Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Általános békerevizió vagy a trianoni szerződés külön reviziója

26 „omnibus pactis intelligitur rebus sic stantibus". A rebus sic stantibus klauzula hennefoglaltatik tehát hallgatólagosan minden határozatlan időre kötött szerződésben. Ezt az elvet kifejezetten magáévá tette a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmánya, amely 10. cikkében2) tartalmazza ugyan — a Szent Szövetséghez hasonlóan — a tagállamok kölcsönös garanciáját, területi integritásukra és függetlenségükre vonatkozóan, de egyben a 19. cikk3) által módot igyekszik nyújtani, legalább is elméletileg, .a rebus sic stantibus klauzula legális érvényesülésének. Az egyezségokmány 19. cikkével nem szándékozom ez alkalommal foglalkozni, csupán azt kívánom megállapítani, hogy •ennek rendelkezései folytán a Nemzetek Szövetségének bármely tagállama politikájába szervesen beillesztheti valamely nemzetközi szerződés békés revíziójára való törekvését anélkül, hogy ezzel az érvényben levő tételes nemzetközi jogot megsértené, vagy a nemzetközi békét veszélyeztetné. Ebben a körülményben rejlik a 19. cikk legnagyobb jelentősége. A 19. cikk legális jelleggel ruházza fel tehát mindazokat a dinamikus erőket és törekvéseket, amelyek Európában a világháború utáni békeszerződésekkel létrehozott helyzet megváltoztatására törekednek. Ezt a tényt azért szükséges igen erősen aláhúzni és hangsúlyozni, mert az európai nemzetek és jogtudósok revizió melletti és revizió ellenes csoportokba sorozhatok s a békeszerződések revíziója az a probléma, ami az európai államok külpolitikájának tengelyét képezi; ennek megoldásától függ a Nemzetek Szövetségének jövője és igen nagy mértékben a gazdasági kérdések megoldása is. A revizió ellenes tábor ezzel szemben szereti ugy beállítani a revíziós mozgalmakat, mintha azok törvényellenes eszközökkel akarnák a mai európai statusquo-t megváltoztatni s igy végeredményben alkalmasak volnának ujabb háborúk felidézésére. A revíziós és anti-reviziós mozgalmaknál jellemző tünet, hogy a nyugati államok politikusainak és jogászainak túlnyomó része, bizonyos mértékig, összefüggő alkotásnak tartja a páriskörnyéki békeszerződéseket, mert ugy vélik, hogy az egyik békeszerződés lényeges rendelkezésének megváltoztatása valamennyi békeszerződés revízióját maga után vonná s akkor az egész u. n. békemű összeomlana. 2) „A Szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi tagjának területi épségéit és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Ha ily támadás vagy fenyegetés esete, avagy ily támadás veszélye bekövetkezik, a Tanács megfontolás alá veszi, miként kellene a fent megállapított kötelezettséget teljesíteni." 3) ,,A Közgyűlés időnkint felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelynek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné."