Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1912 (3. évfolyam, 22-25. szám)

1912 / 22. szám - Adalékok a korhatár kérdéséhez a birói és ügyészi karban

204 Kitüntetések a német birói karban az 1911. évben. 1911-ben a német birói karban a következő kitüntetések történtek : 1. A II. osztályú vörös sasrend csillagjával tölgyfalombbal ketten lettek kitüntetve, egy v. b. t. t. és egy tanácselnök a birodalmi katonai bíróságnál. -2. A II. osztályú vörös sasrendet tölgyfalombbal 7-en nyerték el. 3. A III. osztályú vörös sasrenddel szalaggal 15-en lettek kitüntetve. 4. A IV. osztályú vörös sasrendet 112-en kapták meg. 5. A II. osztályú koronarend csillagjával egy v. b. t. t., tanácselnök a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál lett kitüntetve. G. A III. osztályú koronarendet a csillaggal szintén egy v. b. t. t., tanácselnök a legfelsőbb közigazgatási bíróságnál nyerte el. 7. A II. osztályú koronarendet 12-en kapták meg. 8. A III. osztályú koronarenddel 41-en lettek kitüntetve. Egyesületünk előterjesztése a bíráknak és ügyészeknek törvény- és rendelettárral való ellátása iránt. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület már az 1909-ik év folyamán Nagyméltóságodnak hivatalbeli elődéhez folyamodott volt az iránt, hogy minden egyes bíró és ügyész részére az Országos Törvénytár és Rendeletek Tára, megjelenésük után nyomban megküldessenek. E kérésünk, melynek indokoltságához és jogosultságához kétely nem férhet, annak idején fedezet hiánya miatt, teljesítést nem nyert. Habár nézetünk szerint a törvények és rendeletek, melyeknek értelmében a biró és ügyész a törvény parancsoló rendelkezései folytán (1869-ik évi IV. t.-cz. 19. §. és 1868. évi LIV. t.-cz. 245. §.) köteles eljárni és határozni, a bírónak és ügyésznek oly nélkülözhetetlen segédeszközei, melyeknek megszerzésére az államháztartásban a szükséges fedezetnek mindig meg kellene lenni, az egyesület mégis meghajolva a pénzügyi helyzetnek kényszerítő hatása előtt, ezideig a kérdés megoldását nem sürgette. Minthogy azonban a törvények és rendeletek számának folytonos szaporodása folytán és a napról-napra növekedő drágaság folytán még a legszükségesebb törvényeknek és rendeleteknek saját költségén való beszerzése az egyes bíráknak és ügyészeknek kezd leheletlenné válni, a fenti kérésünket ezennel megújítjuk, a mii annál is inkább vélünk meglehetni, nvvel a közelmúlt napokban arról értesültünk, hogy Nagyméltóságod a Hévai Nagy Lexikonát az összes törvényszékek, ügyészségek és járásbíróságok részére megrendelte (28917 911 I. M.), — Az altalános műveltségnek birói és ügyészi körökben leendő terjesztése mindeneseire helyeslendő törekvés, de ennél sokkal fontosabb a kellő szakismeret elsajátítása és terjesztése, a miért is most már bizton reméljük, hogy Nagyméltóságod a hivatali teendők akadálytalan ellátását czélzó. a törvények és rendeleteknek minden egyes biró és ügyész részére leendő beszerzéséi tárgyazó tiszteletteljes előterjesztésünknek teljesítéséről mihamarább gondoskodni fog. Kiváló tisztelettel Az Országos Birói és Ügyészi Egyesület AjVdalékok a korhatár kértlésébez a birói és ügyészi karban. Ez alkalommal nem arra a korhatárra nézve kívánok néhány észrevételt tenni, melyet a törvény a birói működés megkezdésére nézve, hanem melyet a 'bírói működés megszűnésére nézve megállapít. Az 1869. évi IV. t.-cz. 17. §-a szerint «a biró. miután 70-ik évét betöltötte, nyugalomba lép, kivéve, ha az igazságügyminiszter állal hivatalának folytatására felszólít tátik es szolgálni kíván >. Ezt a rendelkezést az 1885. évi XI. t.-cz. 20. §. b) és 64. §-a odamódosítolta, hogy ezt a korhatárt a 65. év betöltésére tette. Ezt a módosítási végül a/. 1892. évi XXXI. l.-cz. újból módosította, a mennyiben a curiai bírákra (és ezekkel egyenlő vagy magasabb rangfokozatban levőkre) nézve e korhatárt a 70-ik év betöltésére tette, vagyis ezekre nézve az 1869-iki törvényben kifejezett rendelkezési \ isszaállílolta. E törvények hatálya és hatása alall felnőtt generáliók természetesnek találják, hogy ez így van és a korhatárnak megállapítását. még pedig a fémjelzett módon való megállapítását, teljesen megszokta. Pedig mindez épen nem olyan természetes és a fenti szabályozás épen nem mondható szerencsésnek. A német birodalomban ez a kérdés egészen máskép van szabályozva. A német birodalmi bírósági szervezeti törvény (Gerichtsverfassungsgesetz) szerint ugyanis (6. §.) a biró élete tartamára neveztetik ki («Die Ernennung der Hichter erfolgt auf Lebensdauer») és e szakasz tartalmával logikai ellentétben levőnek találjuk azt, hogj a birót bizonyod kor elérése után kényszerítsék akarata ellenére hivatalától megválni. Látjuk léhát, hogy egy elsőrendű kulturállamban «a birói hatalom » (1869 évi IV. t.-cz.) gyakoroltalik, még pedig mintaszerűleg gyakoroltatik, a nélkül, hogy a korhatár egymagában elegendő volna a birói működés megszüntetésére. Igen komoly hangokat lehet hallani a mellett, hogy korhalár meghatározása ezentúl is mellőztessék oly értelemben, hogy a biró bizonyos éleikor elérésével hivatalától kénytelen legyen megválni (I. Deutsche Bichterzeilung 1912. évi. 2. sz.). Nevezetesen arra utalnak, hogv eddig sem tapasztalták semmi hátrányát ily korhalár hiányának; felhozzák, hogy épen az előrehaladott kornak vannak a fiatal- és férfikorral szemben olj előnyei a birói működésre vonatkozólag, melyek nem igen nélkülözhetők. A nyugodt, csendes, higgadt felfogás és meggondoltság, hibáknak enyhébb megítélése, tiszlázódott, leszűrt bölcseség, dúsgazdag élettapasztalatok, — mind a bírói működésben megbecsülhetetlen és csak az előrehaladt kornál megtalálható tulajdonságok. Ennek a felfogásnak ellenzői arra utalnak, hogy a korhatár megállapítása még sem mellőzhető, mert a fent felsorolt tulajdonságok bármily becsesek legyenek is, mégis csak egy részét képezik azoknak a tulajdonságoknak, melyek felett a bírónak rendelkeznie kell, nevezetesen a vezetői állásban levő bírónak. Tetterő, gyors elhatározás és gyors intézkedés oly tulajdonságok, melyek a bírónál szintén nélkülözhetetlenek, de az előrehaladt korú bíráknál rendesen hiányozni szoktak (I. Deulsche Juristenzeilung 1912. évi I. sz. 38 I. stb.t. Láijuk tehát, hogy a német birodalomban a tényleges, törvényszerinti állapot az, hogy oly korhalár, melynek elérésével a biró kényszerítve lenne akarata ellenére is állásától megválni, megállapítva nincs és hogy a nézetek ily korhatár megállapításának helyessége tekintetében eltérők. Az egyes német államokban törvénybe iktatott korhatárnak egész más jelentősége van, mint minálunk, a mire alant még visszatérünk. Abban a vélemények azonban teljesen egyetértenek, hogy ha már ily korhatár megállapíttatik, az nem lehet a 65., hanem csakis a 70. év betöltése. Ugyanez áll a mi viszonyainkra nézve is. Ezért véleményünk szerint hiba és teljesen indokolatlan volt, a bíráknak legnagyobb részére a 65. év betöltését korhatárúi megállapítani. Mink, a kik a bírói pályán már évek óta működünk, közvetlen tapasztalatból tudjuk, hogy nálunk nem forognak fenn semmi tekintetben oh különleges viszonyok, melyeknél fogva a bíráknak zömét már 65. év betöltésével nyugdíjba kellene küldeni, lekintel nélkül arra. hogy szolgálatképes-e az illető vagy sem? Köztapaszlalal szerint a 65. életévvel a munkaerőnek oly csökkenése, mely a fenti intézkedést indokolttá teszi, átlag véve nem szokott lennforogni. Ezért azt véljük, hogy e kérdés szabályozásánál, ha korhatárt szabni kell, csak egységes korhatár lehet a birói és ügyészi karra, l. i. a 70. életév betöltése. De fontosabb ennél az a kérdés, hogy a korhatár megállapításának mi legyen a jogkövetkezménye? E tekintetben is talán nem lesz felesleges a németországi viszonyokra utalni, hol az ott levő szabályozás évtizedeken át bevált és ma is fennáll. Az 1882-iki porosz nyugdíjtörvény szerint pl. a biró jogosítva van 65. életévének betöltése után minden egyéb körülmény beigazolása nélkül nyugdíjba lépni. A nembirói hivatalnokokra nézve az a szankezió \an e rendelkezéshez fűzve, hogy a 65. év után a felsőbb balóság intézkedhetik a nyugdíjazás iránt; a birákra nézve semmiféle rendelkezés nincs arra az esetre, hogy a 65. év betöltése daczára állásuktól megválni nem akarnak, még pedig azért nincs intézkedés «um die Unabhangigkeit der Richter in jeder Beziehung zu sichern» (hogy a birák függetlensége minden irányban biztosítva legyen). így van ez a rendőrállam hírében állott Poroszországban. Hogyan áll nálunk e kérdés, hol a birói függetlenség alaptörvénybe van iktatva és ú. n. alkotmányjogi biztosítékot képez? ügy az 1869. évi IV. t.-cz., mint az 1892. évi XXXI. t.-cz. kimondják, hogy a miniszter a korhalárt elért birót felszólíthatja, hogy szolgálalát folytassa.