Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)
1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban
212 jöhet (Zaj és ellenmondások a szélséíbaloldalon.), meri ha szerzeit jogol sértene a tanulmányi rendnek ilyetén csekélj megszorítása, akkor egyáltalában nem volna új tanulmányi rend létrehozható, akkor egyáltalában nem lenne a tanulmányi rend soha megváltoztatható, csak oly módon, hog) az pusztán a következő nemzedékei terhelje. (Zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Mit mond a miniszter rendelete? Varady Zgmoild: A mi azt illeti, hogy a miniszter javaslatában az átmeneti idő némileg hosszabbra volt megállapítva, a t. ház bölcseségétől függ, elhatározni, hogy vájjon az igazságügyminiszter úr eredeti szövege, vagy az igazságügyi bizottság szövege előnyösebb s a közérdekre megfelelőbb-e. Én a magam részéről csak kél megjegyzést kívánok mint előadó tenni, liszt-in abból a czelból, bog) a t. háznak azok a tagjai, a kik ama véleményben vannak, hogy nem az igazságügyi bizottság szövege a megfelelőbb, felvilágosítva legyenek. Az első megjegyzésem az, hogy az igazságügyminiszter úr szövege ma már az. igazságügyi bizottság szövegének értelmével egyenlő. Mert mikor szövegezte azt a miniszter úr? 1910-ben, és Másik megjegyzésem a rövidebb átmeneti idő megokolására, hogy a már ismertetett statisztikai adatok azt mutatják, miszerint állag évenkint ezerhez közel áll az ügyvédi státus szaporodása és így az átmeneti idő hosszabbítása még azoknak sem érdeke, kik ezáltal az ügyvédhelyettesi évektől saját maguknak is hátrányára mentesek lennének. — Ezek alapján kérem a t. házat, métóztassék a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadni. Sáyliy Gyula: T. képviselőház! Egy szerkezetében nagyon sajátszerű javaslattal állunk szemben, mert a javaslat nem áll összefüggő, egységes, rendszeres műként előttünk, hanem egymással tulajdonképen kapcsolatban lévő különböző tárgyakra vonatkozó novelláris intézkedéseket tartalma/.. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Részemről meglelelőbbnek és czélszerűbbnek tartottam volna, ha az igen t. igazságügyminiszter úr annak a három csoportosításnak megfelelőleg, a mint azt némi rendszerbe loglalva az előadó úr feltüntette, a javaslatot három rövid novellára bontotta volna fel, mert így olyan intézkedések is vannak hasznos, czélszerű intézkedésekkel összekeverve, a melyeket mi el nem fogadhatunk, viszont vannak olyanok, a melyeket nagyon szívesen elfogadunk. Egyes kérdések, például maga a birói és az ügyvédi kvalifikáeziónak emelése tulajdonképen egyrészt a minősítési törvény novelláris módosítását, másrészt az ügyvédi rendtartás módosítását képezik, tehát tulajdonképen a többi részekkel ezek semmi connexusban, közelebbi összelüggésben nincsenek. (Zaj. Halljak! Halljak!) Eddigelé a joggyakorlat mind a bírónál, mind az ügyvédnél kezdődött, a megfelelő államvizsga letételével vagy pedig az első szigorlattal. Most mind a kettőnél, úgy a birónál, mint az ügyévdnél, a jogtudorság elnyerésétől, a diploma kiadásától számítják a gyakorlatot, mert addig ügyvédjelöltnek be sem jegyezhető. Azt méltóztatnak tudni, hogy tanulmányi rendszerünk szerint a doktorátust nem lehet a tanfolyamok alatt elvégezni, szigorlatokat csak a befejezett tanulmányok után lehet tenni. Ha pedig valaki alaposan akar elkészülni a három szigorlatra, ehhez még a legjobb tehetségűnek is legalább egy év kell — már itt van a hat év, a kevésbé tehetségeseknek pedig kell másfel év, sőt két év is, — itt van a hét év. A 3. §-nál nem akarok ugvan feltétlenül módosító javaslatot lenni, de ha a miniszter úr hozzájárulását megnyerhetnem, nem idegenkedném tőle. hogy e részben nézetemet a képviselőház útján érvényre juttassam. T. i. azt mondja az I. bekezdés (olvassa): »Albirót a törvény életbeléptétől számítolt kél év elteltével járásbíróságoknál csak kivételesen lehet alkalmazni.» Én azt hiszem, hogy a miniszter úr maga is azon reményben van. és óhajtja, mint én is, hogv az új perrendtartás már ezen törvény életbeléptétől számított két év alatt hatályban lehessen. Már pedig az új perrendtartás életbelépte után nézetem szerint a járásbíróságoknál albirót egyáltalán nem lehel alkalmazni, úgy hogy azt óhajtanám, hogy egyenesen kimondassék, hogy a járásbíróságoknál albiró egyáltalán nem alkalmazható. A 11. §-nál is van egy megjegyzésem. A II. §-nak azon intézkedését, a melylyel azon elnökök számát, a kik kúriai birói rangot érhetnek el, tizenötben határozza meg, helveslem, de látok egy más hátrányt, hézagot és méltánytalanságot. Legalább négyszer annyi, de mindenesetre háromszor annyi táblabírája van ennek az országnak, mint a mennyi törvényszéki elnöke van. Már eddig is nagyon méltánytalan volt, hogy csak M táblabíró nyerhette el a kúriai birói rangot. Legalább is fel kell tartam az eddigi arányt, szándékom is van olyan módosítást előterjeszteni, mely szerint kimondatnék, hogy azon királyi táblabírák száma, a kik kúriai bírói rangot érhetnek el, harmioezban állapíltalik meg. Ez épen megfelel annak a követelménynek is. hogy akkor legalább a tábláknál állandóan szívesen megmaradnak ezen helyi előléptetés mellett olyan birák, a kikre talán oll nagy szükség van, megint az új perrendtartásra való tekintettel. Nagyon ajánlom a miniszter úrnak, lenne szíves ezen módosításomhoz hozzájárulni, a nnkor majd előterjesztem. (Helyeslés balSzékely Ferencz igazsagugyminiszter: Nincs penzi Sá(|hy Gyula: Nagyon helyes a 13. §. intézkedése, valamint általában helyesek a birói fegyelmi eljárásra vonatkozó rendelkezések. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek teljesen szükségtelenekké és feleslegesekké fogják lenni az új perrendtartás életbeléptetése alkalmából az igen i. miniszter úr által tervbe vett birói kénys/.ernyngdijazásoUt, sől kényszeráthelyezéseket is. Nagyon melegen ajánlom ezt az igen t. miniszter úr szives figyelmébe, hogy az életbeléptetési törvén)ben állói a tervtől méltóztassék elállani, mert ez a perrendtartás éielbelépletési törvényjavaslatának gyors letárgyalását a képviselőházban biztosítani alkalmas és ezáltal az új perrendtartás életbeléptetését mindeneseire sokkal gyorsabban fogja eszközölni, mintha ellől el nem áll. (Ugy vahJ ügy van! a baloldalán.) Hogy lehetséges lett volna még a mostani törvény melleit is ennek eszközlése abban a tekintetben, mint nagy tekintélyre hivatkozom Plósz Sándor t. képviselőtársamra, a ki miniszter korában készítette el az új perrendtartást és nem kontemplálta a birói függetlenség érintését. Tehát mégis volt olyan mniszter, a ki ezen új perrendtartás életbeléptetését a birói függetlenség minden érintése nélkül kontemplálta és hajlandó lelt volna vállalkozni rá, keresztül is vitte volna, ha az akkori viszonyok meg nem gátolják a perrendtartás letárgyalását és gyors életbeléptetését. Azért hozom ezeket fel, mert a milyen nagy dicsőségre szolgál Plósznak ezen törvényjavaslat megalkotása, épen úgy dicsőségére fog szolgálni a miniszter úrnak, iia ezt a perrendtartást mentől előbb életbeléptéiben, mert meg vagyok győződve, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak ez a perrendtartás rendkívül nagy előnyére lesz. Mindenekelőtt a legmelegebben üdvözlöm különösen azt, hogv a theoretikus képzettségnek alapja úgy az ügyvédnél, mint a birónál a doktorátus legyen, másodszor azt, hogy a birói kvaliíikáczió ne legyen kisebb, mint az ügyvédé, mert határozottan a legnagyobb anomália és visszásság az, hogy kisebb kvahfikáczióval bírhasson az ügyvéd ügyében ítélni hivatott biró, mint maga az az ügyvéd, a ki a bíróság előli megjelenik. Ezt feltétlenül helyeslem, azonban azok a motívumok, a melyek az igazságügyi bizottságot az ügyvédi kvaliíikáczió szigorítására indították, olyanok, a melyeket részemről mégsem vagyok képes elfogadni. (Halljak! Halljak!) Én tudniillik azt a szempontot, a mely ezen szigorítások előli lebegett, hogy tudniillik az ügyvédi pálya túlterhelése valamiképen megakasztassék és hogy az ügyvédi pályán való kenyérkeres;l ne legven továbbra is oly mértékben megnehezítve, mint eddigelé, bocsánatot kérek, nem tarlóm az igazi szempontnak, a melyet a törvényhozásnak maga elé kell tűznie. Székely Ferencz igaz ságügy miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljak!) A szőnyegen fekvő törvényjavaslatra vonatkozólag, legalább a mennyiben az eddigi felszólalásokból megállapíthattam, lényegileg kifogás nem forgott fenn, hanem az ellenvetések legfőkép az átmeneti időre vonatkozólag tétetlek meg, nevezetesen, hogy úgy a joggyakornokok és általában azok, a kik igazságügyi hatóságoknál működnek, mint pedig az ügyvédjelöltek a javaslat szerint még csak egy évig volnának bocsáthatók azzal a hatálylval az ügyvédi, illetőleg hinti vizsgára, hogy reájuk nézve a mostani szabályok legyenek érvényesek, míg a később vizsgázók már az új törvény alá esnének. Ezt a kérdést a lehetőség és szükségesség szempontjából kell megítélni. Miután azonban épen e körül olyan nézeteltérések vannak, melyeket ki lehetne egyenlíteni, hajlandó vagyok az egv év helyett másfél esztendőt indítványozni, (Élénk helyeslés jobbfelől. Felkiáltások baljelöl: Ötven perczentre?) és akkor azt hiszem, [ hogy ezt a kérdést kiküszöböltük és az ügy sima és gyors megoldását elérhetjük. (Zaj a baloldalon.) Győrfíy Gyula: Kénytelen vagyok rámutatni állításom igazolására, hogv például ez a törvényjavaslat alapjában módosítja meg a birói fegyelmi törvényt, a mely pedig igazságszolgáltatásunknak egyik nagy garancziális törvénye. Nevezetesen a fegyelmi törvény tekintetében ez a törvényjavas at most a háznak a 9. §-ában nem kevesebbel javasol, mint azt, hogy (olvassa): «A fegyelmi biróság, ha az igazságszol\ gállatás érdekében szükségesnek találja, fegyelmi vétség megállapítása nélkül is elrendelheti, hogy az itélő biró székhelyéről addigi állásának megfelelő birói állásra az igazságügyminiszter állal kijelölendő más bírósághoz áthelyeztessék.» Hangsúlyozni kívánom azt a feltűnő jelenségei, houv ez a proponált intézkedés már a javaslat szerint' sem az élelbeléptetendő törvén) erdekében történik, hanem ellől teljesen függetlenül s tiszlán és kizárólag az igazságügyminiszter által megállapítandó igazságszolgáltatási érdekben. Már pedig mi a birói függetlenség és az