Nemzetközi jog tára, 1934 (10. évfolyam, 1-5. szám)

1934 / 1. szám - A magyar-jugoszláv vegyes döntőbiróság itélete. P. Gyula és feleségének az Agrár Alap elleni 233. számú perében

3 A magyar és Jugoszláv kormány egyszeri jegyzékváltással abban állapodott meg, hogy a Jugoszláviában kihirdetett végleges Agrártörvényben említett az az esemény, melynek kezdő pontjától a hat hónapi elévülési határidő számítandó: •— az említett törvény 11. §-a alapján kibocsátott kisajátítási rendeletnek az érdekelt kezéhez történt kézbesítése. Felperesek akként értelmezték a párizsi II. Egyezmény XVI. §-át és a magyar, valamint a jugoszláv kormány között létrejött megállapodást, hogy minden magyar állampolgár, akit a Jugoszláviához átcsatolt területeken az Agrárreform alkalmazása folytán kár ért jogosult az Agrár Alap ellen fordulni keresettel, attól a kézbesítéstől számítóit 6 hónapon belül, amelyet a végleges Agrártörvény 11 §-a említ, tekintet nélkül az előző törvényhozási intézkedések értelmében történt elkobzásokra. A bíróság nem fogadja el ezt a magyarázatot, mert az nyilván ellentétben állana a párizsi II. Egyezmény XIII. cikkének kifejezett rendelkezésével. Ennek a cikknek a célja véglegesen megállapítani az elévülés időtartamait, melyekről a Perrendtartásban szó van és hogy a XVI §-ban említett megállapodásnak nincs más célja mint az, hogy megállapítsa az időpontot amelytől az elévülés a végleges törvény alapján eszközölt újabb kisajátításokra vonatkozólag folyni kezd. A bíróság figyelmét nem kerülte el az, hogy a párizsi II Egyezmény XVI §-ának szövege félreértésekre adhat okot és hogy a budapesti jugoszláv követség és a m. kir. külügyminisztérium között történt jegyzékváltás szövegei nem oszlatják el ezt a homályt. Azonban ennek a cikknek az értelme, valamint a szerződő felek igazi szándéka tekintetében felmerülő kétség eloszlik, iha figyelembe vesszük a XIII. §-t és a Perrendtartás 16. §-ának 2-ik bekezdését. Az 1931. évi június 21-i Jugoszláv Törvénynek az 1. §. szerint az a célja, hogy liquidálja az agrárreformot. Ez a törvény magában véve nem egy új tény, hanem az a célja, hogy szentesítse, szabályozza és esetleg helyesbbítse az agrárreform előtti eseményeket. A Törvény 11. §. 3. pontjában előírt eljárás nem teremt feltétlenül új tényt, hanem szabályozni kívánja az előző kisajátításokat, megengedvén azok helyesbbítését részben visszaadások, részben új kisajátítások által és hogy ez csak olyan esetekre vonatkozik, amidőn még eddig ki nem sajátított földeket e cikk értelmében kisajátíthatnának, amikor is új tényről lehetne szó, amely az agráralap elleni új kereset beadását indokolná. Hia még így sem volna eloszlatható a kétely, akkor a biróság nem tehetne mást, minthogy a Perrendtartáshoz tartja magát, amelyre egyébként kifejezetten utalt a párizsi II. Egyezmény XIII. és XVI.-ik cikke. Perrendtartását értelmezve pedig'a biróság megállapítja, hogy a jelen esetben az utolsó elvétel, vagy az utolsó elkobzás, melyet felperesek előadtak 1922-ben történt, tehát a keresetet 1925. év végéig be kellett volna adni. Hága, 1933. április 21. Schreiber, D. Arandje-