Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 2. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntő biróság itélete. P. Gyula és feleségének az agrár alap eleni 233. számu perében. Folytatás

12 Teljesen világos, hogy a Párizsi Egyezmények aláírói a II. Egyezmény I. cikkének 2-ik bekezdésében az összes agrártörvényeket és rendeleteket értették, amelyek 1930. január 20-a előtt léptek hatályba, nem pedig azt az egy rendeletet, amelyik az elidegenítési és terhelési tilalmat alkalmazta. Ami tehát az új perek indítását illeti világos, hogy ezek az állampolgárok indíthatnak ilyeneket a II. Egyezmény I. cikke alapján és nemcsak iá törvény 11. cikke értelmében kisajátított javakra vonatkozólag, melyekre már előzetesen tényleg alkalmaztatott az elidegenítési és terhelési tilalmat tartalmazó rendelet, hanem pert indíthatnak olyan javak végleges kisajátítása miatt is, amelyek a provizórikus agrárreform folyamán kényszerbérbe adattak, valamint olyan javakat illetően, amelyek részleges kisajátításnak lettek már alávetve, de a kártalanítási összeg nem lett megállapítva. Mindebből következik, hogy az elévülési határidő megállapítása tekintetében a II. Egyezmény XVI. cikkének a rendelkezései, valamint a Magyar és Jugoszláv kormány között létrejött Pótegyezmény intézkedései mérvadók. A II. Egyezmény XVI. cikke határozottan kimondja, hogy a végleges agrártörvény kihirdetése előtti időre A XIII. cikk általános rendelkezései szabják meg az elévülési határidőt. A végleges agrártörvény meghozatala után a Magyar és Jugoszláv kormány egyezményt fog kötni, amelyben megállapítja a cselekmény időpontját, amelytől kezdve az elévülési határidő íolyik (hat hónap), a II. Egyezmény XIII. cikkének általános rendelkezését csak akkor lehet lalkalmazni, ha a két kormány ilyen pótegyezményt nem köt. Tekintve, hogy ez a Pótegyezmény létrejött és ez a párizsi II. Egyezmény XVI. cikkének integráns része, kizárólag ennek a rendelkezései mérvadók. A II. Egyezmény XIII. cikkének általános rendelkezései tehát, amelyek az elévülésről szólnak, nem vehetők többé figyelembe, éppen úgy, mint a Perrendtartás 16. §-ának rendelkezései sem, amelyek nem változtathatják meg a Párizsi Egyezmény kifejezett rendelkezéseit. Nem lehet szó kétféle értelmezésről, mint az a 733. számú Ítéletben olvasható, mert a II. Egyezmény XIII. cikkének a rendelkezései nem homályosak, hiszen ezek csak a végleges agrártörvény kihirdetéséig és a két kormány közötti pótegyezmény létrejöttéig voltak mérvadók. A Pótegyezmény szerint pedig a hat hónapi elévülési határidő attól a naptól kezd folyni, amellyel a végleges agrártörvény 11. cikke alapján kibocsájtott kisajátítási rendelet az illetőnek kézbesíttetett. A 733. számú ítélet indokolásában a Vegyes Döntő Bíróság azt állapítja meg, hogy sem a végleges agrártörvény, sem annak 11. §-ában szabályozott eljárás nem tekinthető új ténynek, amely újabb perek indításának szolgálhatna alapul laz A-kassza ellen. A Jugoszláv Kormánymegbízott véleménye szerint a Perrendtartás 16. <§-ának 2-ik bekezdése sehol sem használja az ,,új tény" kifejezést, hanem egyszerűen „tényről" beszél „bármely tényről, intézkedésről, vagy határozatról, amely a per alapjául szolgálhat." A végleges jugoszláv agrár-