Nemzetközi jog tára, 1932 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1932 / 5. szám - A német-osztrák vámunio a hágai cour előtt.; A hágai Állandó Nemzetközi Törvényszék véleménye a német-osztrák vámunió kérdésében; (Folytatás)

35 vánvaló, hogy ha ebben a bekezdésben „mindennemű tárgyalás és mindennemű gazdasági és pénzügyi kötelezettség"-ről olvasunk semmi sem létezik, amit nem kellene bele érteni a ,,minden cselekmény" kifejezésbe, amelyet a 88-ik cikk használ. A változás könnyen megmagyarázható, ha figyelembe veszszük a jegyzőkönyv anyagát és célját. Ami a 2-ik bekezdést illeti úgylátszik, hogy különösen az utolsó része szolgált a Törvényszék véleményének alapjául. Ezt tehát figyelmesen kell megvizsgálnunk. Ez a rész, amely a „magától értetődik" szavakkal kezdődik (étant entendu) felsorolja azt az anyagot, amelyet nem érintenek az Ausztriát terhelő kötelezettségek, amelyek az előző bekezdésben és .,a Saint Germaini Bsz. 88. cikkének rendelkezéseiben" vannak felsorolva. Ha ez a rész korlátozza annak az anyagnak a felsorolását, amelyik nem esik a 88-ik cikk alá, világos, hogy ehhez a cikkhez vezet vissza. Tényleg Ausztria nem köteles nem elfogadni valamely speciális rendszert, vagy kizárólagos előnyöket. Kötelezettsége abban áll, hogy ne veszélyeztesse gazdasági függetlenségét azáltal, hogy valamely államra erőszakol bármilyen speciális rendszert, vagy kizárólagos előnyöket, „amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék ezt a függetlenséget", tehát tartózkodnia kell olyan „cselekménytől", amely függetlenségét érintheti. A Jegyzőkönyv második részének második bekezdésében az utolsó rész tehát csak ama kötelezettségek részletes alkalmazását tartalmazza, amelyek Ausztriára vonatkozólag a Saint Germaini Békeszerződés 88-ik cikkéből következnek. Igaz, hogy az a rész, amellyel most foglalkozunk „a gazdasági függetlenségről" beszél és megtiltja Ausztriának olyan különös rendszer, vagy kizárólagos előnyök elfogadását, amelyek veszélyeztethetik ezt a függetlenséget, míg a 88-ik cikk Ausztria függetlenségéről rendelkezik minden további meghatározás nélkül. Az minden esetre biztos, hogy ha a „gazdasági függetlenség" kifejezésnek jogi jelentőséget lehet tulajdonítani, akkor ez azt jelenti, hogy „az állam függetlensége gazdasági téren", a Jegyzőkönyv második bekezdésének utolsó része azt tiltja tehát Ausztriának, hogy gazdasági téren korlátozza függetlenségét. Itt tehát nincs semmi, amely nem volna már beleértve a 88-ik cikkből folyó kötelezettségek közé. Mindebből az következik, hogy a Jegyzőkönyv e részében feltett ama kérdés, vájjon az Osztrák—Német vámunió olyan különös rendszert, vagy kizárólagos előnyöket teremtene-e, amelyek Ausztria gazdasági függetlenségét veszélyeztethetik — bennfoglaltatik abban az általánosabb kérdésben, amelyet a 88-ik cikk alapján vethetünk fel, vagyis, hogy vájjon a vámunió, ha meg is hagyja Ausztriának függetlenségét, nem eredményezheti-e azt, hogy ez a függetlenség veszélybe jut.