Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 23. szám - Egyesületünk észrevételei az egységes birói és ügyvédi vizsga törvényjavaslatára

225 egyesület a javaslatot azérl is, mivel ezáltal az egyesületnek is egyik régi törekvése a megvalósuláshoz közelebb lesz hozva. Az egyes részletekre nézve pedig észrevételeink a következők: 1. !<. hoz. Nézetünk szerint szükséges lesz, a rendszeresítendő új vizsgának megtelelő elnevezést adni. Megfelelőnek véljük a «<jyakorlali igazságügyi vizsgm elnevezést. A köztisztviselők minősítéséről — tehát hasontárg\ról — rendelkező 1883'. évi I. t.-cz. 23. §. ugyanis a magasabb'közigazgalási állások (alispán stb.) elnyerhetése czéljából ((gyakorlati közigazgatási vizsgát* létesített. Erre való tekintettel a fent indítványozott elnevezés az új vizsgára talán a legtalálóbb lesz. 2. §.-hoz. A vizsgatárgyak felsorolása nézetünk szerint szakcsoportonként volna eszközlendő, még pedig azért, mivel az által ez a 2. §. a 23. §.-sal összhangba lenne hozva, mely utóbbi szerint a vizsga — ha a jelölt nem felel meg — szakcsoportok szerint utasíttatik vissza. Mindenesetre szükséges azonban, hogy a bányajog ne a vállókeresk. joghoz, hanem a megfelelőbb magánjogcsoporthoz csatollas^ék. 3. §. A jogtudori oklevél megszerzésére vonatkozó rendelkezés az 1912. évi VII. t.-cz. 1. lolytán tárgytalanná vált. 7., 14. és 15. §.-hoz. A 7. és 14-. §. utolsó bekezdése rendelkezik a felebbvilelről, mely a joggyakorlatra való bocsálást, illetve (ügyvédi kamaránál) lelvételt megtagadó határozat ellen használható. Kívánatos, hogy e két §. rendelkezése, melyeknek egyike szerint a táblai elnöki határozat ellen felfolyamodásnak az Igazságügyminiszterhez, a másik szerint az ügyvédi kamarai határozat ellen felebbezésnek a kir. Curia ügyvédi tanácsához van helye, összhangban hozassék, és mindkét esetben felfolyamodá& még pedig mindkét esetben birói fórumhoz engedtessék meg, úgy hogy az ügyvédi kamarai határozat ellen felfolyamodás felelt a kir. Cura ügyvédi tanácsa, a táblai elnöki határozat elleni leifolyamodás felett pedig ugyancsak a kir. Curia, még pedig annak fegyelmi tanácsa döntsön, miáltal a végleges döntés mindkét esetben független birói fórumra lévén bízva, a páritás minden irányban meg lesz tartva. A szerkesztés egységessége szempontjából a 15. §. harmadik bekezdésében említett «felebbezés» helyett a «felfolyamodás)) szó alkalmazandó. !>. és 13.-hoz. A bíróságnál töltendő gyakorlat helyét a táblai elnök jelöli ki, még pedig a jelölt viszoiiyainak és kívánságának lehetőleg figyelembe vétele mellett. A 13. §. szerint pedig a bir ságnál (ügyészségnél) töltött gyakorlata alatt a gyakornok díjazásra igényt nem tarthal. Ezeket a rendelkezéseket ilyen alakban nem tartjuk helyesnek. Ha már a díjazás mellőztetik — már pedig alább kifejlendők szerint ez nem mellőzhető — akkor a díjtalanságnak nem elég correktivuma az, hogy a gyakornok viszonyai és kívánsága csak lehetőleg vétessenek figyelembe, hanem szükséges, hogy a gyakornoknak kívánsága a hely tekintetében feltétlenül figyelembe vétessék, mert különben a díjtalanságban rejlő méltánytalanság talán tűrhetlenségig lesz fokozva. A díjtalanság azonban nézetünk szerint semmi esetre sem volna fenntartható. A jelen törvényjavaslatnak czélja, kiindulási pontja és az egész legis ratio nem követelik azt, hogy a joggyakornokok nagy része által ez időszerint élvezett segélydíj beszünlettessék. E segélydíj beszüntetése tehát a lörvénynyel kapcsolatba nem hozható, e segélydíj kérdése a javaslat keretébe nem is tartozik, mely javaslat csak a most létező kétféle vizsgának egységesítését czélozza, a mi melleit a segélydíj kérdésének érintetlen hagyása teljesen megfér. Ha azonban ez a kérdés e javaslat keretén belül tárgyalandó, akkor el nem hallgatható, hogy a joggyakornokság díjtalansága ellen igen komoly aggályok merülnek fel. A joggyakorlatra levő fiatal emberek ugyanis, kik a javaslat szerint kötelesek a gyakorlatnak egy részét ügyvédnél, egy részét pedig bíróságnál (ügyészségnél) tölteni, kétségtelenül díjazásban részesülnek arra az időre melyet üeyvédi irodában töltenek. Ennek természetes folyamányát lógja képezni az, hogy a joggyakorlatnak ' túlnvomó részét díjas állásban t. i. ügyvédi irodában fogják tölteni, és á bírósági gyakorlat tartamát a törvényben megengedett minimumra lógják szorítani. Már pedig annál, ki birói pályára készül és az eddtgi "gvakorlat szerint az egész időt töltötte bíróságnál, sehogy se kívánatos, hogy most már egyetlen egy ével töli-ön ily előkészítő ! szolgálatban bíróságnál. Ez túl rövid idő volna, mely semmi biztosítékot sem nyújt abban az irányban, hogy a kellő ismeretekéi kellőkép elsajátíthatná. Komoly aggályok tehát el nem hallgathatók I e tekintetben, és a birói succrescentia a kellő előkészülettel a reá váró nehéz és napról-napra nagyobb igényeket támasztó birói pályára vonatkozólag, nem fog bírni. De el nem hallgatható továbbá az az aggály sem. hogy a gyakornokság, ha segélydíjjal nem jár. a szegényebb sorsú fiatal emberek elől el lesz zárva,'és sok törekvő, eszes fiatal ember elvész a birói pálya számár.!. De nem lehet a joggyakornokságot csakis a gazdag vagy jobbmóduak részére fenntartani. Az a fiatal ember, ki az egyetemen mint joghallgató szegénysége daczára holmi privát mellekfoglalkozás, ösztöndíjak stb. segélyével magát valahogy lenn tudta tartani, a joggyakornokságból, hol se mellékfoglalkozást nem űzhet, sem ösztöndíjakra nem számíthat, teljesen ki lesz zárva, vagy anyagi gonddal és nélkülözésekkel annyira meg kell küzdenie, hogy az csakis a hivataloskodás rovására mehet, sőt esetleg meg nem engedett eszközökhöz való hozzányuIá*ra csábítja. Ezért az egyesületnek a tervbe vett díjtalanság ellen határozottan állást kell foglalnia, mint egyenesen végzetessé válható intézmény ellen, el is tekintve attól, hogy az állam mint munkaadónak méltóságával össze nem egyeztethető, hogy egy komoly munkásától, ki egész idejét odaadással a munkának tartozik szentelni és már az elméleti képzettség magas fokát t. i. a jogtudorságot is megszerezte, ingyenes munkát követeljen és elfogadjon, különösen akkor, midőn e javaslat által a birói qualifikaliónak megszerzése amúgy is meg lett nehezítve, és midőn az illető fiatal ember a négy tanulmányi éven kívül a szigorlatokra való készüléssel legalább egy évet, összesen tehát legalább már öt évig saját költségén élt, és annak néz elébe, hogy "még további talán két évig ugyancsak fizetés nélkül maradjon. Legjobb esetben tehát az érettségi vizsgától számított hatodik, esetleg hetedik év u áu számíthatna fizetésre. Ha ez így maradna, akkor hazánkban egyetlen egy pálya se volna, mely jelöltjéről ily mostohán és a lakosság anyagi viszonyainak meg nem felelő módon gondoskodnék, mint a birói pálya. •20. §.-hoz. Habár a javaslatnak a joggyakorlaton töltőit időnek a nyugdíjszabályok szerint beszámítható szolgálati időkért való beszámítása tekintetében való rendelkezése méltányolható, véleményünk szerint e rendelkezés nem kielégítő. A javaslat szerint ugyanis a bíróságnál (ügyészségnél stb.) töltött joggyakorlat idejét a nyugdíjkiszabásánál figyelembe kell venni; az ügyvédnél töltő t időből azonban csak egy évet kell a nyugdíjkiszabásánál figyelembe venni, vagyis ha az illető gyakornok a kötelezőleg előírt három évi joggyakorlati időből egy évet bíróságnál és két évet ügyvédnél töltött, ebből a három évből összesen csak két év volna a nyugdíj megállapításánál figyelembe vehető. Miért? Ha már az ügyvédi és bírósági gyakorlat qualifikatio szempontjából teljesen egyenlő, s mint a javaslat szerint tényleg egyenlő is, be nem látható, hogy az említett esetben miért legyen a három évből csak kettő beszámítható ? Ez méltánytalan és következeden. A javaslatban foglalt megszorítása a birói qualifikaliónak ez állal teljesen indoko'allanul lokozódik. A gyakornokok, kiknek a gyakornoksági idejük a mostani jogszabályok szerint a nyugdíj megállapításánál figyelembe jön, ezentúl e tekintetben is rosszabb helyzetbe kerülnének. A mi pedig az állam pénzügyi szempontját illeti, lehetetlennek tartjuk, hogy ez már csekélységénél fogva szerepet játszhatik, midőn egy évnek a nyugdíjba való beszámításáról van szó. Ezért és mivel a hozandó törvényrátiójából sem folyik, hogy a gyakornoksági időnek csak egy része számíttassék be, és mivel épen abból, hogy a qualifikatio megszerzése megnehezíttetik, következik, hogy a helyzetet ne súlyosbítsuk a qualifikatio megszerzésével össze nem függő irányban, mindezeknél fogva egyedül helyes törvényhozási intézkedésnek azt tartjuk, mely szerint a kötelezőleg előírt három gyakornoksági év teljesen számíttassék be a nyugdíjba, ha a joggyakorlat megszakítás nélkül töltelett el és a joggyakorlat megszakítás nélkül csatlakozott a nyugdíjszabályok szerint beszámítható hivatali alkalmazáshoz. 21. Ü-hoz. Minthogy a javaslat Maros-vásárhelyit is szervez vizsgáló bizottságot és arra nézve a dolog természeténél fogva gyökeres változtatásra az ok csakis az egységes magyar magánjog megalkotásával