta : dr. Juhász Andor kir. kúriai bíró, a budapesti kir. törvényszék elnöke. A világháború menydörgései közepette ünnepi zaj és pompa nélkül, szinte észrevétlenül valósult meg a magyar jogászvilág régi vágya: a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elveire fektetelt új rendje a törvénykezésnek. A hatálybalépés megdönthetetlen tényével szemben némuljanak el a kishitűek, a kik rettegve néznek minden újítás elé: rettegve azért, mert saját bátortalanságuk mértékével mérlegelik a reformok sikereinek az esélyeit. Minden magyar bíró és ügyvéd, a kinek nem adatott meg annak a lehetősége, hogy hadbavonult társaival együtt fegyverrel szolgálhassa hazáját, megnyugvást, sőt lelkesedést kell, hogy merítsen annak a megfontolásából, hogy ezekben a soha vissza nem térő történelmi időkben reá is különleges nagy hivatás hárul. Felemelő gondolat az, hogy a míg hős karlársaink helyetlünk is harczolva életüket és vérükei áldozzák a szent ügyért, addig mi itlhonmaradoilak helyeltük is, tehát kettőzött erővel munkálkodva, megküzdünk a korszakos reform életrekeltésének fokozott nehézségeivel s erős akarattal, lángoló ügybuzgósággal megalapozzuk a modern jogszolgáltatás rendjét Imánkban. Az események jelentőségéi közvetlen közelből helyesen megítélni alig lehet, mégis úgy érzem, hogy nemzetünk kifogyhatlan életerejének és kulturképesséiének sarkalatos történelmi dokumentuma lesz a perrendtartás életbelépésének a világháború forgatagába ékelt időpontja. Az új perjogi kódex lőképen a kir. törvényszékeket állítja nagy feladatok elé. A közvetlenség és a szóbeliség a törvényszékek elsőfokú pervitelére, az eddigi rendes perek ügyszakára lesz főképen átalakító hatással. Lomtárba kerülnek a perrend elavult eszközei: a bíró energiáját kimerítő, tisztánlátását megzavaró periratszörnyelegek, a tagadások, hallgatólagos beösmerések, e«kűkinálások és visszakinálások légiói, a melyek az emberi gyarlóságokat: a tévedést és a feledékenységet állították oda akadályok és csapdák gyanánt az igazság érvényesülése elé. Az egész vonalon hatálybalépő közvetlenség közelebb fogja hozni a bírót az élethez, a ki ebben a közvetlenségben biztosabban meg fogja találni az anyagi igazsághoz vezető utat, mint a mikor gondosan elzárl dolgozószobájának négy fala közölt hasogatta elemeire a subtilis jogtéleleket. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a perrendtartás a bírót erős pervezető halalommal ruházza fel. Ezzel a hatalommal az első percztől kezdve komolyan élnünk kell. Kényelemszeretetből ne hagyjunk el soha olyan intézkedést, a mely hatásában a jogszolgáltatás gyorsaságát és biztonságát van hivalva lokozni, a felek érdekeinek sérelme nélkül. A tényállás felderítése, a bizonyítékok megszerzése és az eljárás gyorsítása körül a bíróságra ruházott jogok közül a következőket kell különösen kiemelnünk : Az elnök gondoskodni köteles arról, hogy az ügy kimerítő tárgyalásban részesüljön, mindazonáltal a tárgyalás hosszadalmassággal, az ügyre nem tartozó kitérésekkel ne zavarlassék s megszakítás nélkül ugyanabban az ülésben fejeztessék be. Az a fél, a ki előterjesztéseivel, a melyeket a bíróság meggyőződése szerint korábban érvényesíthetett volna, a tárgyalás elhalasztására ad okol: az ebből eredő költségben akkor is elmirasztalandó, ha a perben nyertes. Sőt a bíróság a félnek ilyen utólagos előadásait és utólagosan ajánlott bizonyítékait, a melyek figyelembevétele a tárgyalás elhalasztását tenné szükségessé, hivatalból is figyelmen kívül hagyhatja, ha arról győződik meg, hogy a fél előadásait az ügy elintézésének késleltetése végeit szándékosan halogatta. A bíróság azt a felel vagy képviselőt, a ki jobb tudomása ellenére az ügyre vonatkozó olyan tényt állít, a mely nyilván valótlan, az ügyre tartozó tényállítást nyilvánvalóan alaptalanul tagad vagy nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozik valamely bizonyítékra: hatszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal bünteti. A lényállás leiderítése végett a bíróság az egyik vagy mind a kél fél személyes megjelenését is elrendelheti. A bíróság nincs kötve a bizonyítás felvételét elrendelő végzéséhez, elrendelheti a bizonyítás ismétlését vagy kiegészítését, valamint azt is, hogy a kiküldött, vagy megkeresett bíró által felvett bizonyítás a szóbeli tárgyaláson ismételtessék, vagy kiegészíttessék. Azt a kellően megidézett tanút, a ki a kihallgatására kitűzőit határnapon meg nem jelenik, az elmaradásával okozott költségben, valamint hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetésben is el kell marasztalni, újabb mulasztás esetén a költségben és a pénzbüntetésben való marasztalást meg kell ismételni és a tanú elővezetés*' is el lehet rendelni. A tényállás felderítése vagy a vitás ténykörülmények bizonyítása végett a bíróság hivatalból is rendelhet tanúkihallgatást va»y szemlét, továbbá szakértői vélemény adása, avagy annak felülvizsgálása végett hivatalból is megkeresheti az erre hivatott hatóságot vagy testületet A törvény által kezeinkbe adott nagy pervezető hatalmat következetesen és tapintatosan gyakorolva, az ügyvédi kar hathatós támogatására is joggal számítva, bizalommal nézhetünk igazságszolgáltatásunk új korszaka elé. A törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazásánál és értelmezésénél tartsuk mindég a fő czélt, az anyagi igazság gyors és biztos