Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vegyes döntöbiróság itélete a menekült magyar köztisztviselök illetményperében

25 nak a saját szuverénitásán alapuló elhatározás következménye, úgy, hogy ez esetben nem lehet a szuverenitás elleni merényletről beszélni, •azonban az ebben a tárgyban létrejött nemzetközi Egyezmény elvitathatatlanul a szerződést kötő szuverén államok megkötéséhez vezet bizonyos irányban. A közhatalomnak azok a korlátozásai, melyek a nemzetközi szerződésekben és a nemzetközi szokásjogban jelentkeznek, a nemzetközi jogniak legfontosabb részeit képezik. A kérdés tehát odáig egyszerűsödik, hogy ki lehet-e zárni a tisztviselőket egzisztenciális anyagi eszközeikre vonatkozó jogaikkal abból a jogi védelemből, amelyet a magyar állampolgároknak a Triianoni Békeszerződés 250. cikke biztosít az Utódállamokat terhelő kötelezettség kihatásaira való tekintettel. Ez a 250. cikk semmiféle kivételt nem ismer: általában javakról, jogokról és érdekekről beszél. Ez pedig általános és állandó elv az igazságszolgáltatásban, hogy amennyiben maga a jogszabály nem tesz kivételt, nem szabad annak értelmezése köziben ilyenfojta megszorító megkülönböztetést tenni. „Ubi lex non distinguit, nec nobis est distinguere." Kétség esetén és a jogvédelem eszméjének megfelelően a magyarázatnak inkább kiterjesztőnek kell lenni, mint megszorítónak. Igaz, hogy a 232. cikk magánjogokról, javakról és érdekekről beszél. De ebből la szempontból két megjegyzést kell- tenni. Először is, hogy a magán szó nem jelenti a 232. cikkben a jogot. Nem jelent mást, mint az egyesek egyéni anyagi természetű jogait és érdekeit; egyébként ennek a magyarázatnak felel meg a Vegyes Döntő Bíróságok gyakorlata is, amelyben hatáskörüket megállapítják és védik az egyéneket olyan esetekben is, amidőn jogaik, amelyek megtámadtatnak, nem tisztán a magánjog területére, hanem a közjog területére is tartoznak, lamidőn pld. polgári jogokról van szó. Az alanyi közjogok nincsenek tehát kizárva a 250. cikk hatása alól a bíróságok gyakorlata szerint sem. A másik észrevételem a következő: Eltekintve az előbb mondottaktól a 250. cikk tartalma nem fedi teljesen a 232. cikk tartalmát. Ha van is közöttük összefüggés, nem lehet azt állítani, hogy a tartalmat illetőleg a 250. cikk teljesen fedi <a 232. cikket, vagy fordítva, vagyis, hogy a 250. cikk egyszerűen a 232-nek a fordított képe. Ezért kell a 250-ik cikket külön értelmezni és magyarázni. Egyébként a 232. cikkel együtt értelmezve sem tudunk, amint látni fogjuk, olyan értelmezéshez jutni, amely szerint ebből a védelemből az alanyi közjogok ki volnának zárva, vagy még világosabban szólva azok a jogok, melyeknek tárgya pénzérték, — illetményükhöz való jog, — olyan jogok, amelyek sok jogász szerint határozottam a magánjog területéhez tartoznak, vagy legalább is vegyes jellegűek. Mindenek előtt ezt kell tehát alkalmazni a jelen kereset egyedüli tárgyát képező jogra, illetve a tisztviselők illetményeire. De alkalmazandó ez éppen úgy a köztisztviselőnek a hivatalához való jogára, amely tisztán közjogi természetű. Tekintve, hogy a 250. cikk nem is