Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 32. szám

280 cselekményt elkövetett gyermekek és fiatalkorúak többnyire önhibájukon kívül jutnak összeütközésbe a társadalmi és jogrenddel. Az összeütközés okát legtöbbször környezetük hibáiban és egyéniségük fogyatkozásaiban kell keresnünk. Minthogy kevés kivétellel minden emberben megvan a lehelőség, hogy jókor kezdett, kellő gondozás mellett testdeg egészséges, értelmileg művelt és erkölcsileg erős legyen: e lehetőségekel valósággá, virtuális erővé kell kifejleszteni a veszélyeztetett gyermekekben és fiatalkorúakban is. A megtorló büntetéseknek a bűncselekmény súlyának megfelelő arányt kereső jogszolgáltatás tehát e téren nem érhet czélt, hanem e helyeit a gyermekekkel és fiatalkorúakkal Szemben a megmentés és nevelés gondolata lép élőiéibe. Az 1908. évi XXXVI. t.-cz. az u. n. Bn. egész rendszere ezen az alapgondolaton épüli fel, a mit legélénkebben a törvény 18. §-a juttatóit kifejezésre, a mikor elrendeli, hogy a bíróságnak a megengedett intézkedések közül azt kell alkalmaznia, a mely a fiatalkorú terhelt jövőbeni magaviselete és erkölcsi szempontjából kívánatosnak mutatkozik. A Bn.-ban kifejezésre jutott eszmeáramlat a bűncselekményi elkövetett gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben a büntetőjognak teljes átalakulását idézte elő. Ezt az átalakulási természetszerűen kisérte s részben meg is előzte egyfelül a törvényhozás és közigazgatás, másfelül a társadalom számos gyermekvédő intézkedése, de nyomon kellelt kisérnie oly uj törvénynek is, a mely a Bn.-ban érvényre jutott uj jogszabályok alkalmazására a mainál inkább megfelelő eljárást létesített és az eljárásra külön e czélból alkotott szervet jogosított fel. Ez a külön szerv a fiain/kornak külön bírósága és az ezt rendszeresítő és a fiatalkorúak bűnügyeiben követendő eljárás,! szabályozó uj törvény az 1913. évi VII t.-cz. Az egész törvény egyik legfontosabb rendelkezése kétségtelenül a fiatalkorúak külön bíróságának mint egyes bírónak szervezése. A törvény indokolása szerint is fontos az ily módon való rendezés, mert: így érhető el legkönnyebben, hogy a bíróság határozataiban a fiatalkorú magatartásának hosszabb ideig lartó közvetlen * megfigyelése alapján kialakult meggyőződés jusson kifejezésre. A fiatalkorú teljes kiismerését, a teljes odaadást és bizonyos mértékig szerencsét, invencziót igénylő, de egyszersmind bonyolult szellemi munkát egy rátermett bíró jobban végezheti el, mint a kollegiális szervezet, mely az előkészítő eljárásban szerezhető benyomásokat nélkülözné. Egyes biró nagyobb közvetlenséggel is érintkezhetik a fiatalkorúval s nagyobb bizalmat ébreszthet benne maga iránt, mint egy oly testület, a mely már külső megjelenésében is a gyermek vagy fiatalkorú lelkében bizonyos félelmet gerjeszt. A törvényhozás nyilvánvalóan abból a meggyőződésből indult ki, hogy a feladata magaslatán álló egyes biró ha szive van s egymagában áll a fiatalkorúval vagy a gyermekkel szemben élénkebben érzi felelősége egyéni súlyát egyrészt a fiatalkorú v. gyermekkel szemben, másrészt a társadalommal szemben is és közvetlenebbül fogja lelkiismeretének inspirálásál is megérezni. Az egyes biró azáltal, hogy kizárólag a fiatalkorúak ügyének szentelheti magát, könnyebben szerzi meg a fiatalkorú egész psycholog ájának megértéséhez is szükséges külön tudást és gyakorlatot. A mint az uj anyagi jogszabályok a fősúlyt a bűncselekményt elkövetelt gvermekek és fiatalkorúak nevelésére fektetik, úgy áz alaki jogszabályoknak sem feladata többé, hogy a birót, egy-egy vád tárgyává tett tényállás minden apró részletének felderítésére kötelezzék. A főczél itt a cselekménnyel való vonatkozásban az egyéniség megismerése. Prins, a belga l'atronage bíróság elnöke, az eljárási szabályok könnyebbségében látja annak garancziáját. hogy a fiatalkorúak bírája élő bíró lesz. A fiatalkorúak birájának a klasszikus iskola büntetőbirájával szemben álló új szerepkörét Prins ugyanezen alkalommal a híres denveri bíró Lindsay-nek azzal a jelegzeles mondásával illusztrálta, hogy: «az ő meggyőződése szerint azon esetben, ha egy gyerek vagy fiatalkorú lop el egy b.cziklit, a társadalom jövőjére nézve nem annyira az lesz fontos mi történik a bicziklivel, hanem, mi lesz a gyerekekkel ?» A régi büntetőbíró és a fiatalkorúak birája közölt lényeges különbség mutatkozik abban is, hogy ha kimondotta az ítéletet ezzel bírói funkciója ki is merült. A fiatalkornak birája ezzel szemben a fiatalkorút tovább is figyelemmel kísérheti mindaddig míg teljes megmentése biztosítva van. Az eljárás során alig van res judicata, a gyermek és fiatalkorú természetének helyes felismeréséből következik ez, mert a fiatalkorú még folyton változik, fejlődik. A gyermek jelleme, a környezet, a melybe elhelyezték, a gyermek családja mind jóra v. rosszra változik át. A pártfogók, a kik a gyermek v. fiatalkorú és a fiatalkornak birája között a kapcsolatot állandóan fenntartják, hivatvák a birót a szükséges új intézkedésre nézve informálni. A bíró egyénisége és a gyermekekkel, valamint a fiatalkorúakkal való állandó szeretetteljes érintkezése, tett intézkedéseinek állandó ellenőrzésén kívül a fiatalkorúak birája a veszélyeztelett gyermekek és fiatalkornak védelmének ezek szerint tehál a fiatalkornak kriminalitása elleni küzdelemnek is leghatásosabb szerve azáltal lesz: hogy a büncselelekményt el nem követő, de erkölcsi züllésnek indult gyermekekkel és fiatalkorúakkal szemben is megteheti a sürgősen szükséges óvó és védő intézkedéseket és minden eléjetartozó gyermek és fiatalkorú érdekében ideiglenes hatálylyal addig is megfelelő intézkedéseket tehet, a míg véghatározatát meghozhatja. Mindezen .eladatok elvégzése emberek teljes munkaerejét követeli meg. A bíró, akire e feladat megoldása vár, köleles lesz a hozzá beosztott pártfogó tisztviselővel és a társadalmi patronage szervezeteivel karöltve megismerni a gyermekek és fiatalkorúak erkölcsi veszélyeit, e/züllésüknek általános előidéző tényezőit és kríminálitásukat a maga egész kiterjedésében azon területen, a melyre joghatósága kiterjed. Csak így remélhető, hogy a rábízott feladatokat nemcsak forma szerint oldja meg, hanem hogy működése kedvezően fog kihatni annak a városnak vagy vidéknek egész erkölcsi életére, a melyen működik. Nem szabad tevékenysége közben egy perezre sem felednie, hogy a fiatalkorúakkal szemben kövelett új eljárásra épen az szolgáltatott okot, hogy a társadalom rendjét az eddigi megtorló eljárás nem tudta eléggé hatályosan megvédeni. Az ú] módszer melleit nemcsak a gyermekei akarjuk megvédeni, olyan bánásmód és olyan helyzettekkel szemben, a melyek a fiatalkorút egyenesen a bűnözésbe kergetik vagy nevelésének elhanyagolása, testi erejének kegyetlen kizsákmányolása folytán a bűnözésre hajlamosítják, hanem egyidejűleg a társadalmai is sikeresebben megakarjuk oltalmazni a fiatalkorúak növekedő kriminalitása ellen, midőn a megfelelő óvó-és nevelőintézkedések útján a fiatalkorúak lelkében felburjánzó antisocialis és bűnözési hajlamokat "sietünk kiküszöbölni. Épen azért teljesen téves az a fellevés, mintha a fiatalkorúak birájától egyenesen gyengeséget várnánk a fiiatalkorúakkal szemben. Helyesen hangsúlyozta a belga igazságügy miniszter úr, M. Carton de Wiart, az oltani fiatalkorúak bíráival tartott egyik megbeszélés alkalmával, hogy midőn a bíró legszemélyesebb érdeklődését, a biró szívét óhajtja az ügy szolgálatába állítani, semmi sem áll távolabb tőle, mint az a szándék, hogy őket egy veszedelmes sentimentalismusra engagealja. Kétségtelen, hogy a fiatalkorúak kriminalitása bizonyos vonatkozásban az atyai szigornál is fokozottabb szigort fog feltételezni, de nem magával a bajba került fejletlen egyénnel szemben, hanem abban a pillanatban, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a fiatalkorú maga inkább áldozat mint szándékos bűnöző, a szigor legnagyobb fokával kell üldözni mindazon tényezőket, a melyek a gyermek vagy fiatal korú romlását előidézték. (Vége következik.) FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.