Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1911 (2. évfolyam, 12-21. szám)

1911 / 21. szám - Továbbképző megtekintéseink. 2. A Lipólmezőn elhelyezett állami elmegyógyintézet

200 paralysis iránt, A Rudin által felkutatott algiriai paralyticusok idegenvezetők vagy bérkocsisok voltak. Néhány évtized előtt az Észak-Amerikai szerecsenek közölt a paralysis ritka betegség volt. Talán a gyors tempó, a melyben a kultúra külső mázát magukra vették és a számukra hirtelen megnyíló új perspectiva okozta ezt a kiselejtezést, úgy hogy manapság több a i néger paralyticus, mint a fehérbőrű. Kraft-Ebingnek volt egy jó szava, illetve két szava a paralysis okaira nézve: Civilisation und i syphilisation. A hivatás tekintetében leggyakoribb a paralysis a katonatiszteknél, a kereskedőknél, a vasutasoknál és a legritkább a kath. pa- ; póknál. Kraít-Ebing 2000 paralyticus közül egyetlen papot sem látott, de viszont 100 elmebeteg tiszt között 90 paralylicust. Apáczáknál is alig észleltek paralysist. Mondottam, hogy a paralysis a 10—20 évvel előrement syphilist föltételezi. A syphilisnck condilio sine qua non szerepe egész a legutolsó n; ujainkig vitás volt. Felhozlak ugyanis, hogy vannak paralysis eseiek, a hol az előrement syphilis bizonyossággal ki volt zárható, de ezen érvelés erősen megingott azon tapasztalat által, hogy (Hudovernig) sok cselben harmadlagos syphilis tüneteit észlelték ugyancsak oly egyéneken, a kik semmit sem tudtak egy előrement syphiliticus fertőzésről. A Wassermann-féle vérvizsgálatok teljesen bizonyosságra emelték, hogy előrement syphilis nélkül paralysis nincs. Hogy a syphilis mikor és mily körülmények között vezet paraljsishez, arra nézve teljes homályban vagyunk, már a mi az egyes eseteket az egyént illeti. Úgy látszik, hogy bizonyos körülmények és bizonyos culturalis előfeltételek mellett az alkoho- j lismusnak van valamelyes szerepe. Egy görög orvos említi, hogy a j görög nők megvetik az alkoholt, míg a férfiak mind erős borivók, az utóbbiaknál a paralysis gyakori, a nőknél azonban nem fordul \ elő. Egy kivételes esetben észlelt egy előkelő görög nőnél paralysist, a kinél kiderüli, hogy férje erőszakkal szoktatta rá a borivásra. Hasonlóképen észlellek török paralyticákat, de kizárólag csak európeizált török hölgyeknél, a kik a pezsgőivásnak hódollak. Némileg megingatja fajéielbeli teleológiai löltevésemet az a különös tapasztalat, hogy egy bizonyos forrásból eredő syphilis nagyobb dispositiót teremt a paralysisre, mint másutt aquirált syphilis. Már a házaspárok együttes megbetegedésének gyakorisága is gondolkozóba ejthet, de még inkább franczia orvosok állal közölt azon eset, a mikor öt férfi, kik ugyanegy leánytól aquiráltak syphilist, mindannyian paralyticusok, illetve labeticusak lettek, sőt később egy 6-ik tabeses is jelentkezett, a kit ugyanezen leány 20 év előtt inficiált. Egy másik esetben hét üveghutás legény egy közös fúvót használt. 12 év múlva öt ezek közül kifejezett tabes, illetve paralysis tüneteit mutatta, kettő pedig nagy mértékben gyanús volt. Vala- i mennyi az ajkakon történt primár infectio után szakszerű antisyphiliticus curán ment át. Ezen esetek pendantjai közöltetnek az újabb irodalomban is. Közbevetőleg megjegyzem, hogy egy amerikai orvos paradox, de érdekes theoriát állílott fel a paralysis keletkezéséről. Azt mondja, hogy a syphilis méregnek a szervezetbe hatolásakor rögtön megindul az organismus vegykonyháján egy ellenméreg készítése. Ha már most a syphilis mérget mesterségesen elnyomjuk, akkor — hogy népszerűen fejezzem ki magam — az antitoxsin mintegy ellenfél nélkül marad a szervekben s a szervezetben dúlva okozza a paralysist, Ezért csak ott van paralysis, a hol a syphilist kezelik, vagy túlkezelik. Paradox elmélet, mely csakhamar feledésbe is meni. A felhozott eseiek tehát olyanok a melyeket a socialis test fajéletbeli czélludatos törvényszerűségének bizonyítására felhasználni nem lehet, de másfelől mégis csak ezen magasabb szempontból lehet megérteni a népek éleiében a syphiliticus kórtényező magatartását és megnyilvánulását. A syphilist Kolumbus kísérői hozták Amerikából Európába. Mi oka lehetett annak, hogy 300 esztendeig tartolt, míg a paralysis egyszerre rohamosan elterjedt egész Európában? Kraepelin fölteszi, hogy a hova syphilis csak később jutott, mint pl. Boszniába, Napóleon katonái állal, még jó hosszú ideig kell várni ott, míg a syphilis méreg annyira átalakul és szelídebb, lappangó alakot ölt, hogy ilyen alakban a paralysisre dispositiót teremtsen. Uraim! Azt szokták mondani, hogy a paralysisnél a szellemi élet észrevétlenül lassú átmenetben távolodik el a normálistól. Ezt az átmeneti szakot el is nevezték prodromalis stádiumnak. Én ezt most nem úgy hiszem. Az agyműködés szövettanilag már betegen sokáig fenn tudja tartani a szellemi élet épségét. Az első psychoticus tünetek már az inconpensatio, az összeomlás kezdetét jelentik. Mint egy háznál, a mely a legkisebb süppedést mutatja, régi belső bajok tárulnak fel, úgy az első elmebeli kórtünetek mély szakadékot tesznek szemlélhelővé. Az nem kezdete egy betegségnek, az nem lassú eltávolodás az elmebetegségtől, ha pl. egy eddig kifogástalan viseletű ember kinos zavarba hoz egy társaságot egy oda nem illő obscén adoma elmondásával, vagy ha hivatalából szórakozottan el távozik a munkaidőben, kabátját ott felejti, a piaezon megáll cseresznyézni, a délutáni órákban hazavetődik, csudálkozik, hogy már megebédeltek, vagy ha másik nyilvános helyen végzi szükségéi, vagy ha eddig reservált úriember pajtáskodni kezd mélyen maga alatt álló emberekkel. Ezek nem kis deffectusok, hanem mély és hirtelen összeomlás. Egyáltalán a convenlionalis formák elhanyagolása, a mit leginkább észre szoktak venni az izgalmi szak, vagy paralysis kitörése előli, már nagy pusztulást jelentenek és nem tekinthetők egy közeledő elmebántalom előjeleinek. Inkább más, tesli állapotok azok, a melyek az intellectuális összeomlást megszokták néha előzni: sok beteg panaszkodik emésztési zavarokról, Kaiisbadba mennek, gyakran álmatlanok; mások fejfájást emlegetnek, vagy szédülést, indulatosak, néha az általános gyöngeség tüneteit mulatják, ilyenkor gyakran neurestheniát állapítanak meg, sanatoriumi kezelést ajánlanak, hogy mint mondani szokták, egy nagyobb agybetegséget meggátoljanak. Pedig a neurastheniából sohasem fejlődhetik paralysis és a paralysisnek elejét venni nem lehet. Ili nincs idejekorán való közbelépés; az annál, a ki arra ki van szemelve, leilép és megy feltartóztathatatlanul a maga utján. Büntető és polgári törvényszéki vonatkozásaiban sokat vitatott kérdés, hogy mikortól fogva tekinthető a paralysis prodromális szakában, a beteg elhatározási képessége korlátoltnak. Erre nézve azt mondhatjuk, hogy a szabad elhatározási képesség már a legkisebb abnormitásoknál teljesen felfüggesztettnek tekintendő, sőt ezen tüneteket megelőző időre is fennforog a gyanú, a szabad elhatározási képesség teljes felfüggesztésére. Persze itt kénytelenek vagyunk cumulálni és a paralyticust minden lettére nézve egyaránt beszámíthatallannak jelenteni ki, : pedig azt éppenséggel nem lehet mondani, hogy a paralyticus mindenben épen az ellenkezőjét teszi annak, a mit ép elmeállapotában telt volna. A paralyticustól megíelclőleg vezetett kérdések által, pl. ha lanúzásra használtalik fel, az orvos mindég kitudja szedni a valót, de eselenkint analysálni és értékelni a paralyticus elhatározását, vagy nyilatkozatait az igazságszolgáltatásban lehetetlen. A paralysis további lefolyásában mindinkább feltárul az intellectuális pusztulás egész a teljes depersonalisatióig. Ezzel karöltve gyakran egy sajátságos nagyzolás képe tárul elénk. A beteg megalomániás. Czimboráló kedvvel mindenkit lélegez, mindenkit részesévé akar tenni végtelen hatalmának és erejének; ezer koronás ebédre hív meg, de ha ezt keveselik, egy milliót utalványoz ki, vagy száz milliót, vagy királyságokat; egy ökölcsapással egy elefántot tud leteríteni, potentiája határtalan. Mi sem hozza zavarba, többen állítják, hogy minden élő nyelvet beszélnek, azon felszólíí tásra, hogy beszéljenek valamit angolul, valami szózagyvalékot mondanak, esetleg tót szavakhoz angolos ragokat bigygyesztenek, de zavarba nem jönnek. 15—20 év elölt adtunk véleményt Laufennauerral egy végrendelet érvénytelenítési perben. A tanúvallomásokból meg volt állapítható, hogy az örökhagyó a végrendelkezés idejében a paralysisnek nem csak előhaladott, de u. n. kimeneteli stádiumában volt. Természetesen nem mondhattunk mást, mint azt, hogy a végrendelkezőnek azon időben szabadéinalározási képessége teljesen fel volt függesztve. A törvényszék és a tábla érvénytelenítenék a végrendeletet, de a kir. curia érvényesnek mondta ki azt. Ki tudja? talán igaza volt. Elvégre az elmeÍDeleg ember beleviheli egészséges korából óhaját, vágyát betegségébe; nem kell, hogy betegségében a fordítottját tegye annak, a mit mint egészséges ember tett volna és ha a cselekmény maga — a jelen esetben a végrendelkezés — magán viseli ezen jelleget, miért ne lehessen az érvényes? igaz, hogy a curia nem így indokolta ítéletéi, hanem azzal, hogy a beteg egy lucidum intervallumban ténykedett. Hát kérem, •mi ilyen lucidum intervallumot nem ismerünk. Lucidum intervallum nincs, csak az van, hogy a különben zavart, befolyásolható beteg nem tesz folytonosan értelmetlen és visszás dolgokat és hogy régi kívánságát beleviheti a legnagyobb zavartság állapotában is. A paralysis lefolyásában előfordulhatnak az u. n. remissiók : a kóros tüneteknek elhalványulása, visszafejlődése, sőt eltűnése hoszszabb időre, mely idő alatt az egyén szűkebb működési kört jól elláthat a szövettani értelemben vett betegség változatlan fennállása mellett. Itt ismét olyan compensaliok létrejövetelét kell feltételeznünk, mint a paralysis előző szakában, a melyek bizonyos pótlások által a súlyosan beteg agyvelőben a szellemi functiókat fenntartani képesek. Ha azonban akár polgári, akár büntető törvényszéki vonatkozásában egy remissiós paralyticus beszámíthatóságának kérdése merül fel. arra csak nemmel felelhetünk, a bírónak hagyván meg annak eldöntését, hogy egy concret cselekményt mennyiben hoz kapcsolatba a szabad elhatározási képesség hiányával. Oláh igazgató ezek után a paralysis lefolyásának egyes tüneteit a motoricus szóképek elmázolásál, a pupilla-merevséget, a terjedő hüdés-lüneleket, a nagyzolást mulatja be nagyszámú betegen,