Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)

1913 / 29. szám

273 A közgyűlés ezután elnök indítványára távirati ulon Ő Felségének hódolatteljes üdvözlétét küldi és hálás köszönetét fejezi ki az internálásnak nyújtott adományért. Az előző évi közgyűlési jegyzőkönyvet a közgyűlés felolvasottnak tekinti. Főtitkár a következőkben terjeszti elő az igazgatóság évi jelentését : Tisztelt Közgyűlés ! Egyesületünk működéséről a lefolyt hatodik esztendőre vonatkozó jelentésünk a következő: Az igazgatóság kötelességének tartotta, hogy mindenekelőtt az 1912. évi október 6-án Nagyváradon megtartott rendes közgyűlésen hozott határozatok végrehajtása iránt intézkedjék, a mit meg is leli, a mint az az alábbiakból is kitűnik. Az automatikus előlépés és az önálló bírói státus kérdésében eddig, fájdalom, nem haladtunk előre. Az igazságügyminiszter urat hivatalbalépése alkalmából az egyesület elnöke, ügyvezető elnöke és főtitkára az egyesület nevében személyesen üdvözölvén, a miniszter úr nemcsak szívesen fogadta az üdvözlést, hanem szíves volt kijelenteni, hogy az egyesületünkkel való érintkezést szívesen veszi és keresi és egyesületünk támogatását kilátásba helyezte. Erre való utalással is előterjesztettük írásban kívánalmainkat az említett két kérdésre nézve, a hol különösen az automatikus előlépés kérdésében, miután erre nézve még a legilletékesebb körökben is tájékozatlanság és félreértés forog fenn, álláspontunkat minden oldalról újból behatóan feltártuk és megvilágítottuk egyesületi programmunk e két sarkalatos télelét a miniszter úrnak újból melegen figyelmébe ajánlottuk. Ezzel kapcsolatosan kértük, bogy addig, a míg az automatikus előlépés megvalósul, az 1908. évi VI. t.-cz. lehetőségig pontosan hajtassék végre, azaz a t.-cz. alapján eszközlendő előlépések legfeljebb három havonta, de lehetőleg még rövidebb idő alatt történjenek. Ugyancsak a közgyűlési határozat végrehajtása tárgyában a joggyakornoki és jegyzői kar előléptetése és anyagi helyzetének javítása kérdésében úgy 1912. évi november, mint f. é. márczius havában részletesen indokolt előterjesztést lettünk kapcsolatosan azzal a kérelemmel, hogy a jelenlegi IX. osztályú állások mind szerveztessenek át VIII. oszt. állásokká. A f. é. márczius havában a minisztériumhoz beterjesztett kérésünk már a kilencze lik, melylyel e fontos, halasztást nem tűrő, tarthatatlan állapotot feltüntető kérdésben a minisztérium elé járultunk. A közgyűlés határozatában foglalt többi kérdésekben is, így nevezetesen abban a kérdésben, hogy a táblabírák egyötöde soroztassék az V. rangosztályba; továbbá a napidíj és fuvardíj kérdésében, a törvényszékekhez kínevezendő tanácselnökök és a talár kérdésében stb, ismételten indokolt előterjesztést teltünk. Az előbbi közgyűlésen felmerült egy további indítvány, mely felett nem hoztunk ugyan érdemleges határozatot, a melynek állásáról ez alkalommal be kell számolnunk. Ez ugyanis a törvénykezési szünidőnek kérdése az elsőfolyamodásü bíróságoknál. Az előbbi közgyűlés azt határozta volt el, hogy a székesfehérvári osztálynak ez indítványa folytán nyilatkozzanak előbb a többi osztályok is, ezeknek meghallgatása után tegyen az igazgatóság előterjesztést. E kérdésben több osztály határozol!, illetve indítványt tett. A törvénykezési szünetnek az elsőfolyamodásü bíróságoknál leendő behozatala mellett foglaltak állást: a szombathelyi, pozsonyi, nagyváradi, balassagyarmati, ipolysági, kecskeméti, lugosi, aranyosmaróti, soproni, miskolczi és erzsébetvárosi osztályok. A trencséni és újvidéki osztályok nem tartják szükségesnek, illetve czélszerűnek a törvénykezési szünetnek az elsőfolyamodásü bíróságoknál leendő behozatalát. Az igazgatóság e kérdéssel f. é. márczius 2-án tartott ülésében behatóan foglalkozott és úgy határozott, hogy a törvénykezési szünetnek az elsőfolyamodású bíróságoknál való behozatalát ezúttal nem tartja időszerűnek. Az igazgatóság ezt a határozatát azzal indokolja, hogy a törvénykezési szünet igen sok járásbíróságnál és törvényszéknél már a csekély birói létszámra való tekintettel alig lenne megvalósítható. Ezenkívül figyelemmel arra, hogy az 1883. évi XXXIII. t.-czikket, mely a törvénykezési szünetet általában, tehát az elsőfolyamodású bíróságoknál is, életbeléptette, 3—4 évi rövid fennállása után az 1887-ik évi XXX. t.-cz. hatályon kívül helyezte, még pedig e törvénynek indokolása szerint azért, mivel a felsőbíróságoknál előzetes intézkedés, perelőkészítés stb. rendelkezés nem szerepel, hanem csak érdemleges intézkedések teendők és így a szünet a felsőbíróságokra korlátolandó; hozzáteszi az indokolás szószerint, hogy a törvénykezési szünet az alsóbiróságoknál nem vált be. Ezek szerint nem mutatkozik semmi kilátás arra, hogy a törvényhozás a be nem vált intézményt újra behozná. Különben is most, az új polgári perrendtartás életbelépésének küszöbén ily irányú javaslat tétele időszerűnek semmiesetre sem mutatkozik. Egy másik kérdés, mely az előbbi közgyűléskor még teljesen megoldatlan volt, arra vonatkozott, hogy vasúti félárú mentejegy váltására jogosító arczképes igazolvány a családtagok részére állíttassák ki. Ebben a kérdésben, hol eddig mindig elutasító választ kaptunk, a m. kir. államvasutak igazgatósága arról értesítette az egyesületünket mull évi deczember havában, hogy ez a kérdés, mely miniszteri jóváhagyást igényel, tárgyalás alatt áll. Tudomásunk szerint az államvasutak igazgatósága az egyesületünknek ezt a méltányos kérését jóindulatú elbánásban részesiti. Reméljük, hogy talán nem hosszú idő múlva kedvező eredményről lesz alkalmunk beszámolhatni. Az előző közgyűlést megnyitó elnöki beszédben felvetett az a nemcsak az egyesülelet érdeklő, de közérdeket képező kérdés, hogy a bíró a parlamentben foglaljon helyet, megoldást nem nyert. Egyesületünk í. é. február havában ebben a kérdésben a miniszterelnök úrhoz és pártolás végett az igazságügyminiszler úrhoz benyújtott egy részletesen indokolt kérvényt, melyet egyesületünk közlönye f. é. 26-ik száma teljes szövegeben közölt, mely okból ezúttal annak tartalmát, mely az említett elnöki megnyitó beszéd tartalmával azonos, itt nem ismételjük és csak azt jegyezzük meg, hogy előterjesztésünkben, konkrét adatokra való hivatkozással, kiemeltük és hangsúlyoztuk, hogy ma már Európában nincs állani, melynek parlamentje ajtóit a birói kar elől bezárná és hogy tehál a magyar biró elől sem lenne a törvényhozási terem elzárható. E lépésünk előttünk teljesen ismeretlen okokból eredményre ezúttal nem vezetett. A kérdés azonban természetesen sokkal fonlosabb lévén, semhogy az ilykép elintézettnek volna tekinthető, alkalomadtán újra fel lesz veendő. Annál örvendetesebb a nyugdíjtörvény kérdésének megoldása. Köztudomású, hogy az 1912. évi LXV. t.-cz.-ben új nyugdíjtörvényt kaptunk, mely már hatályban van. Nem mintegy egyéni hiúságból, hanem igazi közérdekből örömmel mutathatunk rá arra, hogy ez az új törvény az egyesülelünk által előterjeszteti kívánalmakat mondhatni mind honorálta. Egy nyugdíjtörvényi kaptunk, a melynél szebbel, humánusabbal Európában egyik állam sem dicsekedhetik és mely minden állami alkalmazottban és igy egyesületünknek minden tagjában is csakis a megelégedés és nagy megnyugtatás érzését vallja ki. Csak kellemes kötelességet teljesítünk, midőn ilt közgyűlésileg is feltétlen elismerést és nagy hálát mondunk azoknak a férfiaknak, kik ennek az áldásos törvénynek előkészítésében, az országgyűlés elé terjesztésében és meghozásában részi véllek. Egyesülelünknek szűkebb értelemben vett belélelére állérve, kiemeljük a következőket: Mindenekelőtt be kell jelentenünk egy az előbbi közgyűlésünk óta beállott igen szomorú esetet, t. i. dr. Márkus Dezső kúriai biró tagtársunknak időközben bekövetkezett halálát, Egészen váratlanul ragadta ki a kérlelhetetlen sors körünkből azt a férfiút, kire az egész magyar jogászi közélelnek, de különösen a mi egyesületünknek még oly nagy szüksége lett volna. Tudjuk, mert hisz egyesülelünknek történetébe mélyen bevésődölt, hogy dr. Márkus Dezsőnek egyesületünk mily sokat köszönhet. Mint tag, de különösen mint lőtitkár ritka nagy melegséggel hordta szívén egyesületünknek ügyeit. Az ő nagy odaadásával, önzetlen fáradozásával, páratlan munkaerejével, sokoldalú tudásával és személyi szerelelreméltóságával ő maga állította fel egyesületünknek cmlékéhen azt a szobrot, melyet mindig híven meg fogunk őrizni. Emléke legyen áldott. Ugy hiszszük, hogy a tisztelt Közgyűlés osztatlan felfogásával és helyeslésével találkozunk, midőn dr Márkus Dezső emlékét ily értelemben őszinte hálánk és kegyelelünk csekély jeléül a mai jegyzőkönyvben megörökítjük. Egyesületünk beléletében fonlos szerep jutott a Budapesten emelt egyesületi bérház és fiüinlernátus kérdésének. Mindkét épület a mull év őszén rendeltelésének átadatván, a bérháznak kiadó részeit sikerült kiadni és így az egyesület egy bevételi forrást nyert, a melyre most már ezentúl előreláthatólag mindig számíthatunk. A bérház mérlegére nézve részletesebb számadatokat közöltünk egyesületi közlönyünknek f. é. 27. számában. Ugyancsak örvendetes jelentést lehelünk az inlernálusunkról, a melyre nézve a részletes számadatok ugyancsak közlönyünk 27. számában foglaltatnak. Ez alkalommal még jelenthetjük, hogy internálusunk bevált. Felvételt talált 83 fiatal ember. Bíráknak és ügyészeknek fiai közül kilenczen voltak a tanévben kedvezményes helyen, még pedig heten 500 koronás, és* kelten 450 koronás helyen. El nem hallgathaljuk azonban, hogy az internátus mérlegében az egyensúly fenntartása a mai drága megélhetési viszonyok közt az igazgatóságnak nehéz gondot okozott és okoz. Ezért az igaz-