Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 14. szám

116 ezek az állitások — mint a hogy én hiszem — és ez esetben az egész egy oly szervezett agitácziónak szüleménye, a mely, azt hiszem, a törvényhozónak figyelmét kettős mértékben is kell hogy kihívja. Abban a véleményben vagyok, hogy akár a megyei tisztviselők, akár a bírói kart értsem, az a nizus, a mely a tisztviselőt az állammal szemben bérmunkásnak tekinti, egy rettentően elhibázott irányzat, mert a tisztviselői kar — legyen az akár a bíróságnak, mint külön szervezett állami organizmusnak tényezője, akár a közigazgatásnak részese — nem ellenfele az államnak. Az impérium és a jurisdictio az, a melyben az állami élet megnyilatkozik : az állami életnek a tisztviselői kar és a birói kar személyesílője. Ennek folytán mindenféleképen helytelen, ha az az organizmus, a mely a jurisdictio és az impérium szolgálatában áll, ha akár a quserulansnak szerepében jelenik meg a törvényhozás szine előtt, akár ;i szindikalizmusnak terrorizmusával akar hatni. Már most én a bírói karra vonatkozólag is azt tudom, hogy az egyesülési és gyülekezési jog tekintetében a bírói kart nem az a testület képviseli a törvényhozás előtt, a mely magát ma az országos szervezet czége alatt reprezentálja, hanem a törvényhozás maga gondoskodott róla, hogy a bírói testületi jogok érvényeséére is megvan ;i maga törvényes fóruma, ;i mennyiben a királyi táblák és törvényszékek testületileg szervezett hatalma mindenkinek megadja azt a módot, hogy ;i törvényhozás elé saját autoritaliv fórumai által kívánságait, jogos sérelmeinek orvoslását előterjesztheti. De az a szervezés, a mely ez idő szerint folyik, talán nem egészen ezen határok közölt mozog. Tudom azt én nagyon jól — akár a közigazgatási tisztviselőket, akár a bírói kart veszem, — Hogy azok a férfiak, a kik ezt a mozgalmat vezetik, tiszteletreméltó és a közéletben minden esetre olyan érdemeket szerzett egyének, a kikkel szemben nem jogosult a bizalmatlanság kifejezése. De az eredmények és a történet arra oktatnak engem, hogy ezek a mozgalmak "azután kikerültek azoknak a jóindulatú férfiaknak vezetése alól és nem ritkán odavezetnek — láttuk ezt legközelebb, gondolom Triesztben is — a hol a szindikalizmus szolgálatában egyenesen a sztrájkok támogatására már közhivatali tisztviselők is vállalkoztak. Az a bírói kar, a mely a törvényhozás elé például azzal járul, hogy az elégülellenség nem fog megszűnni addig, mig az automatikus előléptetés érvénybe nem lép és bizonyos fizetési kategóriák tekintetében posztuiátumokat terjeszt a ház elé, az a bírói kar és általában a tisztviselői kar könnyen jut abba a helyzetbe, hogy fizetési meghagyásokat bocsát ki a törvényhozás számára, a melyek, ha nem respektáltatnak, nagy elégülellenségnek lehelnek szülőokai, a mi pedig a törvényhozásnak nem volt czélja. (Úgy van! jobbfelöl.) Meg vagyok győződve róla, — és itt nem akarok kivételt tenni pártokkal szemben sem, — hogy a magyar állam képviselőházában sohasem volt és sohasem lesz kormány, a mely az állami tisztviselői kar, vagy a birói kar jogosult érdekeinek védelmében nem menne el a legszélső halárig, a meddig azt az állam teherviselési képessége megengedi. (Úgy van! jobbfelől.) Én ezt a bizalmat előlegezem a mostani kormánynak is és különösen előlegezem a mélyen t. igazságügyminiszter úrnak is, lévén azon felfogásban, hogy honor non honorantis, sed honorantis, a mi az adott viszonyok között, magyarul annyit jelent, hogy önmagamat becsülöm meg legjobban akkor, hogyha tisztelem politikai ellenfeleimet. Én hiszem és tudom, hogy a t. igazságügyniiniszter úr és a belügyminiszter úr is el vannak tökélve arra, hogy jogosult igények sérelmét orvosolni fogják, de zavarólag hat a törvényhozás termében, ha ez az ügy bármiféle fenyegetés alakjában jut a törvényhozás szine elé. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mi az automatikus előléptetés kérdését illeti, ez egy igen érdekes jelenség. Méltóztatnak tudni, hogy a közigazgatási lisztviselők állásai, az állami gépezetnek ezen szervei, választás útján, legalább nagyobb részben választás útján, töltetnek be. A birói kar pedig függetlenségét abban kívánta érvényesíteni és biztosítani, hogy kinevezési rendszer alapján töltetnek be a hivatalos állások. Mindkét rendszer tehát élő organizmus a mi állami törvényhozásunkban. És mit tapasztalunk? Hogy úgy a választás alá tartozó tisztviselői kar, mint a kinevezés alá tartozó birói kar, az ő függetlenségét az állami akarat megnyilatkozásának mindkél módjától íüggeilenné akarja tenni Az egyik szabadulni akar a választási rendszertől, a másik szabadulni akar a kinevezési rendszertől. Igen ám, t. képviselőház, de ha mi az automatikus előléptetést behozzuk, akkor miben marad még kontaktus a törvényhozás .és a tisztviselői kar közölt? Hiszen, ha az államhatalom sem választás útján, sem, a birói karnál, kinevezés útján nem gyakorolhatja a szelckeziónak jogát az egész vonalon, akkor úgy a birói kar, rninl a közigazgatási tisztviselői kar kikapcsolódott, miből ? . Kikapcsolódott a parlamentarizmusnak a felelősség elvén nyugvó azon kategóriájából, a mely vagy kinevezés, vagy választás útján megtalálja a maga felelős orgánumait; Hogyha az automatikus előléptetés érvényben marad, akkor, akár Guizot korszakában, az állam és törvényhozás nem lenne más, mint a tisztviselői karnak a bankárja. Én pedig erre a szerepre a magyar törvényhozást kárhoztatni nem szándékozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezért, bármennyire fülbemászó is, hogy az automatikus előléptetés bizonyos függetlenséget biztosítana, miután az összeütközik a parlamenlárizmus alapelveivel, a felelősségrevonásnak jogi konzekvenciájával, a mélyíyel azonnal lehetetlenné tétetik, hogyha nem az illető felelős személynek az ellenjegyzése alapján történik az illető isztviselő előmozdítása, és így, minthogy automatikus úton történik az előrelépés, nem felelős érte senki. De különben is a szelekczió rendszerének van történelmileg igazolt jogosultsága is, a mennyiben vannak dolgok, — nem szükséges, hogy rájuk mutassak — a melyeket egy keresztülvitt büntető- vagy fegyelmi eljárás során bizony ítíini nem lehet, de élnek a köztudatban és ezeket másként, mint kellő szigorral a szelekczionális jog alapján, a közönség javára orvosolni nem lehet. Már most távol áll mindenkitől, hogy akár egyik, akár másik testületnek függetlenségét akarnám érinteni. Sói azt hiszem, hogy mindnyájunk kontribuálunk ahhoz, hogy ez a telhető mértékig emeltessék. De ez nem az az út, hogy akár az egyik, akár a másik testület a parlamenlárizmus alapfogalmai alól magát kivonhassa. Engem nagyon lekötelezne a mélyen t, kormány, ha e tekintetben legalább tájékoztató felvilágosítást kapnánk, mert én magam részéről minden napot elvesztettnek tekintek ebben a tekintetben, mely ezeknek a jogosultság látszatával (elmerülő kívánságoknak oly teret enged, mely aztán elégületlenségben törhet ki. Erre a beszédre egyesületünk elnöke <t következő fíyill levéllel válaszolt: Nagyméltóságú Polónvi Géza orsz. képviselő úrhoz! Nagyméltóságod a képviselőház pénteki ülésén a belügyi költségvetés tárgyalásánál alkalmat talált arra, hogy a birói kar egyetemének az automatikus előlépés megalkotása iránt kifejezett kívánságával szemben állást foglaljon és ebbeli törekvésünkéi olybá tüntesse fel, mint a melyek a parlamentarizmus elveivel ellenkeznének. Nehogy a magyar közvélemény e beszéd hatása alatt csak egy napig is tévedésben maradjon ebbeli törekvéseink igazi ezé!jai és azoknak várható valódi hatásai felől, kénytelen vagyok az elmondottakat oly világításba helyezni, a mely útját állja e részben a közvélemény megtévesztésének. Nagyméltóságod, mint volt igazságügyniiniszter előtt bizonyára ismeretes, hogy az automatikus előlépéssel mi nem azt czélozzuk, hogy az első fokhoz kinevezett bíró magától automalice, minden újabb kinevezés nélkül, lepjen elő a magasabb birói állásokba, hogy mi nem azt kívánjuk, hogy a járásbírósághoz vagy a törvényszékhez kinevezett bíró. automalice lépjen elő a kii*, törvényszéki elnöki és a kir. ítélőtáblai birói állásba és hogy a kir. ítélőtáblai bíró automalice lépjen elő a curiai bíró és tanácselnöki állásba; Nagyméltóságod előtt bizonyára ismeretes, hogy mi az előléptetési rendszernek ezt a — sajnosán nálunk máris divó — rendszerét a leghatározottabban elitéljük: elítéljük azt, hogy minálunk manapság ezekbe a felsőbírói állásokba nem azt nevezik ki, a ki munkaerejének, képzettségének és tehetségének kiválóságával tanújelét adta rátermettségének ezekre a magasabb birói állásokra, hanem ezekbe a magasabb állásokba való kinevezéseknél tekintettel vannak a szolgálatban eltöltölt évek szántóra; Nagyméltóságod;. mint volt igazságügyniiniszter előli bizonyára ismeretes, hogy mi az automatikus előlépésnek azt a rendszerét óhajtjuk, a mely a Németbirodalom 10 államában már évek óta közmegelégedésre fennáll olyképen, hogy az elsőfokú bírósághoz 3000—5000 márka kezdő (izeléssél kinevezeti Amts- és Landrichter bizonyos idő multával automalice előlép, ott helyben, a 6000 — 10,000 márkával megállapított legmagasabb elsőfokú fizetésbe. Nágyméltóságód iszonyára tudja, hogy mi az automatikus előlépési az idézeti német példához hasonlóan úgy javasoljuk, hogy a járásbírósághoz vagy a törvényszékhez kinevezett bíró automalice, minden újabb kinevezés nélkül, olt helyben és kizárólag az első bíróságnál lépjen elő, tehát nem valamely magasabb birói állásba, hanem a magasabb fizetési fokozatba és pedig egészen a 7000 koronában megállapított legmagasabb fizetésig. Nágyméltóságód továbbá bizonyára azt ih tudja, hogy mi azt is javasoltuk, hogy az illető bíróság teljes ülése a magasabb fizetési fokozatba való előlépés előnyeiből oly érdemellenségi ok miatt, a mely a birói kötelesség hanyag teljesítésére vezethető vissza, az illető bírót hal hónapra terjedő időre, annyiszor, a mennyiszer, ki is zárhassa ; és Nagyméltóságod előtt bizonyára ismeretes, hogy az általunk javasolt ez automatikus előlépési rendszer nemcsak hogy nem ütköznék össze a parlamentarizmus alap •Keivel, hanem bő alkalmai szolgáltatna a