Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 13. szám - A nyugdíjtörvény módosítása; Egyesületünknek az Állami Tisztviselők Országos Egyesületével együttesen beadott előterjesztése a miniszterelnök úrhoz

110 hány esetben leli már az az anyagi tönknek és az ezzel nagyon is kapcsolatos egyéb bajoknak az okozójává. Arról sern szabad megfeledkezni, hogy ezek a bajok nemcsak a családfő, illetve a szolgálatban levő vagy nyugdíjas állami alkalmazott halálával kapcsolatosak, hanem mindegyik családtagéval. Éppen azért azt a segítséget, a melyet az állam a temetési járulékkal ad, nem lenne szabad csakis a családfő halálának esetére í szorítani, hanem mindegyik családtagéra, a ki törvényes végellátásban részesül. Mindezek alapján javasoljuk a következőket: Temetési járulék járjon a nyugdíjképes vagy nyugdíjas állami alkalmazott, nemkülönben annak nyugdíjra jogosult özvegye és nevelési járulékra jogosult gyermeke után is. Egyúttal mondassék ki, hogy a temetkezési járulék a nőtlen, hajadon vagy özvegy állami alkalmazóit hozzátartozóinak fizettessék ki, ezek hiányában pedig hivatali főnöke kezeihez utalványozandó. Azon állami alkalmazott holtteste pedig, ki szolgálat közben , nem hivatali székhelyén hunyt el, az állam költségén szállíttassék a hivatal székhelyére, illetőleg hozzátartozóihoz. Végül a temetési járulék annak is járjon, a ki az elhall állami alkalmazott temetéséről gondoskodott a nélkül, hogy végellátásra jogosult hozzátartozója lenne. Ilyen cselben azonban a járulék a temetés költségére legyen szorítható. Ez az utóbbi újítás azt a méltánytalanságot szüntetné meg, a mely a nőtlen (özvegy, hajadon) és gyermektelen állami alkalmazott gondozóival és eltemetéséről kegyelelesen gondoskodókkal szemben ma megesik. Tudjuk, hogy ritkán van itt szó idegenekről. Szülők, testvérek vesztik el sokszor eltartójukat az elhunyt állami alkalmazottban, a ki után nekik semmiféle végellálás nem jár, de a kinek halála alig előteremthető költséggel, életfogytiglan tartó adóssággal jár hozzátartozóira nézve. Ilyen esetben az állam legyen köteles a temetési járulék megfizetésére, sőt a jövőben — javaslataink elfogadása esetében — ez bizonyos tekintetben jogi kötelességévé is leend, mert az elhunyt is fizetvén nyugdíjjárulékot, ezzel, úgyszintén azzal, hogy halála az államra nemcsak terhet nem ró, hanem még a neki járt nyugdíj fizetése alól is fölszabadítja, némi jogot is szerez az állam költségén eltemettetésére. 10. Az új nyugdíjtörvénynek, mint kedvezőbb jogszabálynak, kétségtelenül egészében visszahaló :,rőt kellene adni. De egyfelől általános pénzügyi okokból, másfelől azért, mert a nyugdíjjárulék fizetésével a jövő nyugdíjasai maguknak bizonyos külön jogokat vásárolnak, lehetetlen ezt a visszaható erőt az új szabályzat minden kedvezőbb rendelkezésére kiterjeszteni. A valóságos életviszonyok számbavételével azonban méltányos lenne kimondani, hogy míg egyfelől az új törvény szabályait kell alkalmazni mindazokra, a kik annak hatálybaléptét követő bármely időpontban válnak a végellátasra jogosultakká, tekintet nélkül arra is, hogy a megszabandó hozzájárulási összeget mennyi ideig, avagy egyáltalán űzették-e, addig másfelől az új törvény hatálybaléptekor már élvezett minden végellátás — nyugdíj, özvegyi ellátás, nevelési járulék — a mennyiben ez kérelmeztetik, hatóságilag beigazolt reászorultság esetében az új törvény alapján megszabható megfelelő végellátás többletének felerészével emelkedik. IV. Ennyiben foglaltuk össze kívánságaink közül azokat, a melyeknek megvalósítását a legsürgősebbeknek és a legfontosabbaknak véljük. E kívánságaink bizonyára nem mennek túl azon a határon, a melyet e tiszteletteljes emlékiratunk bevezetésében hazánk pénzügyi helyzetére tekintetlel Önmagunk szabtunk meg. De viszont a dolog természeténél fogva nem maradhattak innen azon a határon sem, a melyet a legelemibb szükségletek kielégítésének kényszerűsége szab meg, hiszen a végellátás összege nem lehet alamizsna, a mely talán megóv az éhenhalástól, de semmiképen sem teszi lehetővé a megélhetést e fogalomnak emberies, kulturális és socialis értelmében. S ha a nyugdíjügynek új rendje mégis némi új terhet is ró majd • átmenetileg az állami igazgatás ujjászabályozásáig az államra: ne feledjük azt sem, hogy a magyar államiságnak, a magyar kultúrának, a magyar nemzeti eszmének leglcrmészetcseon és legmegbízhatóbb hirdetői, képviselői, föntartói és megszilárdítói a magyar állami alkalmazottak, a kik ezzel ugyan csak legelemibb kötelességüket teljesítik, a melyért őket magától értetődően még elismerés sem illeti meg, de a mely szempont mégis elégséges kell, hogy legyen annak az óriás jelentőségnek felismerésére, a mely az állami alkalmazottak megfelelő és valósággal kielégítő anyagi ellátásával elválhat atlanul kapcsolatos. Úgy gondoljuk azonban, hogy több érvet nem is kell fölhoznunk igazaink melleit, azért sem, meri a legfelsőbb trónbeszéd tanúsága szerint Nügyméltóságod és a bölcs vezetésével működő kormány mindegyik tagja át van hatva érveink alaposságától és attól a tudattól, hogy a nyugdíjügynek sürgős újjászervezése el nem odázható emberies kötelesség. Végül azon kérelemmel fordulunk Nagyméllóságodhoz, miszerint a nyugdíjtörvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozás elé leendő benyújtás előtt alulírott országos egyesületeknek és a többi állami alkalmazottak (díjnokok, altisztek, szolgák és napibéres szolgák) országos jellegű egyesületeinek is megküldeni méltóztassék, hogy a részletekre vonatkozólag az egész érdekeltség kifejthesse és illetékes helyen előterjeszthesse álláspontját. E kérelmünk teljesítését annál is inkább reméljük, mert a nyugdíjtörvény minden egyes intézkedése annyira belenyúl az állami tisztviselők családi életének összes viszonyaiba és oly mélyen érinti annak minden mozzanatát, hogy e törvény alkotását csak akkor kisérheti az olyannyira szükséges közmegnyugvás, ha a törvényt előkészítő és megalkotó tényezők alaposan és a részletekre kiterjedoleg is megismerik és méltányosan mérlegelik azok óhajtásait és egyben bajait, kiknek helyzetén javítani kívánnak. Igaz nagyrabecsüléssel és őszinte tisztelettel Budapest, 1911. évi január hó 22-én. Országos Bírói és Ügyészi Állami Tisztviselők Országos Egyesület. Egyesülele. Az osztályok köréből. Ipolyság. Jegyzőkönyv felvételen Ipolyságon 1910. évi november hó 15-én, az Országos Bitói és Ügyészi Egyesület ipolysági osztályának osztályüléséről. Jelen voltak : Marlinovich István kir. törvényszéki elnök, mint az osztály elnöke, Oravctz Bela, dr. Dabis Antal, Korlálh György kir. törvényszéki bírák, dr. Lipcsey Ervin kir. főügyész-he'yettes. Jablánczi Sándor, Kollmann János kir. járásbirák, Halasi Andor kir. járásbirósági albiró, Sztrehárszky Gyula, dr. Fejérvári Géza, dr. Magyar Béla, dr. Komáromi Ferencz kir. törvényszéki jegyzők, mint egyesületi tagok. Elnöklő Marlinovich István az osztályülésl megnyitván, üdvözölte a megjelent tagokat s a jegyzőkönyv vezetésére a titkári állás betöltéséig Sztrehárszky Gyula kir. törvényszéki jegyzőt kérte lel. Elnök jelenti, hogy az osztály titkára, dr. Rálh Béla kir. törvényszéki biró elhalván, helyette új titkár volna választandó. A megjelent egyesületi tagok egyhangúlag dr. Dabis Antal kir. törvényszéki birót választották meg az osztály titkárául, ki is a megválasztást kitüntető bizalomnak véve, elfogadta, s a jelen ülés jegyzőkönyvének további vezetését átvette. Elnök jelenti, hogy Tamaskovils Dezső vámosmikolai joggyakornok az egyesületbe tagul óhajt belépni. Az osztály Tamaskovits Dezső vámosmikolai kir. járásbirósági joggyakornokot az egyesület tagjai közé felvette. Elnök az előterjesztett pénztárnoki számadásokra nézve javasolja, hogy a számadások megvizsgálására kéttagú küldöttség választassék. Az osztály Jablánczi Sándor kir. járasbiró és dr. Fejérvári Géza egyesületi tagokat küldölte ki a pénztárnoki számadások megvizsgálására, kik is a beterjeszteti számadásokat azonnal megvizsgálták. Jablánczi Sándor a számvizsgáló bizottság eljárásáról beszámol s jelenti, hogy a számadások rendben vannak, van az osztálynak összesen 57 kor. 30 fillér készpénze, melyre nézve javasolja, hogy abból 50 korona az ipolysági takarékpénztárnál helyeztessék el, a fennmaradó összeg pedig hag)assék pénztárnoknál neláni apróbb kiadások fedezésére. Az osztály ilyen értelemben határozott s a pénztárnoknak a felmentvény megadatolt. Pénztárnok jelenti, hogy dr. Kiss Endre selmeczi kir. járásbirósági jegyző, egyesületi tag, többszöri felszólítás daczára tagdíjat nem fizet. Az osztály e körülményt a központnak fogja jelenteni. Dr. fejérvári Géza ós dr. Magyar Béla egyesületi tagok bejelentették, hogy az egyesületből kilépnek. Az osztály ezt sajnálattal vette tudomásul s ezt is jelenteni fogja a központnak. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Budapest. Jegyzőkönyv felvételeit az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület budapesti osztályának választmánya által Budapesten 1910. évi deczember hó 5-én tar olt üléséről. Jelen voltak : Balázsovich József kir. kúriai biró, osztályelnök, Wellslein Gyula kir. kúriai biró, dr. Láng Ferencz kir. ítélőtáblai biró, dr. Gönczy Gyula kir. járásbiró, dr. Lukács- Jenő, dr. Nietsche