Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 3. szám - A magyar-délszláv vdb. itélete P. Gyula és feleségének az agráralap elleni 233. sz. perében. Folytatás

18 nek az volt a szándéka, hogy a magyar állampolgárok részére fenntartják a perlés jogát az Agráralappal szemben az agrártörvény hatálybalépte után is, mert Jugoszláviában az agrárreform nem volt végleg szabályozva. A II. Egyezmény 1. §-át olvasva meg kell állapítanunk, hogy szerződő felek kifejezetten fenn akarták tartani a magyar állampolgárok részére a perlési lehetőséget az Agráralappal szemben olyan ügyekben, mint amilyenekről most szó van. Ez a cikk így szól: „Ugyanez lesz a helyzet mindazokat a pereket illetően, amelyeket magyar állampolgárok agrárreform címén a Vegyes Döntő Bíróságok előtt Jugoszlávia ellen, ahol az agrárreform eddig még végleges törvényhozási intézkedés tárgyát nem képezte, oly birtoktestek tárgyában indítanak, amelyek a hatályban levő törvények és rendeletek által már agrárreform alá vonattak és amelyek tekintetében a tulajdonos szabad rendelkezési joga ezen törvények és rendeletek intézkedéseinek a birtokra 1930. évi január hó 20-át megelőzően történt tényleges alkalmazása folytán korlátozást szenvedett." A szóbanforgó ügyekre a meghatározás szószerint ráillik. A kérdéses birtokoklat agrárreform alá vonták és a tulajdonosok szabad rendelkezési jogát korlátozták. Ennek a cikknek az egyetlen helyes, szószerinti és logikus értelmezése az, hogy megadja a perlési lehetőséget kifejezetten az agrártörvény hatálybalépte után és azzal a feltétellel, hogy az érintett birtoktestet egyszer már agrárreform alá vonták és a tulajdonos sziabad rendelkezési joga már előzetesen halasztást szenvedett. Jelen esetben a felperesek még tulajdonosai az ingatlanoknak a telekkönyv szerint és csak szabad rendelkezési joguk korlátoztatott 1930. január 20-a előtt kiadott rendeletekkel. Ellenkeznék tehát a logika minden szabályával az, ha kimondanánk, hogy a kereset azért késett el, mert a tulajdonos szabad rendelkezését korlátozó intézkedések már 1924—1928-ig foganatosíttattak, vagyis 1930. január 20-a előtt, holott az I. cikk kifejezetten ugy rendelkezik, hogy a magyar állampolgárok kizárólag (azokban az esetekben indíthatnak pereket, melyekben már 1930. január 20-a előtt intézkedések történtek birtokukra vonatkozólag. E cikk 2. pontjának 2-ik bekezdése szintén megerősíti álláspontunkat. E bekezdésben olyan perekről van szó, amelyeket az uj jugoszláv törvény alkalmazása miatt indítanak. Ez a helyzet a mi pereinkben is. Érdekes, hogy Sebestyén Pál volt kormánymegbízott, aki jelenleg a magyar kormány kiküldöttje az Agráralap vezetőségében, ia Párisi Egyezmények cimü magyar munkájában az 53-ik oldalon közli az Egyezmények indokolását, amely teljesen fedi a mi álláspontunkat. Ez a rész így szól: „Jugoszláviában más a helyzet. Itt az agrárreform tényleg végre vian hajtva, de csak kormányrendeletek alapján, a végleges törvény még nincsen meghozva és így nem lehet tudni: egyrészről mily mérvű lesz a végleges földelvétel, másrészről milyen lesz a fizetendő kártérítés. Uj perek e két uj körülmény miatt keletkezhetnek. Ki kellett