Az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület hivatalos értesítője, 1909-1910 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1909 / 1. szám - Az igazgatóság jelentése az 1908-1909. egyesületi évről

3 4. A szombathelyi osztály jelentése szerint Horváth István tag kilépett. Tudomásul van és :i három kilépett tagot a tagok jegyzékéhői tőrlik. 5. A marosvásárhelyi osztály kéri, hogy 1909-ben a bevételek 50%-ál tarthassa vissza. Kivételesen engedélyeztetik. Ezután fienyovits Lajos pénztáros lesz jelentést a pénztár helyzetéről. Eszerint: 1908. évben az összes bevétel 10,364 K 12 f. « t t t kiadás 4,635 « 34 < Egyenleg 1908 deezeniber 31-én _ 5,928 K 78 i 1909 szept. 30-ig az összes bevétel 13,781 « 51 8 « <t « « « kiadás 1,000 < 49 t 1909 szept. 30-iki pénztár-egyenleg 12,181 K 51 i. tagdíjhátralék kitett: 1908. évről _ _ 3,994 K 10 f. 1909. « „-_„-_ . 5.722 « tt Összesen _ 9.710 k 10 r. .V/ 1910. évi költségvetés: Bevétel: 1909 okt. 1. pénzlárniaradvány 12.181 K 51 f. Tagdijakbői _ . 18,099 < < Tagdíjhátralékokból _ _ 9,716 c 10 < Kamat _„___-.._ 500 « — « Összesen: _ 10,496 K 61 r. Kiadna: Irodaszerek, postadijak 600 K — r. Két titkár tiszteletdíja _ _ _ 2,000 < — « Pénztáros « _ _ .. 1,000 t Szolaa fizetése 240 e — t Lapköltség 3,000 « — «. Vegyes_ _ _ _ _ _ — 1,000 < t Osztályköltség _ _ 4,525 « « Összesen: _ 12,305 K f. Egyenleg _______ 28,131 K 61 f. Az osztályok közül a veszprémi és gyulafehérvári osztály még egyáltalán nem küldött be tagdijat. Az igazgatóság a jelenléseket tudomásul veszi és megbízza az igazgatóságot a tagdíjhátralékok erélyes behajtásával. Több tárgy nem lévén, az ülés feloszlik. Kmf. Dr. Lányi s. k. Grecsák Károly s. k. titkár. elnök. Hitelesíljük: WelIsiéin Gyula s. k. Benyoviíg Lajos s. k. Az hjazfjatósáfj jelenlése az 1908—1909. egyesületi évről. [. Tisztelt közgyűlés! Egyesületünk fönnállásának második évében Ili új taggal gyarapodott, az osztály ok száma 55-ről 58-ra emelkedett és ma 2889 taggal dicsekedhetünk. Azért kezdjük jelentésünkéi ezekkel a számadatokkal, hogy mindjárt eleve mulat hassunk reá egyesülelünk örvendetes fejlődésére és arra, hogy kartársaink körében mindinkább egy tenn «sé válik az a meggyőződés, hogy a bírák és ügyészek összes érdekeinek elomozdiiása hatásosan csakis az egyesülés és az összetartás útján, az összetartozás és a szolidaritás megerősítésével történhetik. Az az idegenkedés, a melylyel eleinte nálunk is. a külföldön is a birák és az ügyészek egyesüléseit fogadták, arra vezethető vissza, hogy kartársaink mindig es mindenütt előkelő tartózkodással szemlélték a közéletet és annak reájuk vonatkozó mozzanatait, a tömörülés pedig azt az aggodalmat keltelte bennük, hogy az általánosan jogosultaknak elismert érdekeik érvényesítése körül a birák és ügvészek is talán azokhoz a sokszor erőszakos eszközökhez fognak nyalni, a melyek korunk gazdasági harcsait minden érdekelt fél részén annyira elkeseredettekké teszik. Működésünk tanúsítja, hogy ezek az aggodalmak mennyire alap nélkül valók. Hogy amaz eszményi érdekek melleit, a melyeknek érvényesítése végett egyesülésünk megalakult és a melyek távolról sem a birák és ügyészek magános érdekei, hanem a jogszolgáltatásnak el nem engedhető attribútumai, gazdasági helyzetünknek megfelelő javítását is előmozdítani óhajtjuk: ez oly természetes törekvés, a melyei senki sem rosszalhat, a kinek fogalma van arról, hogv az anyagi függetlenség biztosíthatja csak az erkölcsi függetlenséget, a szellemi téren előrehaladási, a jogot keresők bizalmának megerősítését. De bármily fontos és elsőrendű is a tisztességes megélhetés biztosításának kérdése, működésünk még sem csakis ezt helyezte előtérbe, annál kevésbbé, mert ismerve hazánk mostani pénzügyi viszonyait, ez idá szerint kerülni ah ijijuk. hogv polgártársunk ujibb nagvobb mértékű megterhelésével javítsuk anyagi helyzetünket, hanem — a mint azt már múlt évi jelentésünkben is hangsúlyoztuk — egyelőre a birói és ügyészi szervezet megfelelő átalakítását, az eljárás egyszerűsítését és olcsóbbá tételél czélzó javaslatainkkal akarjuk megjelölni az anyagiak czélszerű javításának is egyik útját és előkészíteni azt, hogy a megalkotandó külön birói és ügyészi status, a melynek lélesilése egyik legfőbb törekvésünk, abban a javadalmazásban részesüljön, a mely az ő sajátos viszonyainak és exclusiv helyzetének mindenképen megfelel. Ezenfelül pedig épen egyesülésünk révén tervezünk olyan intézményeket, a melyek kartársaink anyagi gondját érezhetően csökkenteni fogják. Különben is a stoikusok erényeire emlékeztető az a puritanismus, a mely a magyar birói és ügyészi karnak mindenkor egyik dicsőséges jellemvonása volt és a mely abban is megnyilatkozik, hogy a biró és ügyész működésének tartama alatt, megérdemelt előléptetésén felül, egyéb kitüntetésben és jutalmazásban rendszerint nem részesül, kizárja annak föltevéséi, hogy gazdasági kérdésekben egyébre törekednénk, mint a magasztos tisztünkhöz méltó, nem magas, de arányos javadalmazáshoz. Az auri sacra lames — mondta volt egy kiváló német biró — nem tartozik a birói kar emberi gyöngeségei közé. annál kevésbbé. mert épen a mi működésünk a legalkalmasabb annak a fölismerésére, hogy nem a vagyon az. a mely az ember belső ériékét és tekintélyét bizonyítja és biztosítja. A bírák Ss üí.\eszek tumoruk:.:* azonban, ismételjük, fekrpen egyéb czélokat tart szemmel. Egyesíteni kívánja azt a nagy szellemi erőforrást, a mely ebben a karban meggyülemlell. hogy azl az állam jogszolgáltatásának terén, a legszorosabb értelemben vett törvény alkalmazáson felül, egyéb közhasznú tevékenységre is buzdítsa és (ordítsa. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve, hogy nem illik komoly férfiakhoz, hogy az őket legközelebbről érdeklő, legfontosabb kérdések dolgában is tétlenül, összefont karokkal várjanak mindaddig, míg másoknak, tőlük idegeneknek véletlenül eszükbe jut majd ezeknek a kérdéseknek valamelyes megoldása. Mi úgy gondoljuk, hogy nem előkelőség az. a mely tartózkodik a támogatásra szoruló kartársak érdekeinek együttes előmozdításától. És nem kell sokáig keresnünk a választ arra a kérdésre sem. vájjon engedelmes, szolgai alázatosság illik-e inkább a bírákhoz és ügyészekhez, mint az erőteljes, önérzetes és öntudatos önállóság, a mely azonban pillanatra sem feledkezik meg törekvései közepette az állam jogszolgáltatásának igazi érdekeiről, az állam és annak lakossága iránt tartozó kötelességeiről, sem pedig a felügyelő hatóság törvényes jogköréről. Es. végül, úgv találjuk, hogy mindenképen méltóbb a birák és ügyészek karához, ha a maguk meghitt körében beszélik meg óhajtásaikat, eszméiket és sérelmeiket, mintha azokat elkeseredett karlársak hozzánk nem méltó alakban viszik a nyilvánosság elé, a mint hogy