Nemzetközi jog tára, 1933 (8. évfolyam, 1-5. szám)

1933 / 4. szám - Általános békerevizió vagy a trianoni szerződés külön reviziója

26 „omnibus pactis intelligitur rebus sic stantibus". A rebus sic stantibus klauzula hennefoglaltatik tehát hallgatólagosan min­den határozatlan időre kötött szerződésben. Ezt az elvet kifeje­zetten magáévá tette a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmá­nya, amely 10. cikkében2) tartalmazza ugyan — a Szent Szövet­séghez hasonlóan — a tagállamok kölcsönös garanciáját, területi integritásukra és függetlenségükre vonatkozóan, de egyben a 19. cikk3) által módot igyekszik nyújtani, legalább is elméletileg, .a rebus sic stantibus klauzula legális érvényesülésének. Az egyezségokmány 19. cikkével nem szándékozom ez alka­lommal foglalkozni, csupán azt kívánom megállapítani, hogy •ennek rendelkezései folytán a Nemzetek Szövetségének bár­mely tagállama politikájába szervesen beillesztheti valamely nemzetközi szerződés békés revíziójára való törekvését anélkül, hogy ezzel az érvényben levő tételes nemzetközi jogot megsér­tené, vagy a nemzetközi békét veszélyeztetné. Ebben a körül­ményben rejlik a 19. cikk legnagyobb jelentősége. A 19. cikk legális jelleggel ruházza fel tehát mindazokat a dinamikus erőket és törekvéseket, amelyek Európában a világ­háború utáni békeszerződésekkel létrehozott helyzet megváltoz­tatására törekednek. Ezt a tényt azért szükséges igen erősen aláhúzni és hangsúlyozni, mert az európai nemzetek és jogtu­dósok revizió melletti és revizió ellenes csoportokba sorozhatok s a békeszerződések revíziója az a probléma, ami az európai ál­lamok külpolitikájának tengelyét képezi; ennek megoldásától függ a Nemzetek Szövetségének jövője és igen nagy mértékben a gazdasági kérdések megoldása is. A revizió ellenes tábor ezzel szemben szereti ugy beállítani a revíziós mozgalmakat, mintha azok törvényellenes eszközök­kel akarnák a mai európai statusquo-t megváltoztatni s igy vég­eredményben alkalmasak volnának ujabb háborúk felidézésére. A revíziós és anti-reviziós mozgalmaknál jellemző tünet, hogy a nyugati államok politikusainak és jogászainak túlnyomó része, bizonyos mértékig, összefüggő alkotásnak tartja a páris­környéki békeszerződéseket, mert ugy vélik, hogy az egyik béke­szerződés lényeges rendelkezésének megváltoztatása valamennyi békeszerződés revízióját maga után vonná s akkor az egész u. n. békemű összeomlana. 2) „A Szövetség tagjai kötelezik magukat arra, hogy a Szövetség vala­mennyi tagjának területi épségéit és jelenlegi politikai függetlenségét tisz­teletben tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Ha ily támadás vagy fenyegetés esete, avagy ily támadás veszélye bekövetkezik, a Tanács megfontolás alá veszi, miként kellene a fent megállapított kötele­zettséget teljesíteni." 3) ,,A Közgyűlés időnkint felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmaz­hatatlanná vált szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak ujabb megvizsgálására, amelynek fennmaradása a világbékét veszélyeztethetné."

Next

/
Oldalképek
Tartalom