Nemzetközi jog tára, 1931 (6. évfolyam, 1-7. szám)

1931 / 3-4. szám - A nemzetközi jogi szolgalom kérdése

35 • ^kitartanak a régi teória mellett és akik kétségbevonják annak helyességét.3 A nemzetközi jogi .szolgalom létezése mellett kitartanak a 19-ik század összes nagy nemzetközi jogi szaktekintélyei, de akadnak társaik a modern írók közölt is. Álláspontjuk most már a következő: Az állam egyik alapeleme a teriilel és a/, állami szuverenitásból folyó legkizárólagosabb joga az államterület feletti rendelkezés. Az állam tehát területéről le is mondhat (elidegenítheti, eladhatja, bérbebocsáthatja, cserébe adhatja] és a/, államnak ez a kizárólagos joga ugyanaz, mint a magánjogban a tulajdonos tnlajdonjoga. Az állani egyszóval az államterület tulajdonosa és ebből következik, hogy a területén más államoknak bizonyos jogokat is engedélyezhet és ilyen engedélyezés a nemzetközi jogi szolgalom, amelynek értelmében az illető terhelt állam nem lehel valamit, mely negalivitás a jogosított államnak érdekéhen áll, illetve tűrni tartozik, hogy egy másik állam bizonyos sonvcrain jogokat gyakorolhasson a területén. (Pld. hadseregével átvonulhasson stb.J A* nemzetközi jogászok természetesen a történelem folyamán számtalanszor előforduló hasonló korlátozások melleit nem haladlak el észrevétlenül és azt látták, hogy ezek a területi korlátozások rendesen hizonyos, a földrajz diktálta szükségszerűségek eredménye még akkor is, há ezeket nemzetközi szerződések hozták létre. Megfigyelték', hogy az efajta területi korlátozások rendszerint tűrésre, nem levésre kötelezik a terhelt államot. Azokat a korlátozásokat azonban, amelyek szintén területi szükségszerűségek eredményei, de amelyek in faciendoban jelentkeztek, nem vizsgálták meg közelebbről, ezek figyelmüket teljesen kikerülték. Mint már említettük, a tűrés, illetve nem tevést imputáló területi korlátozások klasszikus hazája a vestfáliai béke utáni Németország. Ez a birodalom pedig ái volt hatva a római jog receptiójáiól. És a római jog ismerte a szolgalmat, még pedig oly tökéletesen, hogy a világ összes jogrendszerei belőle merítették az idevonatkozó szabályokat. S mivel a fentemlített és a Német-római birodalomban keletkezett területi korlátozások abban a korban keletkeztek, amidőn úgyszólván csak egy jogmateria, a magán jog virágzott, la modern közjog theoriceésprakticecsak Montesquieu, .illetve a francia forradalom óla létezik, tehát ez volt az egyedüli eszköz, mely még a nemzetközi jelenségek megfejtésére is rendelkezésre állóit, a jogászok belopták a római jog szabályait a nemzetközi jogba. A 19-ik század jogászai aztán ezt a felfogást örökségképpen átvették, megkonstruálták a positiv nemzetközi jogi szolgalmakat, kimondták a ..servitus in faeiendo eonsistere nequit elvét" :> Nysi Lg droil inlernationa] 1012 Bfuxélles. il. k. 3ia-~S£0. 1.