Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1914 (5. évfolyam, 30-41. szám)

1914 / 33. szám

289 egyáltalán lehetetlen : úgy a lelki újjászületésnek, a renaissancenak ők lesznek a Legbiztosabb garanciái. Szabadjon futólag reá mutatnom, hogy az új beállítás egyik legerősebb ellenérve, hogy nem érdemes ezekkel a kis csirkefogókkal foglalkozni, mert nincs benne köszönet, mennyire tarthatatlan. Egy kicsit lelkiismeretes megfigyelés azonnal nyilvánvalóvá teszi, milyen elhamarkodott az a feltevés, hogy ezek a «csirke!ogók» mind a maguk jószántából vagy mondjuk velük születeti rosszindulatból kószálnak a rendezett társadalmi élet sövényein kívül. A maga humorosnak látszó alakjában is keserű igazság rejlik annak a szegény czigánygyereknek válaszában, a ki a tárgyaló törvényszéki elnök arra a szemrehányására, hogy «Te semmirekellő, soha sem fogod már békében hagyni a másét», szomorúan sóhajtott felr hogy: «de a mikor minden a másé». Ebből a nincslelenségből valóban nem lehet csodálni, hogy a kriminalis fiatalság a szabadságvesztés büntetésének letelte után sem lógja mindjárt a társadalom hívó szavát megérteni és csak természetes, hogy egy ügyészség vezetője éppen nem haragudott meg, mikor a hazabocsátott kis fogolyhoz intézett szép beszéde közben a gyermek szemlesülését meghatottságnak tudta be, az pedig egyszerre csak azzal a kéréssel sz'íkíotla félbe atyai tanácsait: Nagyságos ügyész úr szabad azt a kis bagót az asztalról elvinnem ?! Ha a fiatalkorúakkal nevelőleg közvetlenül fogunk érintkezni, nem kétlem, hogy hasonló eredményeket érünk el, mint a minők Lindsay biról jutalmazták. • A nevezett biró a fiatalkorúak esetéből meggyőződött arról, hogy a nagy vállalatok a gyermekek munkaerejét mily lelketlenül kizsarolják ! Életelvénél fogva mely szerint: «Wer Wahrheit keimet und saget sie nicht, der ist fürwahr ein erbármlicher Wicht» tapasztalatai alapján a Trustök ezen kiuzsorázása ellen sikra szállt. Természetes, hogy ez oly reactirt kellett, hogy a Trustök elhatározták, hogy újra megválasztását mindenáron megakadályozzák. Milliókat áldoztak és az eredmény az volt, hogy 65000 szavazatból 32000-et kapott Lindsay, vele szemben a republicanus jelölt 17700, a demokrata jelölt 15300. És ez az eredmény az ő előtte megfordult, vele állandó összeköttetésben maradt, őt a «Mi bírónk »-nak nevező fialalkoruaknak köszönete, a kik az érdekében heteken át agitáltak a gyárak, malmok, indóházak előtt. Hogy a szavazóknak a formalitásokon való kilanítása is mennyire szükséges volt, legjobban mutatja, hogy lormahiba miatt 3000 szavazatot megsemmisítettek. A régi rendszer emberanyagot és vagyont egyaránt hasonlíthatatlanul nagyobb mértékben semmisített meg, mint az új s eredményt alig mulatott fel, az új rendszer már működő mintaképei mindenütt nagy eredményekkel dicsekszenek, a társadalmi erők lehető kímélése mellett. Nem tudom sikerült-e eléggé felhívnom a mélyen tisztelt hallgatóság figyelmét a fiatalkorúak bíróságára váró új feladatok egész jelentőségére. De maga az a lény, hogy Isten segítségével 1914 január 1-én élelbelép Förster tanárnak «Christenthum und Klassenkampf» czímű művében leírt egy jelenésének hangulata révén élőreménynyel tölt el a jövőt illetőleg. A szabóiparosok szövetkezetének egy üléséről emlékszik meg ott a tudós tanár, a hol egy szónok a szabóipar teljes vigasztalan helyzetét tárta a hallgatóság elé, felpanaszolván a tisztességtelen versenyt, a bevándorlók beözönlésének folytán a munkabérekben fenyegető csökkenési stb. Mint a novemberi köd dermesztő hidege úgy ejtette rabul a hallgatóságot lassan a legkínosabb csüggedés. S ekkor egy ajtó nyílott s az ajtón át a szomszédból egy hegedűművész gyönyörű hangjának égbetörő akkordjai lassan megoldták a kétségbeesést s újra rendes gondolkozásra szorították a hallgatóságot. Ez az új hang a mi fiatalkornak uj bíróinak ajkairól útra fog ^ellni, azt hiszem sok-sok félreértést sok-sok meg nem értést át fog lidalni, a mely ma a «nem boldog a magyar* szállóige nyomán oéklyóba tart mindannyiunkat és a mely béklyókból elsősorban a fiatalkorúakat kell kiszabadítanunk, hogy új felvirágoztatásra segítsék szegény hazánkat, a mely a kivándorlás és gyermekhalandóság kettős sebéből oly halálos elvérzésnek néz elébe. Isten adja hogy úgy legyen. I)r. Ferenczi Sándor előadása: A pszichoanalízisről s annak jogi és társadalmi jelentősedéről. Minden fejlődés a pszichológia terén fejlődést jeleni a szellemi tudományok minden ágában. Ha az emberi lélekről való tudásunk csak egy lépéssel is előre halad, revízió alá kell venni mindazokat a diszciplínákat, a melyeknek tárgya akármiféle vonatkozásban áll a lelki élettel. És miről állítható ez löbb jogosultsággal, mint a jogi és társadalomtudományi ismeretkörről? A szocziologia azokról a törvényszerűségről tanít, melyek az egy csoportba tömörült emberek életviszonyaiban uralkodnak. A jog pedig pontosan körülírt szabályokba foglalja azokat az elveket, a melyekhez az egyes embernek alkalmazkodnia kell, ha a társadalomnak tagja akar maradni. Ez az alkalmazkodás elsősorban pszichikai folyamat; egy magasabb, általánosabb szempontból nézve tehát úgy a társadalmi, mint a jogtudományban alkalmazott lélektan s mint ilyennek"gondos figyelemmel kell kisérnie minden új mozzanatot, mely az emberi lélekről való tudáskörében felmerül. Ilyen haladásról, még pedig nagy haladásról, van módunkban most beszámolni. A pszichológia ezen haladása Freud bécsi egyetemi orvostanár nevéhez fűződik, ki az ő új módszerét és az annak segítségével felszínre hozott dús anyagot 'pszichoanalízis név alatt foglalta össze. Ha azt kérdezem magamtól, mi a legnagyobb érdeme a pszichoanalízisnek, mi az benne, a mi forradalmat hozott a pszichológia tudományának évtizedek óta pangó és egyre sekélyedő vizeibe, a tudattalan lelki élet törvényszerűségeinek és erőszerkezeteinek felismerésére kell hivatkoznom. A mit a tudatosság jelentőségét annyira túlbecslő filozófusok eddig egyszerűen képtelennek ítéltek, a mit egyesek, ha feltételeztek is, tudásunk számára hozzáférhetetlennek vallottak: a tudat alatt élő lelki világ Freud kutatásai révén hozzáférhetővé vált. Nem terjeszkedhetem itt ki részletesebben e még fiatal, de eseményekben és eredményekben már oly gazdag tudomány fejlődéstörténetére, csak annyit említek fel, hogy Freud a lelki betegségek tanulmányozása és gyógyításuknak kísérlete közben tárta fel az emberi lélek mélyebb rétegeit. Valamint egyes különös testi betegségek adtak alkalmat arra, hogy az emberi szervezet eddig egész ismeretlen védő és alkalmazkodó berendezéseire világ derüljön, úgy egyes lelki betegségek: az úgynevezett neurózisok és pszichózisok is a normális lelki élet olyan karrikaturáinak bizonyultak, melyek csak feltűnőbben, élesebben mutatják azokat a folyamatokat, melyek minden egészséges emberben is végbemennek. Mint elmés, de paradox ötlet rég ösmeretes egy szatirikus angolnak az a mondása, hogy ha az embereket ösmerni akarod, menj be a Bedlamba, vagyis az őrültek házába. De mostanáig legfeljebb, ha érdekes és különös ritkasági példányait ösmerhettük fel az emberiségnek az elmekórházak lipusai között. Elmeorvosainak nem foglalkoztak, sokan még ma sem foglalkoznak, eltekintve egyébként oly buzgó és humánus orvosi ténykedésüktől, egyébbel, mint ez érdekes tüneteknek különféle elvek alapján való csoportosítgatásával. Ennek az a magyarázata, hogy a biológiai tudományok óriási fellendülése a múlt s/ázad közepe óta az ideg- és elmeorvosokat is kizárólag az anatómiai térre terelte, míg a pszichológiai szempontokat egész a legutóbbi időkig elhanyagolták. Kraepelin és iskolája megpróbálták ugyan az elemi lelki tünetek kísérleti adatait az elmekórtanban is alkalmazni, de a lelki betegségek megértését épp oly kevéssé mozdította ez elő, mint a bonczkés, vagy a mikroszkóp. Csak mióta Charcot és Janet, majd Beuer letettek arról a babonás félelemről, mely az előttük járt tudósokat arra késztelte, hogy minden órával vag) mérleggel nem mérhető lelki jelenség kutatását átengedjék a szépirodalmi íróknak, mióta ők pszichológiai szempontokat vittek bele a hisztéria tanulmányozásába, vált lehetővé az a fejlődés, melyet Freud vizsgálódásainak köszönhetünk. A hisztériások értelmetlennek látszó, bizarr tüneti megnyilvánulásai mögött Freud a léleknek egy nagyszerű védőberendezését fedezte fel: az indulatelfojtást. Kitűnt, hogy