Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1913 (4. évfolyam, 26-29. szám)
1913 / 27. szám - Előterjesztésünk a kisegítő curiai birák intézményének visszaállítása tervének elejtése iránt
255 81. 82. 83. 84. 85. 80. 87. 88. 89: 90. 91. 92. Aranyosmaróli takarékpénztár verebélyi fiókja 18'— Verebélyi takarékpénztár _ „ 5 — Lugosi népbank ._. .... „ „ 100*— Krassói lakarékpénztár ... .... _ 100' — Heszlerczevidéki takarékpénztár '50" — É*zaksomogyi közgazd. lakarókpénzlár .„ 20.— összesen: Xsabokerszky Ferencz pécsi láblai tanácselnök (beküldve 1912 XII. 11 én Varga Nagy István állal) Rótta Hugó kolozsvári ügyvéd betétkönyvben „ Dr. Zámborszky László zsolnai járásbiró egy vonósnégyes estély jövedelmeként „ fyfát'OSiliyei járásbíróság persely-értéke és tartalma pótlása gyanánt „ .„ „ .„ _ .... Dr. Weiler Bela soproni ügyvéd lanudíja Nagyváradi osztály az 1912. évi közgyűlés költségalapjából fennmaradt ... .... „. Összesen Eddigi gyűjtés eredménye Gyűjtés végösszege 290 — 25'— 60'— 20- — 10-— 6'— _20f>0 198TT2Ö 7088'H 11073-31 Törvénykezési szünet az elsőbiróságnál. Hivatalos értesítőnk IV. évfolyam 26. számában részletesen beszámoltunk egyes osztályaink állásfoglalásáról a székesfehérvári osztály ama indítványa felelt, hogy a törvénykezési szünet az elsőbiróságnál is b.hozassék. Újabban véleményt adlak az aranyosmaróttu, a nagyváradi, a soproni, a trencséni, a miskolezi és az erzsébetvárosi osztályok. Ezek közül az aranyosmaróibi, soproni, miskolezi és erzsébetvárosi osztályok a törvénykezési szünet behozatalát szükségesnek tartják. A nagyváradi és trencséni osztályok nem óhajtják a törvénykezési szünetet az clsőbiróságoknál. A nagyváradi, soproni, miskolezi, erzsébetvárosi és aranyosmarót hi osztályok a bírák szabadságU kél hónapban, az aranyosmaróthi osztály továbbá a jegyzők szabadságát hat hétben óhajtja megállapíttatik Előterjesztésünk a kisegítő curiai bírák intézményének visszaállítása tervének elejtése iránt.^ Nagyméltóságú Miniszter Úr! A közelmúltban olvastuk a lapokban, hogy a m. kir. Curiánál nagyobb ménben (elszaporodott bátrai', koknak, az új polgári perrendtartás credménjes életbeléptetésének biztosítása czéljából szükséges feldolgozása tárgyában, az igazságügy minisztériumban megártott ankét alkalmával, egyebek közölt az a terv is felmerüli, hogy vissza kell állítani a kisegítő bírák intézményét, Ezt a lúit valóságos consternatióval fogadtuk, mert eddig lehetetlennek tartottuk, hogy komoly igazságügyi tényezők arra a gondolatra tévedjenek, hogy az évek során mindenki által a leghatározottabban eiitéll és esak két év előtt mindenkinek megkönnyebbülésére végre megszüntetett ezt a lehetetlen intézményt vissza kell állítani. Nem hihetjük ugyan, hogy Naayméltóságod abban a helyes törekvésében, hogy legfelsőbb bíróságoknál is az ügyek gyorsabb elintézését biztosítsa, ezt a felmerült lervet komoly consideratio tárgyává lehelné, mindazonáltal kötelességünknek ismerjük már esak a terv lelmerüllének ebből az alkalmából is, a leghatározottabban állást foglalni az ellen, hogy a kisegítő birák elítélendő intézménye bármilyen alakban visszaállíllassék. Elítélendő ez az intézmény azén, mert uzsoraszerű kihasználását jelenti az állam részéről a rendelkezésére álló munkaerőknek, a mennyiben a törvényien meghatározottnál kisebb javadalmazás ellenében igényli azt a nagyobb értékű munkál, a melynek elvégzésérc esak a nagyobb javadalmazással dotált közeg van törvény szeriül kötelezve és mert aláásni alkalmas a nálunk úgy sem valami nagyon megalapozott birói függetlenséget. Az a kisegítő biró ugyanis, a ki tudja, hogy közvetlen lelebbvalójának sokszor bizony nem egészen objektív tekintetektől befolyásolt véleményezésétől lügg az ő munkájának a honorálása avagy lebecslése, a minek azután az a eonseijuentiája, hogy kinevezik a Curia rendes Imájának, avagy visszaküldik ahhoz a ítélőtáblához, a melylől berendelték, ez a biró, kérdjük, nvlyen függetlenségi érzetet tanúsíthat abban a birói székben, a melyben eltöltött munkásságának a subjectiv értékelésétől függ az, hogy meg ne essen rajta az a szégyen, hogy mint alkalmatlant visszaküldik ? De nemcsak ez az erkölcsi szempont az, a mely ellene szól minden oly kísérletnek, a mely ennek a lehetetlen intézménynek a visszaállítását czélozná. Ellene szól annak a kisegítő birák intézményének a biztosítani kívánt czél elérésére való alkalmatlansága is. Mert vagy betarlainék ennél a berendelésnél is, a felsőbb bíróságokhoz való kinevezéseknél tapasztalt, máskülönben pedig olyannyira perhorrescált automatikus előléptetés és akkor az anciennitás elvének alkalmazása révén nem igen lógnak oly ambilióval és munkakedvvel eltelt bírákat berendelni, a kik a tőlük várt meefeszített munkásságot kifejtenék, avagy ped'g csakugyan a kitűnő fiatalabb munkaerőket rendelik be, a kik igazán beválnának abban a nagyobb és terhesebb munkakörben, csakhogy akkor két nagy veszedelem fenyegeti az igazságszolgáltatást. Az egyik az, hogy a felmerüli lerv szerint csupán három évre berendelt fiatalabb munkaerőknek a berendelése következtében, a többi birák a maguk előléptetését kizártnak kelletvén tekinteni, a mennyiben csak természetes, hogy az időközi üresedéseknél ezek a beicndelt kisegítő birák léptetlelnének e'ő, első sorban ennek folytán nagy ménben csökkentethetnék bennük a munkakedv, a minek káros halisál a kir. Ítélőtáblák ereznék meg; a másik pedig az, hogy ezek a berendelt kitűnő fiatalabb birák kénytelenek eselleg a három év leteltével visszamenni azokhoz a kir. ítélőtáblákhoz, a honnét berendeltetlek, a minek pedig az volna a leimészetes következménye, hogy ezekben a kitűnő fiatalabb bírákban ölnők meg a munkára serkentő ambitfót és idéznénk lel oly kedvetlenséget, a minek káros hatása lenne magára az igazságszolgáltatásra. Alapjában tehát erkölcstelen, gyakorlati alkalmazásában pedig alkalmatlan is lenne a kisegítő birák intézményének a kir. Guriánál való visszaállítása. Egy ezéiludalos, minden egyes körülményi kellően figyelembe vevő kinevezési politikával és az 1869. évi IV. t.-czikk 17-ik, illetve az 1885. évi XI. t.-czikk 20. §-ának helyes alkalmazásával, va'aminl a megfelelő más tárgyi feltételeknek a megteremtésével igen is elérhetjük a Curiánál és a más itélőbiróságoknál is felszaporodott hátialekok apa^ziásál és teljes feldolgozását, az igazságügyi kormánynak ezl a mindeneseire dicsérendő czélját, azonban még ez a dicséretes czél sem indokolhatja azl a végzetes csapást, a melyei a kisegítő birák intézményének a visszaállításával magára a birói függetlenségre mérnénk. Nrm \agyunk és eddigi előterjesztéseinkben sem vollunk soha szószólói a birói Kiszánt emelésének. Mindig azt hangoztattuk, hogy megfelelőbb ügybeoszlással és a meglevő munkaerők g .zdaságosabb, de mégis intensivebb kihasználásával jobban lehel biztosítani az ügyek kellő és megfelelő elintézését, de ha a hivatott tényezők azt hiszik, hogy a Curiánál felszaporodott hátralékok lünele múló jelenség, a melyei ideiglenes rendszabályokkal lehet és kell rendbehozni, akkor a biztosítani. kívánt czel sikeressége csak azt indokolja, hogy létesítsünk a Curiánál annyi számfeletti birói állást, a mennyire a biztosítani kívánt czélra szükség van. Nem állhat ennek útjában a költségszempont. Mert a mikor a mint tudjuk, csupán 15 birói állásnak a rendszeresítéséről van szó, akkor az a bagatell 37,500 korona csak nem játszhatik szerepet, a mennyivel ez a 15 rendes curiai biró többe kerülne ;./ államkincstárnak, mint a mennyibe kerülne a berendelt 15 Ítélőtáblai biró. Ha tehát ideiglenes intézkedésre van szükség, akkor számfelell1 bírákat kell Kinevezni és ezáltal a magyar 'gazságszolgáltatást legalább azoktól a veszélyektől megóvni, a melyek a kisegítő birák intézményének visszaállításával természetszerűleg járnának. Kérjük mindezek alapján Nagymélióságodat, hogy a kir. Curiánál felszaporodott hátralékok feldolgozására a kisegítő birák intéz ménye visszaállításának szóbahozotl tervet mindenesetre ejtse el. Budapesten, 1913 ápril 15.