Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

216 kodás dolgában is, a hol színién öttagú tanács határoz és soha nem volt nehézség e miatt és sohasem merült fel az a vélemény, hogy talán hetes tanács jobban intézte volna el a dolgot. A mi az albirákra vonatkozólag mondottakat iíleti, annyit méltóztatott a szegény albirákról, arról a szervezetről meg a jegyzőkről mondani, hogy én szinte azt látom conclusumként, hogy ha ez mind így van, akkor vessük vissza ezt az egész törvényjavaslatot és ne csináljunk semmit. Pedig a dolog nem így van. Az albirói intézmény kihalóban van. Ezelőtt 1200 albiró volt, most 374 van, kik a kezdő albirói functiókat végzik, tehát sokkal kevesebb, hogysem minden járásbírósághoz csak egy is jusson, mert hiszen 385 járásbíróság van. Ha tehát őket ott elosztjuk, tiznél több járásbíróságot nem is lehetne albiróval ellátni. A kiképzésre vonatkozólag azonban a nézetek mindig divergáltak. Ő excellentiája azt mondja, hogy bele kell lökni őket az életbe, s a járásbíróságnál, hol pezsgő-nyüzsgő élet van, megtanulják majd a szabad úszást, és azután lehet őket a törvényszékhez vinni. Mások viszont azt mondják, hogy hátha belefullad az a fiatalember ott és nem jó iskolában lévén, nem is tanul annyit, a menynyire szüksége volna , kezdjük meg léhát a tanítást a törvényszéken, ott két képzett biró mellett lógósképen, mint harmadik, ellátja ezt is, azt is, tanul és mikor már beletanult az igazságszolgáltatás legfontosabb ágaiba, akkor a szabad éleiben lehet neki positiót adni Még egyre vagyok bátor ő excellentiáját figyelmeztetni. Azt hiszem, ő abban a gondolatban volt, hogy a törvényszéknél nem tanul a biró eleget, mert ott nincs pezsgő élet. Hiszen ha életbe lép az új perrendtartás és meglesz ott is a szóbeliség, ép olyan pezsgő lesz az élet, mint a járásbíróságnál s ép úgy kitanul. Persze ott fontosabbak az ügyek ; de azért lesz mellette két másik tapasztalt biró, a ki fontos ügyek elintézésénél útmutatással fog szolgálni. Nem olyan aggodalmas tehát az albirói intézmény fenntartása. Nekem azért van csak ellene kifogásom, — hiszen már bizonyos tekintetben eredményes működést is végeztem e téren, — mert a IX. fizetési osztály oly csekély dotatioval jár, hogy abból olyan képzettséggel biró és olyan korban levő ember, mint a biró, megélni nem igen képes. Ebből a szempontból szeretném az egész IX. fizetési osztályt megszüntetni és az albiró helyett bírót tenni. Ez nem is kerülne valami sokba; a legnagyobb baj azonban, hogy ha a IX. fizetési osztályba való szervezést így megszüntetjük, akkor az administratio valamennyi ágazata szintén fogja kivánni a IX. osztály megszüntetését, ez pedig már igen tekintélyes összeget jelent. A mi a jegyzőket illeti, ő excellentiájának azt méltóztatott mondani, hogy itt nagy alkotmányjogi sérelem van, mert a birói függetlenség van megtámadva. Én felolvasom a paragrafusnak azt a pontját, a melyre a súlyt helyezte. Azt mondja a szakasz (olvassa):... <mem peres ügyekben, ideértve a fizetési meghagyást, a végrehajtási ügyeket és a telekkönyvi ügyeket is.» A theoria és a gyakorlat emberei azt mondják, hogy a birót tehermentesíteni kell minden olyan functiótól, a melyhez nem kell az ő nagy gyakorlata, tudománya, a mely nem igényli azt a sok mindenféle ismeretet és körültekintést, hanem csak sablonszerű. Én már rendelettel megszüntettem bizonyos kezelési teendőket még akkor, midőn kormányra léptünk. Hiszen ő nagyméltóságával együtt dolgoztunk annak idején, nagyon jól tudjuk tehát, hogy ez sokat segített. Bizonyos dolgokat azonban nem lehetett a bíráktól elvenni, mert ha azok nem is voltak kizáróan birói ítélkezési vagy peres ügyek, az eddigi törvények és a gyakorlat szerint mégis mint administrativ dolgok a biró ítélkezésének előkészítésére valók voltak. Azt akarjuk tehát most, hogy a nem peres ügyekben, például ha valaki eladta a házát és kéri annak a komájára való átírását, ehhez ne legyen szükséges birói intézkedés. Ha azután a foganatosítás nem tetszik az egyik vagy a másik félnek, perorvoslalnak van helye. Itt tehát semmiféle alkotinánysérelem, a mely a birói függetlenséget tángálná, nem forog fenn. így van ez a hagyatéki dolgokban. Vannak törvényes intézkedések örökösödési jogunkban és másutt is arra nézve, hogy kit kell perre utasítani. A jegyző ily dolgokban az ügyet nem intézi el, a félt perre utasítja, az még mindig megnyerheti, sőt nagyon gyakran meg is nyeri a pert. Hát ez sem olyan dolog, a melyen fenn lehet akadni; és különben is a felelős miniszterre van bizva. Vagy itt van a végrehajtási ügy. Az peres ügy ? Lefoglalják valakinek a holmiját, esetleg igénypert támasztanak, de ez már nem hozzá tartozik. Ilyen ügyekben jár tehát el és a miniszter saját felelősségére jelöli ki azokat az ügyeket, a melyekben az ilyen jegyző eljárhat. Én már tudom, hogy micsoda ügyekben, hiszen készen van a rendelet. Nem lesz abban semmiféle olyan dolog, a hol íélni kell attól, hogy akár a miniszter, akár pedig más valaki befolyást fog gyakorolni ennek az ügynek elintézésére. A mi pedig azt illeti, tartozom rá egész őszinteséggel válaszolni, hogy kit bizunk meg, hát természetesen a legjavát és azután elő is léptetjük a IX. fizetési osztályba és az illető albirói fizetést is kap. De hogy akkor, ha nem felel meg, elveszik tőle azt a functiót, az egészen kétségtelen. Én a birói függetlenséget nem abban találom, hogyha egyszer nagy hibát követlünk el és valakit oda helyeztünk, a hova nem való^ akkor olt hagyjuk a közönségnek és az országnak rovására és kárára, hanem én azt tartom, hogyha bíztunk benne és oda helyeztük, de azután nem felelt meg, akkor álljon egy lépéssel hátrább. A fizetését, a rangját természetesen nem lehet elvenni; ez a következménye a mi hibánknak és az ő gyarlóságának. De hogy ő ott maradjon, mikor nem arra való, azt nem ígérem. Méltóztatott még aggályoskodni az áthelyezés miatt és azt méltóztatod mondani ő excellenliájának, hogy nem sok eredményt vár; nehézkes, hosszadalmas és kölcsönös megegyezéssel meg lehet csinálni. Ezt tudom és nem árulok el titkot, hogy ő excellentiája hires volt arról, hogy kellő időben kellő tapintattal, kellő erélylyel nagyon sok ilyen megegyezést csinált. Itl az áthelyezés meg van engedve akkor, ha a közérdekből, az igazságszolgáitatás érdekéből szükségesnek mutatkozik. Hiszen méltóztatott rámutatni a dologra; sokszor kényes családi dolgok játszanak közre. Megtörténhetett pl., hogy valaki saját hibáján kívül tekintélyét vesztette, megverték ok nélkül. Ha egy kis községben, vagy egy járásbíróság székhelyén megvernek valakit ok nélkül, nem lehet a világgal elhitetni, hogy ezt az embert nem becslelenítették meg és ő maga is rosszul érzi magát olt. De nem kéri az áthelyezést, mert egyfelől talán meg van az a tudata, hogy a tisztességes emberek más véleménynyel lesznek róla, másfelől és főképen pedig azért, mert ha maga kéri az áthely ezést, akkor neki meg kell fizetni a költségeket, a mi pedig pár ezer koronába kerül. Ennyi azonban a mi szegény bíráink zsebéből nem igen telik. Épen azért van ez az intézmény, hogy ha az igazságszolgáltatás érdekében a fegyelmi bíróság szükségesnek látja, akkor megmondja neki: itl nem teljesítheted kötelességedet, máshol meg egészen jó biró lehetsz, tehát áthelyezünk és akkor az állani megfizeti az áthelyezés költségeit. Hogy ez miképen történik, t. i. fegyelmi eljárás utján és a képviselőház beszúrása szerint «a fegyelmi eljárás szabályainak teljes betartása melletl», magától értetődik; ez így volt értve különben is és attól nem kell tartani, hogy az illető valami nagyon sokat fog ellenkezni. Mihelyt az első biróság kimondja, hogy áthelyezésre van ítélve, el fog menni és nem lesz sok felebbvitel. Úgy megy ma már a fegyelmi eljiírás, olyan gyorsan, hogy e tekintetben kivánni való nincsen. Hiszen nincs is restanczia. Én úgy képzelem, hogy ez nagyon helyes és jó intézkedés lesz, különösen azokkal szemben, a kik talán a maguk hibájából mégis makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy a helyüket el nem hagyják. Ezt el lehet rendelni fegyelmi eljárás mellett, t. i., hogy ha fegyelmi vétséget követ el valaki, megbüntetik és kimondják az áthelyezést, de el lehet rendelni fegyelmi eljárás nélkül is. Ez tehát a bíróságnak adolt egy kedvezményt. Meri a fegyelmi vétség fogalma nagyon tág. Az egyik megbotránkozik valamin, a másik nem botránkozik meg. Tehát hamar meg fognak egyezni, hogy nem botránkozunk meg, nem rójuk reá a megbotránkozás büntetését, hanem a nélkül helyezzük át. Én tehát ebben nem látom a bírói állás függetlenségének, önállóságának legcsekélyebb megsértését sem. Továbbképzéseink. I. />/•. Goldberger Márk főorvos 1911 december 1G-án tartott előadásának folytatása: Az egyes degeneratiós jelenségek súlyossága mellett számuk jő tekintetbe. L'gyanis a degeneratiós tüneteknek esak akkor van jelentőségük, ha súlyosabb degeneratiós jelt, vagy több degeneratiós stigmái találunk együtt. Csakis ekkor gyanakodhatunk arra, hogy a testi degeneratiós jelek mellett a szellemi degeneratiós tüneteket is fellelhetjük. Viszont kétes esetekben a szellemi degeneraliót teszik valószínűvé. Az ily értelemben veit degeneráltakat sokkal nagyobb számban találunk a bűntettesek közölt, mint a bünlettlen előéletűek között. Moravcsik tanár úr egyik dolgozatában kimutatta, hogy a bűntettesek között 33%-ban, a büntetlenek közölt pedig csak l^"(J-ban talált több degeneratiós jelt együtt. A lipótmezei elmegyógyító intézetben az utolsó 10 év alatt 523 bűntettes elmebetegnek löbb mint 26%-a volt a fenti értelemben degenerált. A degeneráltak nagy számát különösen a családilag erősebben terhelt betegek között találjuk. Ziehen adatai szerint a nem terhelt, vagy kisfokban terhelteknek csak 10%-a, a súlyosabban terhelteknek pedig 80% degenerált. Elég érdekesek az egyes családokban ata-