Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 20. szám - Dr. Nagy Dezső előadása a biró és az ügyvéd közötti érintkezésről - A biró és ügyvéd viszonya

174 bol táplálkozó aggodalommal nézlek törekvéseink elé, a kik máskülömben mindenben rokonszenveztek ezekkel a törekvéseinkkel, a kik azoknak sikert kívántak és velünk együtt azt véllék. hogy ezekkel a törekvéseinkkel nemcsak a magyar birói kar jogos érdekeit, hanem magának a magyar igazságszolgáltatásnak a nagy czcljait is szolgáljuk. És mondhatom, hogy legjobb barátaink, leglelkesebb bíróink között nem egy találkozott, a ki a miatt aggódott, hogy abban a fásult közönyben, a mely akkor az összes hivatott tényezők lelkét betöltötte azokkal az eszmékkel szemben, a melyek a magyar birói tüggetlenségnek intézményes biztosítását és megerősítését, a melyek a magyar birói kar testületi szellemének és testvéri együttérzésének a megszilárdítását, a melyek a magyar birói kar társadalmi helyzetének megkönnyítését és anyagi helyzetének a megjavítását kívánták szolgálni, lehetséges lesz e egy olyan czéltudatos egyesületi munkásságnak a kifejtése, a mely az eredményes siker reményével kecsegtethet. És ime a most megtartandó negyedik rendes közgyűlésünk megnyitójában a jól teljesített munka büszke önérzetével hivalkodás nélkül mutathatunk reá, egyesületi működésünk oly fényes eredményeire, oly fényes sikereire, a melyek messze túlhaladják még azokat az optimistikus reményeket is, a melyeket kevesen, köztük én is, erős hittel, niegtántoríthallan meggyőződéssel és hajthatatlan akaraterővel táp'áltunk egyesületi működésünk sikerei felől. Abban az igazgatósági jelentésben, melyet e közgyűlés folyamán Önök elé terjesztünk, számos látható jeleit találjuk egyesületi munkásságunk eme sikerés eredményességének. Egy Budapesten létesített családi háztelep, egy Budapesten és a felállítandó harmadik egyetem székhelyén létesítendő internátus és a budapesti internalussal kapcsolatban az egyesületi ház felépítésének előkészítése és biztosítása, adják hírül, hogy méltó sorozatát nyitottuk meg azoknak a társadalmi intézményeknek, a melyekkel bíró társainknak helyzetét megkönnyíteni czélozzuk. A birói kaitestületi szellemének a hatalmas megnyilatkozását pedig mi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy immár a birói, ügyészi és jegyzői karnak majdnem valamennyi tagja zászlónk alá sereglett. Es hogy a magyar igazságszolgáltatást a birói függetlenséget szolgáló általunk felvetett hány eszme t;ilált érvényesülést még az igazságügyi kormánynak a javaslataiban is, arról igazsgatósági jelentésünk ugyancsak részletesen számol be. De mindezeknél nagyobb, következményeiben fontosabb eredmény az, hogy immár nem csak azok a lelkes hiveink, a kik bátortalanul, hanem azok a skeptikusok is, a kik hitetlenül nézlek működésünk elé, kénytelenek elismerni, hogy sikerült legyőznünk akadályaink legnagyobbikát, sikerült megtörnünk azt a fásult közönyt, a melylyel az összes arra hivatott tényezők, a melylyel az egész közvélemény törekvéseinkkel szemben viseltetett. Az eszme hódított és ma már megelégedéssel megállapíthatjuk, hogy a közélet két legnagyobb hatalmassága : a parlament és a sajtó is rendszeresen és behatóan foglalkoznak a birói kérdéssel kapcsolatos azokkal az eszmékkel, a melyek a birói lüggetlenség intézményes biztosítását és megerősítését, a melyek a magyar bírói kar jogos érdekeit szolgálni hivatvák; és megelégedéssel és örömmel konstatálhatjuk, hogy a magyar jogélet tényezői, így jelesül az ügyvédi kamarák is, immár ott találhatók abban a küzdelemben, a mely a magyar bírói kar függetlenségének a teljes kiépítése iránt a mi sorainkból kiindult. És ebben látom én az általunk (elvetélt eszmék, a mi törekvéseink győzelmének a kétségtelen biztosítását, mert én nekem az a meggyőződésem, hogy az a közvélemény, a melyben gyökerei vert az a tudat, hogy a birói függetlenségnek bármilyen gyengesége, magának a társadalomnak és így az államnak is, mint a legnagyobb társadalmi alakulatnak a gyengeségét eredményezi, az ennek a tudatára ébredt közvélemény nem fog késni és nem fog megnyugodni, míg a maga elementáris erejével meg nem alkotja mindazokat az intézményes biztosítékokat, a melyek a birói függetlenségnek bármilyen csekélynek látszó gyengítését is eleve, belátható időkre kizárják; és az ennek tudatára ébredt közvélemény sikeresen fog tudni ellenállani minden olynemű kísérletnek, a mely a birói függetlenségen, ezen alkotmányjogi biztosítékon a legkisebbnek látszó csorbát is ejthetne. De a mily megelégedéssel mutatok rá, hogy immár az egész közvélemény, így a parlament és a sajtó is, átérti és átérzi annak nagy alkotmányjogi jelentőségét, hogy a birói függetlenséget az eddigieknél crősebb alapra kell, hogy fektessék, a fájdalom érzetével kell konstatálni másrészt, hogy veszedelmes támadás készül a birói függetlenség ellen a kormány részéről. Legnagyobb sajnálatomra ennek kell kijelentenem a polgári perrendtartás életbeléptetése iránt beterjesztett javaslat 78. szakaszában arra kért felhatalmazást, hogy ezen törvény kihirdetésével kezdődő és a polgári perrendtartás életbelépését követő két év elteltével végződő, tehát négy évi időtartamon belül, itélőbirót, az 1871 : IX. t.-cz. 6. §-ának cselén kivül is nyugdíjazhasson, a 79. szakaszban pedig arra kért felhatalmazást, hogy ugyanazon időn belül bármely első folyamodásu birót más bírósághoz áthelyezhessen. Vagyis a miniszter felhatalmazást kér arra. hogy a birói függetlenség ez idő szerint egyedüli intézményes biztosítékait, az elmozdíthatlanságot és az áthelyezhetlenséget, erre az időre felfüggeszsze. (Ugy van ) A miniszter igén ugyan a javaslat indokolása szerint, hogy ezzel a felhalalníazással csak az összes felügyeleti fórumok meghallgatásával és csak azokban az esetekben fog élni, melvekben az igazságszolgáltatás érdeke ezt feltétlenül megköveteli. Es én nem habozom kijelenteni, hogy teljesen bízom a miniszter úr jóhiszeműségében és a javaslat indokolásából idézett eme kijelentések őszinteségében, de mivel adhatja meg nekünk a miniszter úr a garancziát arra, hogy ezzel a fölhatalmazással ő és nem valamely utódja fog élni és ha nem ő, hanem valamely utódja hajtja majd végre azt a törvén)t, miben adhatja meg nekünk a garancziát arra, hogy ez az utódja ugyanazzal a tiszteletreméltó intenczióval él majd azzal a joggal, a mely egy kevésbé jóhiszemű kormány kezében arra is alkalmas, hogy akár a birói függetlenséget eg\enesen letörje (Ugy van ! Ugy van !) Mert az a biró, a kit a fölhatalmazás idejére kiszolgáltálnak a pártkormány önkényének, abban a bíróban elöltük a függetlenségnek azt az érzetét, mely az ítélkezés függetlenségének is egyedüli és biztos alapja. Igen szépen mondja a budapesti ügyvédi kamara az országgyűléshez intézett feliratában e részben : hogy az a biró, a kit a törvény négy esztendőre, vagy még hosszabb időre kiszolgáltat a miniszter önkényének, az többé nem független, de sőt már magának a javaslatnak előterjesztése is elégséges arra, hogy az egyes bírákat a kormány iránt való kedvezésre bírja, nehogy a javaslat, ha törvénynyé válik, velük szemben alkalmaztassék. T. Közgyűlés ! Én azt hiszem, hogy a miniszter úr javaslata megtételénél a kérdésnek ezt az oldalát nem tette kellő vizsgálat tárgyává és a maga jóhiszeműségében csak arra gondolt, hogy lehetnek egyes esetek, mikor az igazságszolgáltatás érdeke valóban megkívánja, hogy egy vagy mis birót nyugdíjazhasson vagy áthelyezhessen. Arra azonban, egyáltalában nem gondolt, hogy jöhet idő, a mikor a politika kiszámíthatatlan esélyei mást ültetnek majd abba a kormányszékbe, a ki kevesebb jóhiszeműséggel, de több párturalmi teudencziával él majd ezzel a felhatalmazással, a melylyel, ha kell, akár az egész bírói kart belekényszerílheti a pártpolitika szolgálatába és arra egyáltalában nem gondolt, hogy jöhetnek olyan szomorú idők is, mikor a birói függetlenség ilyetén felfüggesztésével alkalmat adtunk arra, hogy akár az összes szabadságjogok is fölfüggesztessenek. Mert hol lesz a felhatalmazás idejére a garanczia arra, hogy az a tetszés szerint nyugdíjazható és tetszés szerint áthelyezhető biró, ellent tud állani az oly esetleges hatalmi befolyásnak, mely akár az ítélkezést is a pártpolitika szolgálalába akarná hajtani. Azt mondja a miniszter úr javaslata indokolásában, hogy erre a felhatalmazásra azért van szüksége, mert a polgári perrendtartás nagyobb feladatokat fog a bírókra rakni és hogy a mai bíráknak nem mindegyike alkalmas ezeknek a feladatoknak az elvégzésére. Ha ezt elismerem és konczedálom, hogy lehet egy néhány biró, a ki nem alkalmas ezeknek a nagyobb feladatoknak a teljesítésére; akkor mi sem bizonyítja jobban a mai kinevezési rendszernek teljes csődjét, mint a kormánynak ez az őszinte beismerése, hogy a mai kinevezési rendszer folytán oly elemek jutottak még a felső, illetve a legfelsőbb bíróságok kebelébe is, melyek bármilyen fontosnak látszó eljárási törvény végrehajtására nem alkalmasak. Es ha valami, akkor ez bizonyítja abbeli törekvésünk jogos és alapos voltát, hogy szakítani kell ezzel a kinevezési rendszerrel, mely a kinevezés sorsát a soha kellőleg nem informált és eléggé nem elfogulatlan miniszterre bizza és e részben folyamodni ahhoz az általunk javasolt módszerhez, a mely a birói testületeknek biztosítandó jelölés jogában és kötelező voltában keresi a birói kinevezések megfelelő voltának a garancziáil. De ha el is fogadom a ministeri indokolásnak fenlidézett kijelentését, ha concedálom is, hogy lehelnek egyes olyan bírák, a kik a rájukváró nagyobb feladatok elvégzésére nem alkalmasak, akkor csak azt engedem meg, hogy lehet egy néhány olyan biró még a régi időkből olt az elsőbiróságoknál, de hogy a felsőbíróságok tagjai között is akadjon olyan, a ki egy eljárási törvény életbeléptetésére nem alkalmas, ezt a feltevést a magyar felsőbirói kar reputatiója érdekében a leghatározottabban vissza kell utasítanom, de vissza kell azt utasítanom a magyar társadalomnak a jogbiztonságba, a jogrendbe vetett hite érdekében is, mert mi sem hathat rombolóbban a társadalom jogérzetére, mint a közvéleményben az ilyen oda dobolt kijelentések állal felébresztett az a tudat, hogy alkalmatlan bírák ítélkeztek jogai és kötelességei felett éveken át még a felsőbíróságoknál is. (Helyeslés). Azért pedig, hogy egy-két biró olt az .első bíróságoknál nem hajtja végre majd kellőleg a polgári perrendtartást, talán még sem indokolt rést ütni az alkotmánybiztosítékok legfontosabbikán, a birói függetlenségen. (Zajos helyeslés.) És azért, hogy egynémely magánjogokat érintő esetekben az az első biró bármilyen lényeges eljárási szabályt helytelenül fog alkalmazni, a mely ellen még jogorvoslat is